2012. december 29., szombat

Azon

gondolkozom napok óta, hogy való-e ide mindaz, ami mostanában kikívánkozik belőlem. Való, mert én vagyok. Nem való, mert nemigen szeretitek ezt a vonalat.

Nagyon-nagyon erős a késztetés bennem, hogy máshol, és máshogy íródjon meg mindaz, amit mondanék, de nem szeretnék "nagy" - micsoda fellengzős nagyképűség - nyilvánosság előtt. Miközben egyre inkább azt érzem: kell, hogy elmondjam - elsősorban magam miatt - és még inkább kellene most egy nagyon támogató, átölelő, interaktív közeg.

Hát így.....

legyen, kell ez?

 

2012. december 28., péntek

Ahogy

Hérakleitosz is megmondta, kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni.... pedig De. Legalábbis, nekem sikerül. Legalábbis, úgy tűnik. Furcsa a tíz évvel ezelőtti helyzethez, szituációhoz hasonlót megélni most. Jó kis játék végigelemezni, akkor mit léptem, hogy reagáltam, mit gondoltam és most mit lépek.
Bátrabb voltam... de lépni márpedig kell, pedig nem szeretem a felnőttes helyzeteket, de azt sem, amikor az énem egyik fele megrántja a vállát, hogy majd lesz valahogy. Már látni akarom, hogy hogy, de ezt meg....

Azért olykor alkotok is.... bizony. A tanító néniknek készült kis angyalkák annyira "lászt minitre" sikerültek, hogy fotózni sem volt lehetőségem. De higgyétek el nekem, hogy szépek voltak. Most épp szupertitkos készül.... szupergyorsan. Igaz, ezt nagyban megkönnyíti, hogy ritka unalmas napokat töltök az irodában.






Lassan túl vagyok a sütimérgezésen is.... AzEmber ugyanis rengeteg sütit kért... megsütöttem, most meg nézegetjük a maradékot. (Szerencsére már nincs sok.) Egy biztos, mindennek a fele bőven elég lett volna. Na jó, a bejgli adagot nem felezem meg...



 

2012. december 26., szerda

Ki

gondolta volna, hogy a korábban gond nélkül végzett irodai munka ilyen megterhelővé válik?! Már most azzá vált.... :O Talán az ácsorgás még könnyebb is, mint tíz órát a gép előtt ülni.... Nem mondom, hogy a rendszeresen jelentkező kis görcsök vidámítanak, de remélem ez nem gond, majd eszegetek magnéziumot.
Közben csöndben azon álmodozom, mi lenne, ha otthon tölthetném a napjaimat.

 

2012. december 18., kedd

Itt

állok egy héttel karácsony előtt és még vadul azon gondolkozom, kit mivel lephetnék meg. :O Ilyen sem volt még..... Szégyen és nyalázat..... de csak felülkerekedem magamon. Addig is, megmutatom Nektek micsoda finom, puha, figyelmes csodában volt részem. Mivel a Nina által szervezett swap most épp pihen, a kötős társaságban szerveződő nyakmelegítő csereberében vettem részt. Jaj, olyan jó az ilyesmi. A lényeg, hogy a jelentkezőket a szervezők összesorsolták, és mindenki készített valakinek egy meglepetést, és kap is valakitől egy nyakmelegítőt. Nem ismertem azt, akinek az angyalkája lettem, így nem volt könnyű dolgom. Szenvedtem a mintával, a szín egyértelmű volt, aztán, amikor elkészültem elbizonytalanodtam, olyannyira, hogy hetekig csak néztem, végül majdnem lebontottam az egészet. A csoporttagok nagyon kedvesek voltak, megnyugtattak, hogy bizony, ezt a nyakmelegítőt sokan elfogadnák, így maradt. Megleptem az ajándékozottam, mert nem bíztam a postára a kézbesítést, így még Mikulás előtt a kezében/nyakában volt.



Én pedig ezt a puha finom, nagyon-nagyon szépséges színűt kaptam Gabellától. Megleste ám a Ravelryn, hogy milyen nyakmelegítőket pakoltam be a kedvencek közé.... és bizony ez a tervbe vett munkák listájának elején szerepelt.  Szóval ez nagyon ...






2012. december 16., vasárnap

Meg kellett

várnom az ihletet és azt a pillanatot, amikor nem vagyok totálisan kómás. :O Várom azt a pillanatot, amikor a második trimeszter átcsap energiabombába.... lesem, lesem a naptárt, de még nem történt meg, pedig... hah.

Addig is, a minimál vérnyomásom mellett kell lehetőséget találnom a napi aktuális feladatok elvégzésére. Azért a karácsony előtti takarítás is alakul ;))))

Tegnap volt munka előtt egy kis időm, így gyorsan összeraktam az adventi koszorút. Szeretem a kis mütyüröket rajta, meg a szép gyertyákat. No és a mézeskalács házikó.... a szívem csücske. (Már várom, hogy belekóstolhassunk...)







2012. december 6., csütörtök

Ez nem

napi mosoly, ez több annál..... tegnap hatékony és rém vidámító napom volt!

A legfőbb piros pontot akkor írtam be magamnak, amikor leadtam - szupertitkosan - az iskolában a gyereknek készített Mikulás csomagokat. (Az már mindegy is, hogy gyakorlatilag saját büdzséből készült, mert ahogy a tanító nénivel döbbenten beszélgettünk, olyan osztályközösségbe kerültünk, ahol az eltelt négy év alatt semmire nem lehetett beszedni a pénzt a szülőktől.... így hozzájuk az iskolai télapó sem fog betérni ma.... Most azon izgulnak a tanító nénik, hogy a karácsonyi ünnepségre legalább menjenek be a szülők megnézni - belesajdult a szívem ebbe a mondatba.)

De Mikszáthos lettem....

Szóval reggel sikeresen túléltem az újabb vérvételt, majd hangosan nevetni kezdtem az ultrahang alatt, amikor a teknős pózba helyezkedett kisbéka fenekét megláttam a 4d-s képen. Meg is leptem a szonográfust, de mit csináljak, annyira vicces volt! Azóta is ezen vigyorgok ;)

 Holnap pedig az előzményekből kiindulva valószínűleg a tanító nénikkel hármasban fogunk a Luca napi vásárra eladható ajándékokat készíteni.... Én élvezni fogom, igyekszem majd olyan projektötleteket is vinni, amit a gyerekek is meg tudnak csinálni. Szerencsére Levendulalánynál nagyon sok jó ötletet találtam.
 

2012. december 4., kedd

Fokmérő

ha úgy tetszik, nevezhetjük annak is....

Esik a hó, gyönyörű nagy pelyhekben. Épp azon gondolkodtam, milyen szép is lesz majd ebben az időben hazavezetni. Erre fölhív AzEmber, hogy elém jön, mert csak. Most erre mit mondjak?! Nem, nem akartam morogni, sokkal inkább azt éreztem, igazán fontos vagyok...


ui. Tudom, mostanában bármit írok, bármit mutatok szinte semmi nem bír rá senkit egy megjegyzésre, de azért látom, hogy jártok erre. De bevallom, jó olvasni a megjegyzéseket.
 

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...