2010. december 31., péntek

Elköszönök

Most nem leszek kivétel, én is elköszönök.

Hosszú és rövid volt ez az év. Ha mérlegre teszem, volt rengeteg kudarc, és felcsillanó örömök. Szerencsére az örömök nagyobb súllyal esnek a latba. Az igazán fontos dolgokban, - amik külső szemlélő számára észrevehetőek - a látványos kudarcok és pofára esések voltak túlsúlyban. :))

Ami viszont nem látható, az az enyém, mert bennem történt. Nekem ez fontosabb. Valahogy ez az év azt igazolta számomra, hogy a töltekezés, a csöndben zajló dolgok sokkal fontosabbak.

Ennyi sikerült idén
Kikerültek a kezem alól dolgok, érzésem szerint rendkívül kevés.

Viszont, végre magamnak is alkottam. Eddig mindig olyasmit készítettem, amit nyomban el is ajándékoztam. Magamra is sort kerítettem, és nem csak e tekintetben találtam meg a helyem. Sokszor nem voltam a helyzet magaslatán, még többször vállaltam magam túl. Legutóbb az "aktuális" jegyezte meg, kicsit sok dolog van a vállamon, le kéne tenni őket.

Nem szeretem a mai naphoz kötődő kötelező jókedvet, a fogadalmasdit. Az év csúcspontja nekem a Karácsony volt. Az a pillanat, amikor egyik este egyedül matattam és hirtelen összeálltak olyan dolgok, amiket hosszú évek óta nem sikerült megértenem, akkor, ott megértettem, miért történtek velem dolgok, miért ezt az utat választottam.

Azt kívánom mindenikek, - akinek igénye van erre ;) - hogy az ilyen "összeáll a kép" pillanatok fémjelezzék a következő évet. Tanuljunk meg mosolyogni, boldognak lenni, és legfőképpen őszintének lenni magunkhoz és másokhoz, hogy jól érezhessük magunkat a világban, az országban, a családunkban.

2010. december 27., hétfő

Na végre!

Az utóbbi időben többünket megtréfált a Posta... :S Engem most megörvendeztetett, Karácsonyra sikeresen odaért a SWAP ajándékom Ledanahoz. Huhhhh... nem kis kövek gördültek le a szívemről. Volt egy-két pillanat, amikor látni véltem, hogy kezdhetem. :S

De nem fecsegek tovább fölöslegesen, mutatom, mi készült:
Atalie Louise, linen: 32 count Permin, threads: by Nina





A képekért elnézést kérek, nem a legjobbak :S

Amint látjátok, egy doboz. Kívül-belül bélelve, csipkézve, zsebezve. A tetejét díszítő Atalie Louise mintát Nina fonalaival hímeztem, a csipke is az ő festése, naná, ez illett tökéletesen a fonalhoz... :))
Került még a dobozba egy bobbina is, ilyet még nem készítettem eddig. Meg persze, csetreszek, úgy mint charmok, hímzővászon, anyagok, fonal, csipke. Édességet nem mertem csomagolni, mert messzire utazott a doboz, és nem akartam kockáztatni.

Közben már Ledana írt is, hogy sikerült bearanyoznom a Karácsonyát, és ez volt a legnagyobb öröm.

I was Tatiana´s angel in this SWAP round. I tried to surprise her with something that suited her, and with work that matched her standards.

I made a box and decorated it with Atalie Luise pattern made with Nina's thread. Into the box I placed several charms, linen, material, and one of those bobbin that I made just recently.

2010. december 19., vasárnap

Vásárfia

Ezek a kis madarak készültek az iskolai karácsonyi vásárra. Csak ennyi, mert sem időm, sem energiám nem volt és nincs arra, hogy ennél többet összehozzak. :S :)) Valahogy furcsa módon most tört ki rajtam a kóros fáradtság, úgyhogy küzdök az ébrenlétért.



Persze, a kötelező ajándékokkal sehol sem tartok, de ahogy elnézem, nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen gondokkal küzd.

2010. december 9., csütörtök

Szerintetek?

