2013. december 11., szerda

Manócska

Élünk ám, csak arra nincs időm, hogy itt is megjelenjek. El sem merem mondani, mióta nem tudtam blogokat olvasni, pedig hiányoznak ám nagyon.
Alkotni azért van idő olykor, ha folyamatosan látni szeretnétek a munkákat, akkor a Facebookon a Hababann Design oldalon találjátok az újdonságokat. Az kicsit naprakészebb, mint a blog - sajnos.

Készülnek közben a családnak a karácsonyi ajándékok és a szükséges ruhadarabok, kiegészítők leginkább a fiatalembernek. Most épp a Csibészkés korszakot éli - azt hiszem, ez marad még egy darabig. A fotó nagyon jól illusztrálja ezt.


Elf hat
 

2013. november 12., kedd

Ti is

szeretitek az aszalt szilvát és a pörkölt diót? Nézzétek csak, mi az illatfelhő oka:

A Hababann Design oldalon ott vannak a rendelési információk is.
 

2013. november 8., péntek

Van az úgy, amikor az ember élete egyetlen másodperc alatt dől össze. Mert van. Nagyjából ez futott át a fejemen, amikor hét elején szembesültem vele, hogy az épp tető nélküli házunk - a fóliás lezárás ellenére - jócskán beázott. Hogy finoman fogalmazzak. Azért van, ami nem ment tönkre.
Persze, okos ember nem ősszel áll neki szétszedni a házát, de most ezt dobta a gép. Talán nem csoda, hogy két napig nyusziszemekkel néztem a körülöttem levő világot.

 

2013. október 4., péntek

Reggeli...

Október negyedikén jeget kapargatni az autó szélvédőjéről - dislike....  hogy Facebookosan fogalmazzak. Egyben kétségbeesetten megállapítani, hogy a téli kabátok jó mélyre vannak elásva a tárolódobozokba, nem túl szívderítő, mint ahogy az sem, ha rájövök a családban már mindenki kapott tőlem sapkát csak én nem....
Azon azért - kínomban - jót vigyorogtam, ahogy a Mininő próbálta a fejére tuszkolni reggel a nagyanyja által filcesre mosott Aviatrixát.... :) Merthogy a drága nagyi nem vette figyelembe, hogy tiszta gyapjúból kötött sapit a gondos anya gyermekének. (Mintha ő nem kötött volna nekem ezer holmit gyapjúból. :D )
Hát így, reggel.... még egyedül második kávét kortyolva és kicsit dideregve a gép előtt.

Jaaaa, a lényeg majdnem lemaradt. Bizonyítandó az iménti állításomat, a Kisember újabb sapkája. Szeretem ezt a fazont, na. :D


Pattern: Aviatrix, yarn: ByBuci merino, needle: 4mm; button: Hababann Design

2013. október 2., szerda

Én nem

tudom, én vártam túl sokat vagy valóban jogos kicsit a csalódottságom. Merthogy azt hittem, ha Pestről kiköltözünk, akkor minden "csupajó" lesz. De nem.
Merthogy azt sejtettem, hogy a környéken nehéz lesz ismerősöket szerezni, hiszen a városvezetés "alvó negyeddé" tette ezt a környéket. Értsd, mivel semmi nincs itt, mindenért mindenki bemegy a városba. Olyannyira semmi nincs itt, hogy még járda sincs :DDD
A régi városrészeken a bolt felé tartva múltkor megállapítottam, hogy a polgi életében nem járhatott a környéken vagy ha igen, autóval. Azt néztem, hogy kirázzák-e a gödrök, járdamaradványok a gyereket a kocsiból avagy elaltatják.
Arról már nem is beszélek, hogy esetleg játszótér, park, pad legyen a közelben.
Bevallom az embernek még a sétálós kedve is elmegy,mert ha elfárad nincs hová leülni, ha a gyerek megéhezik az egy katasztrófahelyzet. A hordozásról már nem is beszélve. :D Mert bizony, azt is terveztem, sőt egy jó kis kendőt is vettem.
Szóval meg kell azt szokni, hogy itt nem az van, mint Pesten...  hogy külön program a boltba elmenni, lévén jó fél órás sétányira van tőlünk. Ez az a táv, ami gyalog sok, a babakocsit nem szeretem megpakolni, az autót meg luxus ilyen távért elővenni. Szóval: ördögi kör....
Lehet indulok a következő választáson, értelmes programmal :D
 

