2009. december 31., csütörtök

Befejezem

Igen, 2009-ben ez lesz az utolsó. Egyébként nem tervezem, hogy abbahagyom a fecsegést, hiszen szeretek beszélni. (Olykor kicsit sokat is...) Számtalan blogban találtam mozaikos képet az idei termésből. Én is készítettem egyet, jó így egyben látni mi mindent készítettem. Persze nem sok, de tulajdonképpen ez volt az első teljes évem, amit a keresztszemezéssel töltöttem. Nem hasonlítom össze pl. Nina barátném és más villámtűvel rendelkező kedves barátaim teljesítményével - esélyem sem lenne!



Végignézve az idei évemen volt minden, mint a mesében, ahogy mondani szoktam.
Kezdtem egy boldog egymásra találással, rengeteg mosollyal, jó barátokkal, jó munkahellyel. A mininővel túléltük az ovi utolsó - nem kicsit viharos - hónapjait, megküzdöttünk az iskolaválasztással. Kapott egy ideiglenes "pótapát", akivel jól egymásba szerettek. :)
Volt utazgatás országon belül, és kívül, adódott rengeteg találkozás jónál jobb emberekkel.

A nyár kicsit döcögősre sikerült, kezdtük egy szakítással, rettenetes nyaralással, aztán jött a gyerek "szokásos" egy hónapos nyaralása a nagynénéméknél, vidéken. Ekkoriban bepótoltam sok mindent, ami kimaradt korábban. Elővettem a kanalamat, amivel belekóstoltam a pasi felhozatalba. Még jó, hogy nem vagyok gourmand... nem ízlett volna a többség. De voltak villanások, pillantások, élmények - ebből pedig rengeteg tapasztalat, ami még jobban megvilágította mi is fontos nekem egy férfiban! Közben alaposan próbára tettem a barátaim tűrőképességét, hol a könnyeimmel, hol a "befutó" pasival. 

Aztán ősszel indult az iskola, és minden, ami ezzel jár! Szívfacsaró hallgatni olykor a beszámolókat, hogy ez vagy az nem sikerül, nem úgy alakulnak a barátságok, ahogy a mininő tervezi. Aztán jöttek a megnyugtató pillanatok, amikor írásba adják a tanító nénik, hogy tényleg nem buta :) csak az a fránya szorgalom. De ez tőlem, nem olyan hiteles.... :)))))))

Aztán a kóstolgatás közepette volt egy íz, egy érintés... Nevetségesen hangzik lemeztelenítve, kimondva, csodátlanítva, ám a tény tagadhatatlan, hogy megtaláltam Őt... Az előző bejegyzésben olvashattátok, nem indult könnyen, rózsaszínbe burkoltan a kapcsolatunk. Valahogy az az érzésem, belevágtunk egy gyönyörű hegymenetbe...

 Mindenkinek csak azt tudom kívánni, hogy legyen őszintén boldog, és egészség teli a 2010!


2009. december 30., szerda

Év végi összefoglaló

Terveztem, mert úgy éreztem most rendes kislány leszek és végignézek az évemen.
Ember tervez, ....
Ez történt, most nem tudom összeszedni a gondolataimat, mert olyasmi történt, amire nem számítottam. A kedvesem kórházba került, ráadásul külföldre, holnap megyek hozzá, fogalmam sincs mikor keveredünk haza :O
Drukkoljatok nekünk!

Ettől függetlenül minden kedves ismerősömnek, barátomnak, erre tévedő olvasómnak nagyon boldog, szeretetteljes, minden álmotokat teljesítő új évet kívánok!!!!!

2009. december 28., hétfő

Az időmilliomos - Poussière de Fée

Tényleg, akadt egy-két ráérő órám mostanában, így rengeteg eddigi elmaradásomat tudom pótolni. Előbb-utóbb csak utolérem magam ;) Most épp a Nimue kép befejezésén ügyködtem. A hímzés része nagyon régen készen várta a megfelelő keretet. Sokat vacakoltam, milyen is legyen végső formájában. Azt hiszem a keret még teljesebbé tette a tündérkét. Tudom, hogy egy képet csak egyszer hímzünk ki, de... nekem is kell ez a kis csoda, és egy barátnőm is szemet vetett rá, amikor meglátta. Szóval lesznek még keret-variációk. Előbb-utóbb megtalálom a tökéletes keretet. :) Nem mintha ezzel elégedetlen lennék.
design: Nimue Poussière de Fée, linen: Rico 32 count, threads: DMC

Régi adósság

Elkészült már ezer éve a Tralala töredék angyalka, de a végső formáját valamiért elfelejtettem megmutatni, íme:

A kép nem a legjobb, de ennyire futotta. Most az előszobában vigyázza az elindulók és a megérkezők lépteit és a kis tünemény. Azt terveztem, hogy a SWAP3 ajándékom ez lesz, de beleszerettem és megtartottam. Ez az első kész mű, ami  nálam maradt.