Meglepő tapasztalattal lettem ma gazdagabb: van olyan, akinek fontos, hogy a gyereke ne nézzen tévét - egyáltalán!
 Ezt részben támogatom, hiszen nem jó, ha állandóan ott ül előtte a gyerek, de a teljes tiltást nem gondolom a XXI. században célravezetőnek. Arról nem beszélve, hogy mi lesz azzal a gyerekkel egy iskolai közösségben, aki az alapvető szocializációs követelményként megjelenő közös élményanyagból teljesen kiszorul? Nem kell éjjel-nappal a különböző meséket, egyebeket nézni, de nem baj, ha tudja, hogy milyen mesefigurák, mesék, akármik léteznek.

Az is fontos neki, hogy magánóvodába, -iskolába járjon, mert ott "szűrt" a gyerekanyag.
 Ezek után kíváncsi lennék, hogy a járókelőket mikor fogja megválogatni, akik találkozhatnak a gyerekével? Hogyan fogja szűrni a munkahelyekre "beszivárgó" nem megfelelő egzisztenciával, életfelfogással, netán testi fogyatékossággal rendelkezőket? Vagy arról szól az életünk, hogy steril, izolált környezetben akarunk felnevelni gyerekeket, hogy csak az általunk megfelelőnek tartott dolgokkal találkozzon? Az élet pedig majd engedélyt kér tőlünk, ha valami szokatlant, idegent szeretne a gyerekünk életébe hozni! :))))

Arról viszont, hogy létezik a Pesti színházban sok gyerek előadás, sőt van gyerekszínház a Kolibri képésben lövése sincs... :O :S Kíváncsi lennék, mégis mit jelenti nekik a kultúrát.

Persze, ez éles így, tudom. De fura, hogy kiveszi a gyerek életéből a vizualitást, szelektálja a környezetet és ez nem párosul egy nagyon igényes, megfontolt kultúrafogyasztással! Én azt gondolnám, ha már ennyire következetes vagyok a szelektálásban, akkor a gyerek tobzódik a jobbnál jobb kulturális programokban. :) Ezek szerint tévedtem.

Kukkants

Nézzétek csak, azért ilyesmit is sikerül olykor készítenem :)))

Look at this

2010. december 6., hétfő

Édes csábítás...

Lassan már unalomig ismétlődik a blogokon a Sweet threats minta. Talán ezért, vagy csak saját indíttatásom miatt úgy döntöttem, ez nekem kell. Szeretném a konyhában látni, mert végre én is gyönyörködni akarok valamiben, ami szép, ami a saját munkám, stb.

Gondoltam, pontosabban Ninával szint egy időben fogalmaztuk meg, hogy ezt szeretnénk kihímezni. Valahogy a terv mégsem sikerült tökéletesen, mert nem tudtuk szinkronba hozni a hímzést. Nina már korábban mutatta a keretet, amivel elkészült, nekem pedig csodák csodájára megadatott néhány nap, amikor szemérmetlenül sokat hímezhettem, háborítatlanul.

minta: CCN Sweet Threats; fonal: Victoria Clayton














2010. december 3., péntek

Mi is ez?

Rég nem mutattam semmi érdemlegeset, de lassan elkészülnek a tervbe vett dolgok. Nem kényeztetlek el most titeket, csak egy kis részletet mutatok. Lehet találgatni, hogy vajon mi is ez.

Long time did not show anything, it was just a small snippet. Can guess what that is?




2010. november 25., csütörtök

Majd itt...

Félreértés ne essék, nem zavar már mindaz, amit leírtam az előző bejegyzésben, de ha már saját írás, és ott nem olvasható... majd itt ;)




Sok kicsi - mert a gyerekeknek enniük kell!

Mit ér az önnek, ha megkímélik a karácsonyi sütés izgalmától?

Ahhoz mit szólna, ha Budapest első Michelin-csillagos étteremben ebédelhet kedvesével, esetleg kedvenc bloggerével főzőcskézhet közösen, netán egy „zsáknyi” csokoládét kap? Mindenki más lehetőségre kapja fel a fejét.

Nyilván épp ez az idén másodszor megrendezett Sok kicsi akció szervezőinek szándéka. Olyan felajánlókat kerestek mind a cégek mind a gasztrobloggerek között, akiknek a ajándékáért sokan harcba szállnak.

