Finom

nosztalgikus ebédre vágytam ma, ezért derelyét készítettem. Próbáltam megúszni a tésztagyúrás, nyújtás fáradalmait, ezért a robotgépre bíztam a liszt és a tojás összedolgozását. Néhány perc múlva hihetetlenül szép tojásos liszt lett a végeredmény. Kénytelen voltam belátni, hogy elő kell vennem a nyújtódeszkát.

 Nem is ezzel volt baj, hanem amikor a agymamámtól látott mozdulatokkal próbáltam papírvékonyra nyújtani a tésztát, hát az kifogott rajtam. Mindig csodáltam milyen gördülékeny, erős mozdulatokkal nyújtotta - asztallap méretűre - a tésztát. Az enyém nem lett olyan egyenletes, nem lett olyan nagy, nem lett olyan szabályos a széle, de legalább ízre sikerült a kívánt eredményt hoznom. Hiába, az ő háziasszonyi tudása, tapasztalata, szívóssága és egyáltalán.... van még hova fejlődnöm.
Hiányzik, az a helyzet. 

 

Nem

szeretem a szülésről szóló rémtörténeteket, ez tény. Önző vagyok, meg akarom tartani magamnak ezeket a hónapokat, heteket, nem vagyok kíváncsi a benézett betegségek, problémák okozta gondokra. Talán ezért is volt, hogy már a Mininő esetében sem vettem elő a szülészet tankönyvet, mert pontosan tudtam, ott vannak a patológiás esetek.

Rábíztam magam az orvosomra, szülésznőmre és a testem bölcsességére. Ez nagyképűség lenne? Lehet,  de egy biztos, már ezer éve eldöntöttem, nem vagyok hajlandó félve élni az életemet. 

 

Szerintem

most már biztos, hogy 1. vagy boszorkány vagyok; 2. vagy öregszem... Valamelyik mindenképpen. A fantáziátokra bízom, hogy melyik lehet.... én még találgatok.

A helyzet az, hogy a 32 hetes ultrahangon - ne kérdezzétek miért! - az orvos az artériákban lévő véráramlást is megnézte, holott ezt csak a 36. héten szokták ellenőrizni. Kiderült, hogy az egyikben alig van keringés. Szoros megfigyelés alá vontak, kéthetente mehetek kontroll ultrahangra, hogy megnézzék mi a helyzet. Ma volt az első kontroll, kiderült, hogy ennek ellenére a Puhatalpú köszöni, jól érzi magát, hízott 60 dekát... miközben nekem meggyőződésem volt, hogy semmit nem gyarapodott. A bal lábam - szerintem szintén ennek köszönhetően - olyan, mint a lufi.... tegnap alig tudtam lábra állni, mert a talpamon is jóképű ödéma díszelgett. Hurrá ;) Egyébként meg minden más paramétere is arra utal a babának, hogy rendíthetetlenül nő. Az orvosok arra jutottak, a retardáció semmiképpen sem jöhet szóba, marad a toxémia. Ez sem jobb kilátás...

Szerintem inkább boszorkányos, hogy ennek ellenére a baba nő.... :)
Egyébként meg úgy döntöttem, nem ismerkedem meg egyik korababa osztállyal sem, és még a Mininővel június 15-én megnézem a Mary Poppinst, ha már hosszú küzdelem árán jegyet szereztem rá. :)))

Az

elmúlt időszakban még nehezebb barátnős találkozókat összehozni. Így a tűbarátnős találkozók is jócskán megritkultak, elmaradtak. Ha már így alakult, akkor legalább virtuálisan akartam összehozni a találkozót.
Így alakult, hogy Barbi egyik mintáját hímeztem ki Nina vásznára, egy szépséges selyem fonallal.

pattern: Barbi, linen: 41 count Zweigart, dyed by Nina, thread: Vikki Clayton silk 2163

Még jó, hogy ennyi kék virág van a kertben....
 

