2009. november 20., péntek

Eszet Lenke

Ma is előadtuk a szokásos reggeli, eszetlen rohanást a mininővel... Olyannyira, hogy már a buszon ültem, amikor leesett, hogy elfelejtettem ott hagyni neki a buszjegyeket, korizni mennek az osztállyal - éljenek az ilyen dolgokkal begyűjtött pozitív pontok... :S :((( Azért szoktunk rohanni, mert magamból kiindulva, inkább hagyom tovább aludni, és amint felkelt pörgetni a gyors indulást. Amíg oviba járt nem is volt ezzel gond. Nem értem, hogy most miért nem megy :O :(
Akkor nyugodtam meg kicsit, amikor a busz felért az Erzsébet hídra, és a ködgomolyból kibújt a vár. Csak néhány napsugár sütött rá, hihetetlenül sejtelmes, megejtő és szép volt. Ezért is szeretek minden reggel átbuszozni Budára ;) Mondjuk, a reggeli napsugaraknak már nyoma sincs... az irodából kinézve e pillanatban az embernek az az érzése, hogy egy felhőben ül, ahol még a szomszéd házat is alig lehet látni. :)))
Legalább annyi jó volt a mai reggelben, hogy minden "pasimtól" kaptam valami reggeli kedvességet ;) Csúnya dolog??

2009. november 19., csütörtök

Harcmező...

Azt hiszem kicsit unatkozom... :) pontosabban nagyon, na jó ez a vicc része. Ha nem unatkoznék, nem keresnék és nem léptem vissza a harcmezőre.... És nem keresném a bajt, a lehetőséget, a kudarcokat, és a napot jobbá tevő mosolyokat, lehetőségeket. Igen harcmező, amin pasik és csajok, jobb esetben férfiak és nők keresnek. Hol egymást, hol valaki egészen furcsa lényt... 


Néhány napja igencsak meglepődtem, amikor arra lettem figyelmes, hogy újra egy csapat lohol utánam - jó ezt olykor megtapasztalni ;)))) pasik, sőt van köztük férfi! is. Bizony, férfiak - sajnos manapság kihalófélben vannak, vagy csak az én szórtam el valahová a nagyítómat :O

Nem merülnék el a részletekben. ;) Csak egy kis szösszenet...

Valahogy sok a nős pasi, és sok meg is talál közülük. Szegények, ők nem tudják, hogy nálam max. az ajtófélfát ölelgethetik, nem engem. Volt múltkoriban egy... Beszélgettünk, leráztam a nőfűzős dumáját, és kiderült, hogy értelmes, egy olyan kapcsolatban, ami az én fogalmaim szerint súrolja a használhatatlan határát... :S Legközelebb jegyzetelni fogok, hogy ne felejtsem el a fontos tapasztalatokat, tanulságokat!

Ám, ami ennél is jobban tetszett: a konzervatív! Elvei vannak, és komolyan veszi őket! (Nincs az elvekkel baj, nekem is vannak, de... ) A konzervativizmus nála azt jelenti, hogy a férfi feladata a döntés, mindenben. Persze meg lehet hallgatni a nő véleményét, de a döntés, akkor is az övé! Az állam nagyot koppant a klaviatúrán, amikor elolvastam. Kedvesen kifejtettem neki, ha így lenne, akkor bizony én az elmúlt években éhen haltam volna, hiszen nem volt mellettem férfi, aki döntsön helyettem... :)))))))))))

A másik nagydíjas az a pasi volt, aki telefonkönyv-jellegű levelekkel bombázott. Képes volt egyetlen levélben kb. 35 kérdést feltenni. A kedvenc napszakomtól kezdve a kedvelt fehérneműimen át a kedvenc kajámig mindenre rákérdezett. Amikor rászóltam, hogy langsam spaciren. Nem értette :) Nem is értem miért... Rászóltam egyszer, kétszer. Nem hatotta meg. át meg átfogalmazva képes volt tucatnyi alkalommal ugyanazt a kérdésözönt feltenni.

Persze, mondjátok nyugodtan, hogy nekem semmi sem jó :) Válogatós vagyok, és tényleg... Biztos nagyon öntelt hozzáállással kezelem a dolgot, de azt gondolom, hogy megállok a saját lábamon, ha mellém szegődik valaki, akkor abban ne legyen vállalhatatlan és alapvető dolgokban megjelenő kompromisszum...