Vicces, mert ha valaki bejönne hozzánk el sem hinné, hogy hány dolog került ki a kezeim közül, hiszen egyetlen darab "fecseg" a kedvenc időtöltésemről. Na jó, ez így nem igaz, mert Nina mini csodája is árulkodik. :)

2009. december 27., vasárnap

Karácsony - megkésve, keserésdesen

Elmaradt a karácsonyi üdvözlet, ám ez nem azt jelenti, hogy ne kívánnék mindenkinek - így utólag is - szeretetteli, egymásra figyelős, boldog karácsonyt! Persze a jókívánság az újévre is vonatkozik! Legyen minden kedves erre járó barátomnak olyan a következő éve, amilyenre vágyik!

Én megmaradok alapvetően a lelki vonatkozásoknál, igen ilyen vagyok, nem is nagyon tudok kibújni a bőrömből. :) Fecsegek, locsogok, kicst húzom az időt.

Részint mert mutogatni nem mutogathatok, csupa szupertitkos projekt van készülőben, illetve ami nem titkos, azt még nem tudtam fotózni, este pótolom ;)))

Rengeteg dolog történt velem, mióta nem írtam. Zavarban is vagyok, mert miközben szárnyalóan boldognak kéne lennem, mégsem lehetek. Jól megtapasztaltam, - immár sokadszor - hogy bizony a szerelem legkevésbé sem olyan egyszerű, mint ahogy elképzeljük... Kamaszként talán igen, de így felnőttként... :D Legalább megvan az az előnye, hogy tudjuk mi mennyit ér. Igen, szerelem, nagybetűs. Nehezített terepen, hegynek felfelé. Egyelőre ennyit rólunk. :)

A karácsonyunk egyébként nagyon jól telt, kis nyugi, kevésbé ettük magunkat halálra - anyukámat sikerült lebeszélnem a rettentő mennyiségű kaja elkészítéséről. Az a pillanat nagyon emlékezetes és sokat érő marad, amikor a mininő meglátta hazatérvén a karácsonyfa fényeit. Ezt az igazi lelkesedést, felhőtlen örömöt, boldogságot kívánom így utólag is minden kedves barátomnak, olvasómnak, és erre tévedő idegennek.

2009. december 16., szerda

Karácsonyi fények

Ugyan szombaton csatangoltunk Ninával városszerte, de csak most jutottam el odáig, hogy a képeket megosszam veletek. Már, ha érdekel bárkit ;)
Alig látok ki a fejemből, így nem szórakoztatlak tovább titeket, pedig volna mivel. :D




 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A többit itt találjátok. 

2009. december 15., kedd

Angyalka :))))

Tegnap délután megkaptam a SWAP3 ajándékomat. Azt hiszem én vagyok az egyetlen, aki rendhagyó módon kapta meg az ajándékát ;) :P Ugyanis Bocimanó volt olyan kedves - és vállalkozó kedvű - hogy megkérdezte, postázza-e az ajándékomat. Persze, hogy nemet mondtam. Szeretem tudni, hogy ki is követte el a meglepetést. (Én ajándékkészítőként is nagyon tudok örülni, ha látom az örömöt, amit az ajándék okoz.)
Szóval tegnap délután találkoztunk, teáztunk, beszélgettünk - pontosabban én fecsegtem ;) - és egyáltalán nem mellékesen megkaptam a kincsecskémet. Igen, RP :D Még mindig varázslatos, és hogy párnácska készült belőle. Nagyon-nagyon tetszik! Persze, a mininő nem érte be az édességgel, amit kapott, megpróbálta lenyúlni a szívecskémet... Volt egy kisebb közelharc érte, de én nyertem!!!! :D :D
Ó, igen, volt mág a csomagban finomságos mézeskalács - nem esett rögtön áldozatul a kíváncsiságunknak. Csak egy része :P Nagyon fincsi volt! Volt még a csomagban néhány charm is :) csupa olyan, ami nincs, vagy még nem is láttam.