Tavaly ősszel, azzal a szándékkal indult a kezdeményezés, hogy civilként segíteni tudjanak, felmérjék a gasztroblogok olvasói jelentenek-e valódi, támogatást adó és akaró közönséget?

Akkor a tizenöt gasztroblogger és a szintén tizenöt cég színvonalas gasztronómiai felajánlása kapcsán eladott sorsjegyekből több mint 1,8 millió forintot gyűjtöttek össze a Gyermekétkeztetési Alapítványnak. Ebből az összegből hat család egy éven keresztül havonta kapott élelmiszercsomagot.

Idén a szervezők úgy döntöttek, az Igazgyöngy Alapítvány munkáját szeretnék támogatni. L. Ritók Nóra, az alapítvány lelke és motorja olykor szélmalomharcot folytat a mélyszegénységben élő, a minőségi életre olykor teljesen esélytelen Hajdú-bihari családoknál, családokért.

A Berettyóújfaluban élő grafikus-tanárnő már nem lepődik meg, ha amint blogjában írja: „ kisgyerekek nem tudják, hogyan kell megenni a narancsot, értetlenül forgatják a májkrém dobozát, mert nem ismerik, vagy úgy, ahogy van, töményen, megisznak egy üveg citromlevet. Elfogadom, hogy azonnal, amint megkapják, egészben betömik az öt tábla csokit, amit viszek. Még sehol nem láttam, hogy elraktak volna belőle későbbre. Vagy annak, aki épp nincs otthon.

Mert enni akkor kell, amikor van mit. És gyorsan.”

Az idei Sok kicsivel megpróbálnak ünnepet teremteni ezeknek a családoknak, hogy legalább enni legyen mit. Próbálnak azokról a nagyobbakról is gondoskodni, akiknek nem telik az iskolai étkezési hozzájárulás kifizetésére, hogy legalább naponta egyszer tudjanak enni jövőre. Tetűirtót szereznek be, hogy közösségbe mehessenek a gyerekek, hogy legalább ott ehessenek naponta egyszer meleg ételt.

Ahogy a Sok kicsi oldalán olvashatjuk:

Mert a gyerek az gyerek, akárhol él, akármilyen származású, akármi lesz belőle.
Enni kell neki adni.
Esélyt kell neki adni.
Nem szabad feladni őket.

November 16-tól november 30-ig minden nap egy felajánlást tesznek közzé a Sok kicsi oldalán. December 1 és 14 között ezer forintos sorsjegyeket vásárolhatunk, ezekkel szállhatunk versenybe az áhított nyereményért. Természetesen, minél több jegyet vásárolunk, annál több esélyünk van a nyerésre, és annál több juthat a gyerekek asztalára!



2010. november 20., szombat

Élt egy napot ......grrrrrrrrr :)

Nem tudom szó nélkül hagyni a legutóbbi munkahelyi anomáliát!

Életmódomból, mifenéből adódóan a gép mellett töltöm időm legnagyobb részét, amikor épp semmi használható hír nincs, amit megírhatnék, olykor blogokat olvasok. Elég rég nyomon követem mi is történik pl. a Segítsüti és a Sok kicsi körül. Azt gondolom, hogy minden ilyen kezdeményezés támogatásra érdemes, hiszen közösségépítő, pozitív hozzáállást nyújtó, valami olyasmi, amiből csak jó származik.

Hatalmas ereje van annak, aikor kilépünk a blogjaink mögül, és egymás szemébe tudunk nézni, és kiderül, hogy valóban EMBEREK - a szó legnemesebb értelmében - vannak jelen az életünkben, leginkább csak virtuálisan.

Tegnap írtam egy cikket a Sok kicsiről.



Elküldtem nekik a linket, és nyomban visszaírtak, hogy kérik a logónkat, mert kitennének a médiapartnerek közé. Megfutottam a kötelező köröket, majd a főnököm, miután elolvasta a cikket, közölte, hogy ez reklám, nem támogatjuk. Különben is, nem egyeztethető össze a küldetésünkkel :O Mi van?! A PR-ért felelős lány közölte, hogy jó ügy, mehet a logó... Majd miután a "Kedves" főnököm rádörrent, írt még egy levelet, hogy sztornó. No, ennyit a jó ügyek támogatásáról!