2009. november 14., szombat

Hűűűűű

Igen, hűűűű.

Hét közepén már volt egy hűűű élményem a kiscsaj kapcsán. Kicsit izgultam, mert pénteken volt negyedéves bizonyítvány osztás. Mint utólag kiderült kicsit alaptalanul. Valahogy az utóbbi időben "meghálálta", hogy szót fogadtam a tanító néniknek - nem mellesleg magamtól is ezt gondoltam - nem piszkáltam itthon tanulással. Persze, a hétvégi házi feladatokat megcsináltuk, mint kiderült a szorgalmik nagy részét is :DDDD A kedvenc mondataim ezek voltak az értékelésben: az összefüggéseket jól észreveszed, problémamegoldó gondolkodásod jó. Szókincsed gazdag, választékos. Szívesen és könnyen mesélsz. ;)

Aztán a másik hűűűűűt én kaptam ma egy kedves barátomtól. Amikor meglátott, és végigmért. Pasi, persze... úgy hozta az élet, hogy ritkán tudunk találkozni, utoljára februárban tudtunk összefutni. Azóta sok minden történt velem. Volt mesélni valónk, bőven.

Nevetve meséltem neki a legújabb tapasztalataimat a pasizás harcmezejéről... Nálam jóval fiatalabb pasik jönnek nagy lendülettel utánam :) Nem is értem ;) (Ez is kellő mértékű hűűűűű élmény... ) Mire az én drága barátom mit mond?! Sugárzik belőled, hogy nő vagy! Csodálkozol, hogy futnak utánad???

És még nincs vége a hétvégének ;) :D Éljen az Othelló....

2009. november 11., szerda

Díjat kaptam!

A nagy örömködésben és legalább 38 fokos alkotólázban elfelejtettem megmutatni mit kaptam Judittól! :S Bocsánat...Azóta megkaptam Ninától is :D


Nagyon nehéz kérdés, hogy kinek is adjam tovább :O Komolyan! Az első, akit nem tudok kihagyni, hiszen nagyon szeretem minden öltését, az Nina. Szintén elfogult vagyok Barbival is :D Márti Tralala szenvedélye pedig ;) ...

2009. november 10., kedd

A gyanútlan szülő...

Kicsit későn kaptam ma észbe, hogy el kéne hoznom a mininőmet a suliból :) Ne éjszakázzon már ott... Rég volt ekkora meglepetésben részem, a szavam is elállt hirtelen, amikor a kezembe nyomott egy papírt a kiscsaj.

Eltelt néhány másodperc, mire rájöttem, hogy a papíron az áll: Első felmérőm matematikából :O Mint reális és olykor kicsit elégedetlen szülő, azonnal megijedtem :O Ebben persze szerepe van annak is, hogy sosem voltam jóban a reál tantárgyakkal :S Szóval az első ardenalin sokk után, amint újra látni kezdtem a papíron lévő feladatokat, számokat gondosan végigolvastam. Nem hittem a szememnek! A 39 pontos feladatlapból az én lányom bizony 38,5-et szerzett! :O :D

Azt eddig is sejtettem, hogy az eszével nincs baj, max. nagy a szája, pimasz, és türelmetlen, és nagyon csúnyán ír ;)))) (Aki elfogultságot vár, az most lapozzon tovább!) Nagyon szeretetreméltó persze, de a végletekig kihasználja azt a képességét, hogy bármikor, bárkit az ujja köré csavar - azért ez nem baj. Szóval eddig azt hittem, hogy az a felismerés, amit a suli kb. harmadik hetében tett, miszerint: ez "dolog" - mármint a suli - nem két hétig fog tartani és bizony vége annak, az aranyéletnek, amit az ovi jelentett elvette a kedvét az egésztől. Az oviba ugyanis, ha nem volt kedvünk nem mentünk, ha délután dolgoztam, 10 előtt nem értünk be, inkább kialudtuk magunkat ;)))) Próbáltam nem gyötörni azzal, hogy mégis mennyire fantasztikus a suli, inkább, ha kérdezett valamit a válaszoltam, de hozzátettem, hogy ezt majd a suliban fogják részletesen megtanulni.