2013. szeptember 27., péntek

Alkotás kevés, hisz az energiáim nagy részét leköti a kis tejes Malackám :DD (Csak csöndben említem, hogy annyira büszke voltam rá a minap, mert egy nekünk is nehéz napot olyan könnyedséggel, természetességgel, nyugalommal viselt, hogy csuda.) Az pedig, hogy ezért hány kedves szót, dicsértet zsebeltünk be együtt, egészen bearanyozta a napomat és a szívemet. Hiába, olykor az az érzésem: katalógusból rendeltük és megadtuk a legfontosabb szempontokat, hogy milyen legyen. természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden napunk ilyen. Hiszen nekünk sem egyforma minden napunk, de mindig meghat, hogy azokat a pontokat, napokat mennyire jól érzi, amikor fontos dolgunk van, és nem jut rá annyi idő, energia.

Legutóbb egy takaró készült neki, amin kicsit vekengtem, hogy maradjon-e, mert nem vagyok száz százalékosan elégedett vele.


2013. augusztus 26., hétfő

Azt hiszem

csak mutatni akartam, de végül elmaradt. Bizony a szép Lilien Wien teáscsészémet és a szintén Devecserben szerzett ezüst kanalam. Ja a háttérben lévő dolgok sem mellékesek... de arról majd később. máshol.

 

2013. augusztus 7., szerda

Nem volt elég nekem a meleg okozta sokk, összevetettem a gyerekek fejlődési adatait. Bori két hónap alatt nőtt 3 cm-t, igaz ő 59 cm-el kezdte. Levi 10 cm-t nőtt két hónap alatt. Bori fél éves korára kétszerezte meg a születési súlyát, Levi már hat kiló, alig másfél kiló választja el ettől.. :O :))
Íme a kis Walter Mathau utánzat: 

 Közben a nem létező szabadidőmet próbálom beosztani és készülök szép lassan arra, hogy kialakuljon a napirendünk és ezzel talán tervezhetővé válik az életünk, hiszen lassan indul az iskola, ami újra fogja rajzolni ezt a szép, szabadságban telő nyarat... 
 

2013. július 24., szerda

Kicsit szégyenlem magam a hallgatásért.... de meglehetősen kaotikusak egyelőre a napjaink. Ha eldöntöm, hogy másnap mit szertenék megcsinálni, egészen biztosan nyűgös napja lesz a fiatalembernek, és esélyem sem lesz hozzájutni semmihez. Akikkel beszéltem telefonon az elmúlt napokban tanúsíthatják, nem sok idő kellett ahhoz, hogy meghallják a mellettem keservesen óbégató ded hangját. :)) De ilyen ez a popszakma... lassan bízom benne javul a helyzet és lesz időm szegény elárvult bloggal is foglalkozni kicsit.
Mert - persze mostanra már -visszatért rendesen az alkotókedvem. De az időm egyelőre szűkös.

Azért mutatok egy pillanatképet, hogy bizonyítsam élünk, a kisember rendesen fejlődik. Mit rendesen??? Roham tempóban... lassan eléri az 5,5 kilót, és nőtt 4 centit az elmúlt hat hétben.
 

2013. június 17., hétfő

Emléeztetőül legfőképpen magamnak: ezek a hetek nem az ugribugriról szólnak!
Persze, persze remélem, hogy az "a hat hét" nem lesz annyi, hogy jobban bírom a strapát, gyorsabban regenerálódik a szervezetem, mint a Mininő után, de pihennem kell.

A védőnő pedig egy tünemény.

Ja, aki esetleg nincs képben: június 12-én hajnalban megszületett Levente Csaba. Aki az eddig tapasztalataink szerint imád a teraszon aludni.