Értem én, hogy médiatörvény, meg közszolgálat, meg az összes franc.... De: nem értem, hogy a
vörösiszap-károsultaknál miért nem volt reklám, amikor egy-egy céget, - aki felépít nekik néhány lakást - nevesítettek, miért nem gond ugyanez. Miért nem gond ez pl. a Kossuth rádióban, a másik közszolgálati csatornán?! Miért nem lehet a dolgok segítő szándékát nézni???

A dolog vége az lett, hogy le kellett vennem az oldalról a cikket :((( De, legalább 1 napig ott volt. :)

2010. november 15., hétfő

Megtalált egy csoda!

Lejártam ma a lábam, ezért gondoltam nem is írok semmit, de ezt nem tudom magamban tartani! Nem lehet... :)
néhány nappal ezelőtt Kati jelezte, hogy vár egy meglepetés a Meseboltban rám. Ma eljutottam odáig, igaz szerencsétlenségünkre Kati nem volt ott :O Bea viszont nem tudott ellenállni és ideadta a "kis" csomagot, ami várt rám.

Rég ért ekkora meglepetés! Kati készített nekem egy csodát! Egy jókora hímzéstartót, amibe minden szükséges kincsemet belerejthetem és bárhová magammal vihetem! Valami hihetetlenül aprólékos, finom, ötletes, átgondolt ajándékot kaptam! Jaj, de örültem neki! Illetve örülök neki!
Kati, köszönöm! Bearanyoztad a napom! :))

I obtained it the private exchange the second, his really beautiful part. Perfect work, and I will really buy his profit. Kati, thank you!




2010. november 12., péntek

Megjött!!!

Biztos sokan vagytok vele úgy, mint én, hogy a facebookon vagy bárhol máshol meghirdetett játékokra szívesen jelentkeztek! Össze sem tudom számolni, hány ajándék ragadta meg a figyelmemet és szálltam versenybe érte az esélytelenek nyugalmával.

Aztán októberben megtört a jég és a Gomb Design által hirdetett játékot megnyertem. Annyira hozzászoktam  már, hogy nem járok szerencsével, hogy a sorsolás után kb. 1 héttel kaptam észbe, hogy megnézzem ki is nyert. :)))

Tegnap pedig megérkezett a kis csomagocskám, tüneményesen becsomagolva. Élőben valami meseszép! A kiscsaj természetesen szentül meg volt róla győződve, hogy ez az övé. Naná, rószaszín, gyöngyös, meg virágos... De nem adtam! :D Megküzdöttem érte.




2010. november 7., vasárnap

Alkotási láz

Nagyon jó találmány az őszi szünet! Nem gondoltam volna, hogy ennyire csodás napsütésben lesz részünk, hogy ájulásig hímezhetek, és az a legkevésbé, hogy a gyereket evés idején és sötétedés után látom. :) Rég volt ilyen nyugi körülöttem, bennem. Tanultam sokat, "befaltam" annak a könyvnek a felét, amit még születésnapomra kaptam anyukámtól - spirituális téma, sosem kaptam még ilyet tőle. Mostanra megértem, hogy elolvassam, és nagyon élveztem, illetve pont jókor jött, minő "véletlen"... :)

A hímzést még nem mutatom, de megmutatom a fára futott szőlőt, amit valamiért nem szedtek le...


Nem tudtam ellenállni a kötőtűknek, amikor hazatértünk. Sok fonalat begyűjtöttem az utóbbi időben, sajnos legtöbbször egy-két gomolyagnyit egy-egy színből, így igazi kihívás kitalálni, mi is legyen belőlük. Így valódi élvezet a kötős magazinokat nézegetni, hogy mi készülhet a fonalakból. Egyelőre ennyire jutottam:




Megmutatom én is

Eddig csak előzeteseket láthattatok a készülő új kitekből, most végre - késve - én is megmutatom, mit alkotott Nina és Barbi. Náluk minden részletet megtaláltok a vásárlással kapcsolatban.