Szóval ezt a felmérőt olyan sikerélményként könyveltem el, hogy rögtön meg is jutalmaztam! :) :D A múlthéten, amikor Ninával bekeveredtünk az Ikeába találtam egy plüss görényt. Megszeretgettem, olyannyira, hogy egy helyes pasi jót mulatott rajtam ;) :P Szóval szeretgettem, szeretgettem a kis lényt, és nehezen tudtam eldönteni, hogy magammal hozzam-e. Végül úgy döntöttem: jön, jó lesz névnapi vagy mikulás ajándékként. (Igen, a december nálunk húzós... akkor van a névnapja is :) ) Szóval lényeg a lényeg: ma a remek eredményt megjutalmazandó megkapta a göribabát. Igazán büszke vagyok rá!

2009. november 8., vasárnap

Pillanatképek

Nem voltam teljesen hűtlen a tűmhöz az elmúlt csöndes napokon. Szövögetem a titkos, csöndes terveimet, rohanok az idő után, és olykor rekedtre éneklem magam. Tegnap éjjel is ez történt ;)))

Szóval az elejéről: ha minden igaz napokon belül megszületik a barátnőm kislánya. Neki készül az egyik aktuális munka. Egy FRC babaértesítő. Gondoltam egy merészet és a korábbi bejegyzésben mutatott saját festésű rózsaszín vásznamra készül, pedig a kép alapvetően kékes ;) A kezdeti öltéseknél elgondolkodtam, milyen is lesz ez készen :O Aztán, ahogy alakult a minta kezdtem barátságosabb pillantással nézni rá... Akkor nyugodtam meg, amikor a - nagyszerű, beszélgetős, elmélyülős, összenevetős - talinkon megmutattam Ninának és neki tetszett.Nina már nagyon kedvesen beszámolt a találkozónkról.

Ő volt az első, akivel "minitaliztam" és annyira jóóóó volt! De tényleg, minden szépelgést és cukormázat félretéve nagyon jó volt megsimogatni a kincseit, beszélgetni, rácsodálkozni, hogy mennyi közös van bennünk... Legfőképpen találni egy jó embert, újra!

Ja, a kép ;) Ennél már több van belőle, de nem fotóztam... még



Aktuális állás ;) tegnap éjjel nem bírtam magammal.



 Pénteken az iskolából hazafelé jövet a mininőm kitalálta, hogy ő islert enne... Ugyan cserkésszük már be a közeli cukrászdát ;) Határozott nemet mondtam, de megbeszéltük, hogy otthon nekiállunk és sütünk mi magunknak ;) 


Az alkotás folyamata: Hiába, no... A süti az süti.





Ja a legújabb izgalom számára: mi kell ahhoz, hogy valaki köthessen? Valahogy nem elégítette ki a válaszom, hogy kötőtű és fonal. Már sejtem, hogy mi lesz a névnapi, karácsonyi ajándék egy része ;))))) 


2009. november 1., vasárnap

Nagyi keze munkája

Kicsit csinosítgattunk a konyhán. No ez nálunk nem azt jelenti, mint a nagy többségnél ;) Ugyanis kipattant az isteni szikra a fejünkből, hogy nagymamám konyhájában volt egy hímzett falvédő. Nem, nem az a típus, amin a bölcs mondások vannak... Majd megmutatom, ha kimostam :)

Szóval amíg kerestük a falvédőt a kezembe akartak újabb kincsek ;) Ezúttal apai nagymamám keze munkáját dicsérik.

Az első egy igazi sampler 1927-ből!!! El sem tudom mondani, mennyire örültem, amikor megtaláltam.




 Ez pedig szerintem ki sem találnátok, hogy mi is :D Nem más, mint a laskanyújtó "huzata". Igen laskanyújtónak hívják mifelénk a sodrófát.







Az utolsó pedig egy vagdalásos mintaszalag. Nekem sokáig nagy szerelmem volt a vagdalásos. Ez azért is különleges, mert az 1920-as években nem nagyon szoktak színes mintákat hímezni. A legtöbb terítő és minden egyéb fehér volt.


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...