 

2013. június 1., szombat

Lassan

 mindennel elkészülünk, már csak apróságokat kell elrendezni. Közben olvasgatom a születéstörténeteket és egyre jobban látom, mik voltak a hibák a Mininőnél. Nagyon remélem, most nem ilyen lesz.... Persze, ezek óriási bőgésekkel járnak. Jönnek bizonytalanságok, félelmek. A türelmem, fizikai állóképességem nagyon fogytán. Bár, annak kifejezetten örültem, hogy újra a saját ágyamban alhatok. Az pedig külön jól esett, hogy kiderült, nem tudunk jól aludni egymás nélkül. Arról meg már nem is beszélek, milyen volt látni Az Ember szemében a könnyeket, amikor elindult...
Hát így. Ja, a legutóbbi sokk az volt, amikor kiderült 3600 gr ez a "kis" Puhatalpú. És még van két hét. Nem, nem akarok számolni, nem akarom tudni, mennyi lesz a vége.

 

2013. május 21., kedd

Be kell

látnom, nem vagyok egy nagy jellem. Nem tudom elfogadni, ha olyan emberek, akikkel barátnak tartottuk egymást szó nélkül kivonulnak az életemből.
 És milyen érdekes, mindkettő akkor, amikor megtalálta a férfit, akire várt....
Tudom, hogy a vállam alkalmas a sírdogálásra, de szerintem ara is, hogy az örömöket megosszuk egymással. Furcsa, hogy időről-időre azt veszem észre, elkopnak a fontos emberek mellőlem. Persze, bennem is van hiba bőven....
Utálom, hogy magamra hagytak.
 

2013. május 19., vasárnap

Csokornyi

cseresznyével leptem meg ma magam, mert egyszerűen nem lehet nézni, hogy napról napra sötétebb piros színt öltenek a bogyók én meg nem mászhatok fel a fára. Hálás vagyok az égnek, mert az előző két évben nem volt termés a fákon. Vagy a fagy vagy a jég vitt mindent. Ha volt öt kiló termés tavagy összesen a fákon, sokat mondok...

Idén ez nem így van. A korai cseresznyefát kicsit megtépázta a vihar, de szerencsére rengeteg maradt a fán. Közben - én állhatatlan - azt lesem fél szemmel, hogy a normál időben és a későn érőből mennyi lesz.



 Már annyira nem bírok magammal, hogy még sétálni is elmentem, pedig általában nagyon kevés mászkálástól azonnal megfájdul a hasam. Ma pont nézegettem a neten keringő kalkulátorokat, szinte mindegyik szerint egy héttel előrébb járok, mint az orvosom szerint. Azt már nem is vettem számításba, hogy a biometriai adatok szerint egy héttel legalább mindig nagyobb volt a koránál a Pocok. Hát hiába, nehezen szokom, hogy nem vagyok alkalmas most semmire, hogy folyton nyafogok, de akárhonnan is nézem, tíz év telt el az előző várandósságom óta, azért az nem kevés, és be kell látnom, máshogy működik a szervezetem. Abban bízom már csak, hogy nemsokára már itt lesz, és végre magamra találhatok kicsit. Tuuuudooom, jönnek az álmatlan éjszakák, és társai, de hátha....


Tudom, tudom ezen nem látszik mekkora a babalakás, de nekem tetszik ez a kép. :)

Azt már nem is mondom, hogy mióta nem tettem rá a kezem semmire, hogy képtelen vagyok még a babának szánt holmikat is elkészíteni. :O Gáááááz, nem kicsi....

2013. május 9., csütörtök

Finom

nosztalgikus ebédre vágytam ma, ezért derelyét készítettem. Próbáltam megúszni a tésztagyúrás, nyújtás fáradalmait, ezért a robotgépre bíztam a liszt és a tojás összedolgozását. Néhány perc múlva hihetetlenül szép tojásos liszt lett a végeredmény. Kénytelen voltam belátni, hogy elő kell vennem a nyújtódeszkát.

 Nem is ezzel volt baj, hanem amikor a agymamámtól látott mozdulatokkal próbáltam papírvékonyra nyújtani a tésztát, hát az kifogott rajtam. Mindig csodáltam milyen gördülékeny, erős mozdulatokkal nyújtotta - asztallap méretűre - a tésztát. Az enyém nem lett olyan egyenletes, nem lett olyan nagy, nem lett olyan szabályos a széle, de legalább ízre sikerült a kívánt eredményt hoznom. Hiába, az ő háziasszonyi tudása, tapasztalata, szívóssága és egyáltalán.... van még hova fejlődnöm.
Hiányzik, az a helyzet. 