You may have seen trailers only till now the new one in progress from who. I show it now what Nina and Barbi formed. You find all details in connection with the shopping at them. 
Jingle Bells © Babi's Treasures
28ct Cashel linen
Nina's Threads - Valentine, DMC B5200
stitched by En

Joy © Babi's Treasures
28ct Cashel linen, Vintage Country Mocha
stitched by En

Merry X-mas © Babi's Treasures
36ct Dirty Natural Edinburgh linen
Nina's Treasures - Valentine
stitched by Barbi
Winter Forest © Babi's Treasures
36ct Edinburgh linen, Pearl Grey
DMC B5200
stitched by Barbi
.



2010. november 6., szombat

Újra és újra...

Ma megtalált ez az idézet: "Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!" (Müller Péter)

Annyira igaz, és annyira kemény feladat még. Nemrégiben ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy nem akarok lehajtott fejjel, rettegve élni. Inkább vállalom, aztán előbb-utóbb nekem lesz igazam, amikor megbízom mindenkiben. :) Nem is tudnék leszokni róla, azt hiszem.

Furcsa és szokatlan élmény, hogy ismerősök kezdik megismerni a blogomat. Ezáltal egyre többször hallom: jééé, ilyen oldalad is van, nem is gondoltam!
furcsa dolog ez, mert csöppet sem szokatlan, meglepő, hogy vadigenek olvassák a bejegyzéseimet, de mégiscsak felemás érzés, hogy ismerődök, barátok olvasnak. olyanok, akikkel legkevésbé sem szoktam az alkotómániámról beszélgetni, esetleg nem szoktam a különböző magánéleti szösszeneteimet megosztani - itt veletek, mégis megteszem. Majd megszokom a tudathasadásos állapotot is! :)



2010. október 30., szombat

Na még egy!

Újabb kit részletét mutatom. Ebben is szerepe van a kis gombocskáknak!  Szerintetek mi lehet ez?

Show details of a new kit. This is the role of small buttons! Do you think what can this be?




2010. október 28., csütörtök

Egy kis előzetes - Some preview

Íme egy kis ízelítő Barbi és Nina újabb karácsonyi készletéből:


Néhány napon belül a készletek megvásárolhatóak! :) Ne álljatok ellen a kísértésnek!

Little preview the newest kit to Nina and Barbi. The supplies are buyable inside some days! :) Do not stand for the temptation!


2010. október 26., kedd

Nem bírtam magammal....

Láttam már több oldalon a pirográffal készült munkákat. Naná, hogy nekem is kellett... Sokat agyaltam, hogy mit is szeretnék először. Végül úgy döntöttem, nem tartható tovább az az állapot, hogy más sok kedves blogtársnak van fonaltartója tőlem, de magamnak még nem készítettem... :O Őrület! Szóval ez volt a terv, a kivitelezés kicsit lassú volt, mert valami olyat akartam, ami nem volt még, ami jellemző rám, ami nagyon...

I prepared many hormbooks already, but is not yet for me own. I wanted some new one, which there was not yet, which is typical of me...

Ez lett belőle: 


2010. október 25., hétfő

Szomszédoljatok ;)

Egy kis újdonság a szomszédban!



A little novelty in the neighbour!


Megkaptam

Korábban már írtam a cseréről, ami teljesen véletlenül adódott a Meseboltos Katival. Persze, véletlenek nincsenek...

A minap megkaptam én is a kis kincset Katitól. Ugyanaz volt a hatás, mint amit én elértem nála. Percekig csak néztem, simogattam, mert én ilyet nem tudok! Nagyon jól ráérzett, hogy folyamatosan szanaszét hagyom a tűket, pontosabban azok valahogy más dimenzióba diffundálnak :O :) Ez a kis csoda, tényleg az! Kézzel varrta az egészet össze Kati. Eszméletlen! Látnotok kellett volna a Mininőt, ahogy ámuldozott, és persze megpróbálta elszeretni tőlem, de ezt nem engedtem.
Már csak attól tartok, mivel készül még Kati, mert azt mondta, ez csak a kisebbik fele az ajándékomnak :O Jajjj, lehet, hogy most is sikerült alul terveznem, amit én készítettem Neki?!

Addig is gyönyörködjetek ti is:

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...