2010. november 25., csütörtök

Majd itt...

Félreértés ne essék, nem zavar már mindaz, amit leírtam az előző bejegyzésben, de ha már saját írás, és ott nem olvasható... majd itt ;)




Sok kicsi - mert a gyerekeknek enniük kell!

Mit ér az önnek, ha megkímélik a karácsonyi sütés izgalmától?

Ahhoz mit szólna, ha Budapest első Michelin-csillagos étteremben ebédelhet kedvesével, esetleg kedvenc bloggerével főzőcskézhet közösen, netán egy „zsáknyi” csokoládét kap? Mindenki más lehetőségre kapja fel a fejét.

Nyilván épp ez az idén másodszor megrendezett Sok kicsi akció szervezőinek szándéka. Olyan felajánlókat kerestek mind a cégek mind a gasztrobloggerek között, akiknek a ajándékáért sokan harcba szállnak.

Tavaly ősszel, azzal a szándékkal indult a kezdeményezés, hogy civilként segíteni tudjanak, felmérjék a gasztroblogok olvasói jelentenek-e valódi, támogatást adó és akaró közönséget?

Akkor a tizenöt gasztroblogger és a szintén tizenöt cég színvonalas gasztronómiai felajánlása kapcsán eladott sorsjegyekből több mint 1,8 millió forintot gyűjtöttek össze a Gyermekétkeztetési Alapítványnak. Ebből az összegből hat család egy éven keresztül havonta kapott élelmiszercsomagot.

Idén a szervezők úgy döntöttek, az Igazgyöngy Alapítvány munkáját szeretnék támogatni. L. Ritók Nóra, az alapítvány lelke és motorja olykor szélmalomharcot folytat a mélyszegénységben élő, a minőségi életre olykor teljesen esélytelen Hajdú-bihari családoknál, családokért.

A Berettyóújfaluban élő grafikus-tanárnő már nem lepődik meg, ha amint blogjában írja: „ kisgyerekek nem tudják, hogyan kell megenni a narancsot, értetlenül forgatják a májkrém dobozát, mert nem ismerik, vagy úgy, ahogy van, töményen, megisznak egy üveg citromlevet. Elfogadom, hogy azonnal, amint megkapják, egészben betömik az öt tábla csokit, amit viszek. Még sehol nem láttam, hogy elraktak volna belőle későbbre. Vagy annak, aki épp nincs otthon.

Mert enni akkor kell, amikor van mit. És gyorsan.”

Az idei Sok kicsivel megpróbálnak ünnepet teremteni ezeknek a családoknak, hogy legalább enni legyen mit. Próbálnak azokról a nagyobbakról is gondoskodni, akiknek nem telik az iskolai étkezési hozzájárulás kifizetésére, hogy legalább naponta egyszer tudjanak enni jövőre. Tetűirtót szereznek be, hogy közösségbe mehessenek a gyerekek, hogy legalább ott ehessenek naponta egyszer meleg ételt.

Ahogy a Sok kicsi oldalán olvashatjuk:

Mert a gyerek az gyerek, akárhol él, akármilyen származású, akármi lesz belőle.
Enni kell neki adni.
Esélyt kell neki adni.
Nem szabad feladni őket.

November 16-tól november 30-ig minden nap egy felajánlást tesznek közzé a Sok kicsi oldalán. December 1 és 14 között ezer forintos sorsjegyeket vásárolhatunk, ezekkel szállhatunk versenybe az áhított nyereményért. Természetesen, minél több jegyet vásárolunk, annál több esélyünk van a nyerésre, és annál több juthat a gyerekek asztalára!



2010. november 20., szombat

Élt egy napot ......grrrrrrrrr :)

Nem tudom szó nélkül hagyni a legutóbbi munkahelyi anomáliát!

Életmódomból, mifenéből adódóan a gép mellett töltöm időm legnagyobb részét, amikor épp semmi használható hír nincs, amit megírhatnék, olykor blogokat olvasok. Elég rég nyomon követem mi is történik pl. a Segítsüti és a Sok kicsi körül. Azt gondolom, hogy minden ilyen kezdeményezés támogatásra érdemes, hiszen közösségépítő, pozitív hozzáállást nyújtó, valami olyasmi, amiből csak jó származik.

Hatalmas ereje van annak, aikor kilépünk a blogjaink mögül, és egymás szemébe tudunk nézni, és kiderül, hogy valóban EMBEREK - a szó legnemesebb értelmében - vannak jelen az életünkben, leginkább csak virtuálisan.

Tegnap írtam egy cikket a Sok kicsiről.



Elküldtem nekik a linket, és nyomban visszaírtak, hogy kérik a logónkat, mert kitennének a médiapartnerek közé. Megfutottam a kötelező köröket, majd a főnököm, miután elolvasta a cikket, közölte, hogy ez reklám, nem támogatjuk. Különben is, nem egyeztethető össze a küldetésünkkel :O Mi van?! A PR-ért felelős lány közölte, hogy jó ügy, mehet a logó... Majd miután a "Kedves" főnököm rádörrent, írt még egy levelet, hogy sztornó. No, ennyit a jó ügyek támogatásáról!

Értem én, hogy médiatörvény, meg közszolgálat, meg az összes franc.... De: nem értem, hogy a
vörösiszap-károsultaknál miért nem volt reklám, amikor egy-egy céget, - aki felépít nekik néhány lakást - nevesítettek, miért nem gond ugyanez. Miért nem gond ez pl. a Kossuth rádióban, a másik közszolgálati csatornán?! Miért nem lehet a dolgok segítő szándékát nézni???