 

2013. május 6., hétfő

Nem

szeretem a szülésről szóló rémtörténeteket, ez tény. Önző vagyok, meg akarom tartani magamnak ezeket a hónapokat, heteket, nem vagyok kíváncsi a benézett betegségek, problémák okozta gondokra. Talán ezért is volt, hogy már a Mininő esetében sem vettem elő a szülészet tankönyvet, mert pontosan tudtam, ott vannak a patológiás esetek.

Rábíztam magam az orvosomra, szülésznőmre és a testem bölcsességére. Ez nagyképűség lenne? Lehet,  de egy biztos, már ezer éve eldöntöttem, nem vagyok hajlandó félve élni az életemet. 

 

2013. május 3., péntek

Szerintem

most már biztos, hogy 1. vagy boszorkány vagyok; 2. vagy öregszem... Valamelyik mindenképpen. A fantáziátokra bízom, hogy melyik lehet.... én még találgatok.

A helyzet az, hogy a 32 hetes ultrahangon - ne kérdezzétek miért! - az orvos az artériákban lévő véráramlást is megnézte, holott ezt csak a 36. héten szokták ellenőrizni. Kiderült, hogy az egyikben alig van keringés. Szoros megfigyelés alá vontak, kéthetente mehetek kontroll ultrahangra, hogy megnézzék mi a helyzet. Ma volt az első kontroll, kiderült, hogy ennek ellenére a Puhatalpú köszöni, jól érzi magát, hízott 60 dekát... miközben nekem meggyőződésem volt, hogy semmit nem gyarapodott. A bal lábam - szerintem szintén ennek köszönhetően - olyan, mint a lufi.... tegnap alig tudtam lábra állni, mert a talpamon is jóképű ödéma díszelgett. Hurrá ;) Egyébként meg minden más paramétere is arra utal a babának, hogy rendíthetetlenül nő. Az orvosok arra jutottak, a retardáció semmiképpen sem jöhet szóba, marad a toxémia. Ez sem jobb kilátás...

Szerintem inkább boszorkányos, hogy ennek ellenére a baba nő.... :)
Egyébként meg úgy döntöttem, nem ismerkedem meg egyik korababa osztállyal sem, és még a Mininővel június 15-én megnézem a Mary Poppinst, ha már hosszú küzdelem árán jegyet szereztem rá. :)))


2013. április 25., csütörtök

Az

elmúlt időszakban még nehezebb barátnős találkozókat összehozni. Így a tűbarátnős találkozók is jócskán megritkultak, elmaradtak. Ha már így alakult, akkor legalább virtuálisan akartam összehozni a találkozót.
Így alakult, hogy Barbi egyik mintáját hímeztem ki Nina vásznára, egy szépséges selyem fonallal.





pattern: Barbi, linen: 41 count Zweigart, dyed by Nina, thread: Vikki Clayton silk 2163
Még jó, hogy ennyi kék virág van a kertben....
 

2013. április 22., hétfő

Egészen elképesztő, hogy két nap alatt ilyen virágköpenyt tud ölteni egy fa. És az is egészen elképesztő, hogy tavaly, amikor virágoztak a cseresznyefáink - természetesen abban a három napban - jött egy röpke fagy, és a három fán összesen alig maradt néhány kiló cseresznye. A korai már hullatja a szirmokat, a másik kettő pedig így néz ki. Közben azon agyalok, hogy mit is kezdek majd vele, mert három fányi cseresznye még az én felvevőképességemet is meghaladja. :))))

 Nem tudom eldönteni, hogy a jó idővel, esetleg a felmerült gondokkal függhet össze a lábdagadásom. Nemszeretem.
 

2013. április 16., kedd

Ezt

nem hiszem el...
Az utókor meg a saját okulásom miatt és persze a ti véleményetekre kíváncsian írom le, hogy hogyan is telt a mai napom.