Egészen elképesztő, hogy két nap alatt ilyen virágköpenyt tud ölteni egy fa. És az is egészen elképesztő, hogy tavaly, amikor virágoztak a cseresznyefáink - természetesen abban a három napban - jött egy röpke fagy, és a három fán összesen alig maradt néhány kiló cseresznye. A korai már hullatja a szirmokat, a másik kettő pedig így néz ki. Közben azon agyalok, hogy mit is kezdek majd vele, mert három fányi cseresznye még az én felvevőképességemet is meghaladja. :))))

 Nem tudom eldönteni, hogy a jó idővel, esetleg a felmerült gondokkal függhet össze a lábdagadásom. Nemszeretem.
 

Ezt

nem hiszem el...
Az utókor meg a saját okulásom miatt és persze a ti véleményetekre kíváncsian írom le, hogy hogyan is telt a mai napom.

Nos, reggel elvittem a kisasszonyt iskolába. Ahogy letettem, benéztem a boltba, hazajöttem. Lezavartam egy mosást, közben benéztem a facebookra. Délre kellett mennem vissza érte, így sok dolog nem fért bele, és úgy éreztem, inkább pihenésre van szükségem. Hazafelé benéztünk egy fagyizóba, majd otthon nekiláttam a vacsorának. Elkészült a quiche, aztán kitaláltam, hogy még rongyos kiflit is szeretnék. Ahogy a nyolc kis kiflit betoltam a sütőbe, annyira begörcsöltem, hogy kiegyenesedni is képtelen voltam. Úgyhogy jött az újabb, kötelező pihenés.

Annyira reménykedtem benne, hogy az itthonlét, illetve a több pihenés, stresszmentesség segíteni fog, hogy ne teljen el minden nap így. Nem hiszem, hogy sok lett volna, az, amit mára terveztem. Mert a takarítás mára tervezett része, el is maradt. Egyszerűen sírhatnékom  van, hogy semmit nem tudok csinálni. Hogy egyre komolyabban el kell gondolkodnom azon, hogy segítséget kell kérnem, mert egyedül nem tudom ellátni a háztartást teljes egészében. Vagy annyira lehetetlen az igényem, hogy kényelmesen beleférjen a hétköznapi háztartási munka meg a hobbik a napjaimba??? Komolyan, sírhatnékom van....
 

Bevallom

hihetetlenül belezúgtam Maja mintáiba....

A nyuszik meg különösen rabul ejtették a szívemet. Annyira..... á, mit magyarázzam? Úgyis látjátok. 

pattern: The Snowflower Diaries,: Spring bunny love; linen: Zweigart 40 count, dyed by Nina; threads: Bracken, Csherry blossom, Daffodil, Grizzly, Lagoon, Nutmeg, Rooster comb

 Ha megnézitek az eredeti mintát, akkor láthatjátok, hogy ezen is változtattam. A zöldet lecseréltem, mert az Amber kicsit ősziesebb volt, én pedig tavaszra akartam hangolni a mintát. A nyuszilányt is világosabb barnával hímeztem, a szoknyáján is más árnyalatú a világos rózsaszín rész, mint amit Maja javasolt. A fiú kendőjét pedig nem akartam rózsaszínnel kihímezni, nekem kicsit metroszexuálisnak tűnt volna. ;) Úgyhogy a selyem Lagoonra esett a választásom, ugyanezzel öltöttem a szemüket is. Szeretem a kék szemű nyuszikat!

ÚŰgy tűnik, annyira rászoktam arra, hogy mindig szinte minden mintát átalakítok valamennyire, hogy ennél sem tudtam megállni, hogy ne nyúljak bele. :D Remélem, nektek is tetszik!

Mivel az utóbbi időben sokan panaszkodtak, és én is tapasztaltam más blogokon, hogy a dinamikus sablon miatt nem lehet megjegyzést hagyni, azon is változtattam.