A dolog vége az lett, hogy le kellett vennem az oldalról a cikket :((( De, legalább 1 napig ott volt. :)

2010. november 15., hétfő

Megtalált egy csoda!

Lejártam ma a lábam, ezért gondoltam nem is írok semmit, de ezt nem tudom magamban tartani! Nem lehet... :)
néhány nappal ezelőtt Kati jelezte, hogy vár egy meglepetés a Meseboltban rám. Ma eljutottam odáig, igaz szerencsétlenségünkre Kati nem volt ott :O Bea viszont nem tudott ellenállni és ideadta a "kis" csomagot, ami várt rám.

Rég ért ekkora meglepetés! Kati készített nekem egy csodát! Egy jókora hímzéstartót, amibe minden szükséges kincsemet belerejthetem és bárhová magammal vihetem! Valami hihetetlenül aprólékos, finom, ötletes, átgondolt ajándékot kaptam! Jaj, de örültem neki! Illetve örülök neki!
Kati, köszönöm! Bearanyoztad a napom! :))

I obtained it the private exchange the second, his really beautiful part. Perfect work, and I will really buy his profit. Kati, thank you!




2010. november 12., péntek

Megjött!!!

Biztos sokan vagytok vele úgy, mint én, hogy a facebookon vagy bárhol máshol meghirdetett játékokra szívesen jelentkeztek! Össze sem tudom számolni, hány ajándék ragadta meg a figyelmemet és szálltam versenybe érte az esélytelenek nyugalmával.

Aztán októberben megtört a jég és a Gomb Design által hirdetett játékot megnyertem. Annyira hozzászoktam  már, hogy nem járok szerencsével, hogy a sorsolás után kb. 1 héttel kaptam észbe, hogy megnézzem ki is nyert. :)))

Tegnap pedig megérkezett a kis csomagocskám, tüneményesen becsomagolva. Élőben valami meseszép! A kiscsaj természetesen szentül meg volt róla győződve, hogy ez az övé. Naná, rószaszín, gyöngyös, meg virágos... De nem adtam! :D Megküzdöttem érte.




2010. november 7., vasárnap

Alkotási láz

Nagyon jó találmány az őszi szünet! Nem gondoltam volna, hogy ennyire csodás napsütésben lesz részünk, hogy ájulásig hímezhetek, és az a legkevésbé, hogy a gyereket evés idején és sötétedés után látom. :) Rég volt ilyen nyugi körülöttem, bennem. Tanultam sokat, "befaltam" annak a könyvnek a felét, amit még születésnapomra kaptam anyukámtól - spirituális téma, sosem kaptam még ilyet tőle. Mostanra megértem, hogy elolvassam, és nagyon élveztem, illetve pont jókor jött, minő "véletlen"... :)

A hímzést még nem mutatom, de megmutatom a fára futott szőlőt, amit valamiért nem szedtek le...


Nem tudtam ellenállni a kötőtűknek, amikor hazatértünk. Sok fonalat begyűjtöttem az utóbbi időben, sajnos legtöbbször egy-két gomolyagnyit egy-egy színből, így igazi kihívás kitalálni, mi is legyen belőlük. Így valódi élvezet a kötős magazinokat nézegetni, hogy mi készülhet a fonalakból. Egyelőre ennyire jutottam:




Megmutatom én is

Eddig csak előzeteseket láthattatok a készülő új kitekből, most végre - késve - én is megmutatom, mit alkotott Nina és Barbi. Náluk minden részletet megtaláltok a vásárlással kapcsolatban.

You may have seen trailers only till now the new one in progress from who. I show it now what Nina and Barbi formed. You find all details in connection with the shopping at them. 
Jingle Bells © Babi's Treasures
28ct Cashel linen
Nina's Threads - Valentine, DMC B5200
stitched by En

Joy © Babi's Treasures
28ct Cashel linen, Vintage Country Mocha
stitched by En

Merry X-mas © Babi's Treasures
36ct Dirty Natural Edinburgh linen
Nina's Treasures - Valentine
stitched by Barbi
Winter Forest © Babi's Treasures
36ct Edinburgh linen, Pearl Grey
DMC B5200
stitched by Barbi
.



2010. november 6., szombat

Újra és újra...

Ma megtalált ez az idézet: "Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!" (Müller Péter)

Annyira igaz, és annyira kemény feladat még. Nemrégiben ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy nem akarok lehajtott fejjel, rettegve élni. Inkább vállalom, aztán előbb-utóbb nekem lesz igazam, amikor megbízom mindenkiben. :) Nem is tudnék leszokni róla, azt hiszem.

Furcsa és szokatlan élmény, hogy ismerősök kezdik megismerni a blogomat. Ezáltal egyre többször hallom: jééé, ilyen oldalad is van, nem is gondoltam!
furcsa dolog ez, mert csöppet sem szokatlan, meglepő, hogy vadigenek olvassák a bejegyzéseimet, de mégiscsak felemás érzés, hogy ismerődök, barátok olvasnak. olyanok, akikkel legkevésbé sem szoktam az alkotómániámról beszélgetni, esetleg nem szoktam a különböző magánéleti szösszeneteimet megosztani - itt veletek, mégis megteszem. Majd megszokom a tudathasadásos állapotot is! :)



LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...