Nos, reggel elvittem a kisasszonyt iskolába. Ahogy letettem, benéztem a boltba, hazajöttem. Lezavartam egy mosást, közben benéztem a facebookra. Délre kellett mennem vissza érte, így sok dolog nem fért bele, és úgy éreztem, inkább pihenésre van szükségem. Hazafelé benéztünk egy fagyizóba, majd otthon nekiláttam a vacsorának. Elkészült a quiche, aztán kitaláltam, hogy még rongyos kiflit is szeretnék. Ahogy a nyolc kis kiflit betoltam a sütőbe, annyira begörcsöltem, hogy kiegyenesedni is képtelen voltam. Úgyhogy jött az újabb, kötelező pihenés.

Annyira reménykedtem benne, hogy az itthonlét, illetve a több pihenés, stresszmentesség segíteni fog, hogy ne teljen el minden nap így. Nem hiszem, hogy sok lett volna, az, amit mára terveztem. Mert a takarítás mára tervezett része, el is maradt. Egyszerűen sírhatnékom  van, hogy semmit nem tudok csinálni. Hogy egyre komolyabban el kell gondolkodnom azon, hogy segítséget kell kérnem, mert egyedül nem tudom ellátni a háztartást teljes egészében. Vagy annyira lehetetlen az igényem, hogy kényelmesen beleférjen a hétköznapi háztartási munka meg a hobbik a napjaimba??? Komolyan, sírhatnékom van....
 

2013. április 12., péntek

Bevallom

hihetetlenül belezúgtam Maja mintáiba....

A nyuszik meg különösen rabul ejtették a szívemet. Annyira..... á, mit magyarázzam? Úgyis látjátok. 






pattern: The Snowflower Diaries,: Spring bunny love; linen: Zweigart 40 count, dyed by Nina; threads: Bracken, Csherry blossom, Daffodil, Grizzly, Lagoon, Nutmeg, Rooster comb
 Ha megnézitek az eredeti mintát, akkor láthatjátok, hogy ezen is változtattam. A zöldet lecseréltem, mert az Amber kicsit ősziesebb volt, én pedig tavaszra akartam hangolni a mintát. A nyuszilányt is világosabb barnával hímeztem, a szoknyáján is más árnyalatú a világos rózsaszín rész, mint amit Maja javasolt. A fiú kendőjét pedig nem akartam rózsaszínnel kihímezni, nekem kicsit metroszexuálisnak tűnt volna. ;) Úgyhogy a selyem Lagoonra esett a választásom, ugyanezzel öltöttem a szemüket is. Szeretem a kék szemű nyuszikat!

ÚŰgy tűnik, annyira rászoktam arra, hogy mindig szinte minden mintát átalakítok valamennyire, hogy ennél sem tudtam megállni, hogy ne nyúljak bele. :D Remélem, nektek is tetszik!

Mivel az utóbbi időben sokan panaszkodtak, és én is tapasztaltam más blogokon, hogy a dinamikus sablon miatt nem lehet megjegyzést hagyni, azon is változtattam.

 

2013. április 7., vasárnap

Sokat

elmond a gyorsaságomról, hogy egy hét kellett a kis tavaszi minta befejezéséhez... Remélem, nem ezért várat még magára a tavasz....

Én nagyon szeretem, mér föl is akasztottam az ablakba, csak hogy az időjárás is tudja, mi a helyzet.




A befejezéshez Nina Poison nevű selyemszalagját használtam. Igaz, a lila háttéren nem érvényesül annyira.

 

2013. március 30., szombat

Lázadok

Tegnap este végleg lázadó hangulatba kerültem....
Egyszerűen megelégeltem, hogy szegény nárciszok, tulipánok küzdenek, fáznak és nem tudnak virágot bontani.
A lázadó hangulatot tett követte és kiböktem Maja új finom, tavaszi mintáját. Annyira örültem a blogjának, a szép mintáknak, mert végre nem kellett a minta színeit átvariálnom Nina fonalaira,m ert eleve ezekkel tervez. :) Tiszta kánaán..... aztán persze kénytelen voltan felismerni, hogy bármennyire is nem férnek már a fonalas dobozomban a fonalai, Maja képes volt olyan színeket használni, ami nekem nincs. :O Így a részi szokás megmaradt, változtattam a színeken, és itt, ott a mintán is.



pattern: Chicken with tulips The Snowflower Diaries, linen: Zweigart 40 count, threads: Nina's thread Bracken, Butter Squash, Daffodil, Royal purple, DMC 729



A mintán a feliratot magyarítottam.


  

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...