2013. április 22., hétfő

Egészen elképesztő, hogy két nap alatt ilyen virágköpenyt tud ölteni egy fa. És az is egészen elképesztő, hogy tavaly, amikor virágoztak a cseresznyefáink - természetesen abban a három napban - jött egy röpke fagy, és a három fán összesen alig maradt néhány kiló cseresznye. A korai már hullatja a szirmokat, a másik kettő pedig így néz ki. Közben azon agyalok, hogy mit is kezdek majd vele, mert három fányi cseresznye még az én felvevőképességemet is meghaladja. :))))

 Nem tudom eldönteni, hogy a jó idővel, esetleg a felmerült gondokkal függhet össze a lábdagadásom. Nemszeretem.
 

1 megjegyzés:

  1. Szerintem a vége felé mindenkinek dagad a lába - ne idegesítsd magad rajta, és amikor csak teheted, tedd fel valamire és úgy pihenj! Olyankor simogasd a pocakodat, és engedd, hogy az öröm átjárjon, és kimossa belőled a felmerülő gondok okozta rossz érzéseket... :)
    Esetleg gondolhatsz a cserire is, amit majd magadba tömsz, és ugyanilyen nagy pocakod lesz tőle, mint most, a baba miatt :)))

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...