Köszönöm szépen! Fantasztikus meglepetés volt.

2009. december 13., vasárnap

It's a perfect day....

Bizony, a tegnapi napról folyamatosan vigyoroghatonékom van... Végigcsavarogtuk Ninával az égsz! napot :)
A Vörösmarty téren kezdtük és este ott is fejeztük be. Közben rengeteget beszélgettünk, megkaptam álmaim karácsonyi ajándékát - amitől majdnem elsírtam magam.
Szóval röviden és tömören, hihetetlenül meseszerű volt minden.
Most valahogy írnék többet, de nem merek, az az érzésem, ha nekiállok minden bennem kavargó érzést, benyomást, emlékfoszlányt leírni, odalesz a varázsa. Így most cenzúrázom kicsit magam ;) Egy biztos, szerencsés vagyok! Most épp Nina miatt! Jó, ha az ember lányának ilyen barátai vannak.... A karácsonyi hangulat tényleg kitört rajtam, nem feltétlenül a fények, a hideg miatt, hanem az apró csodák miatt, amik körülvesznek, és amiért igazán hálás lehetek!
Nina, lenyúlom az ajándékom képét tőled, mert én nem tudok most fotózni.
Olyan csodákat kaptam :O Nem is tudom, mivel érdemeltem ki.

This wonderful Christmas gift I received Nina. I do not know, because it has earned.

2009. december 11., péntek

Mére Noel - SWAP3

Most már mutogathatok én is egy kicsit .
Beatriz megkapta az ajándékomat, a Brüsszeli posta kegyes volt hozzánk. :D A kérdőív kitöltésekor elárulta, mik a kedvencei, ezzel megkönnyítette a dolgomat ;)
A Tralala Mére Noel képét készítettem le neki Flat fold "kiadásban, DMC fonalakkal, saját festésű Zweigart 32 countos vászonra. :) Úgy tűnik a levele és a blogbejegyzése alapján, hogy nagyon örül neki.
 
 
 Csomagoltam neki még néhány vászondarabot, charmokat. Csemegéket nem mertem, mert lelki szemeim előtt megjelent, ahogy összemaszatolja az édesség a képet :)

A sorosolás, vagy Nina keze megtréfált minket, hiszen az első körben is Beatriz angyalája lehettem. :DDD

2009. december 6., vasárnap

Karácsonyi város

Most csak fotók :)))
Ne várjatok csodát, csak ennyire futotta ma az energiámból... A hangulatát próbáltam megmutatni. A gyerekszoba ablakpárkánya decemberben így fest:



 
 

 
 
 
 
 
 
 

2009. december 4., péntek

Az szürke szamár...

Persze, én volnék, ki más...

A hét napjai mindenkinek ugyanolyan sorrendben telnek, legfeljebb Ti mással töltitek az időt, mint én. :)

Belegondolva hihetetlen mennyi minden történt az elmúlt időszakban, amiről valahogy nem sikerült beszámolnom. Hol azért, mert azt hittem meghalt a fényképezőgépem - pedig csak aludott ;) - hol azért, mert lélegzetvételnyi időm nem volt - az alvásra is úgy loptam néhány órát...

Voltak magánéleti fordulatok is, nagyon komoly mélypontok, de ezzel nem akartam senkit sem "szórakoztatni" - és valahogy úgy vagyok ezekkel mostanság, hogy eddig hajlamost voltam állandóan a lelkiéletemről értekezni, most befogtam a számat, és megoldottam szép csöndben. Remélem, sikerült... Ám erre csak az idő ad majd választ, ráadásul hosszú évek múltán. Talán könnyebben találnék át bekötött szemmel a forgalmas úton a túloldalra, mint megjósolhatnám, jó döntéseket hoztam-e. Attól tartok sikerült rettentő körmondatot fogalmaznom :P Sebaj! Igyunk rá egyet ;) Kinek mihez van kedve, én majd forralt borra szavazok - de nem ma :S Majd.

A legfőbb ok azonban, amiért nem tudtam jelentkezni itt látható. Beleszerettem a fúr farag énembe :) Ha már más nem teszi, akkor szeretem én magam ;) :PP Emellett végleges formájába öntöttem a SWAP3 ajándékot, és útjára bocsátottam. Megalkottam barátnőm babájának a születési értesítőjét, nekiálltam "angolul" kötni... ;) :D Egész jól megy.


A következő lépés pedig a varrás - svédül. Szerintem sejtitek... Igen, Tilda, karácsonyra a miniőnek...

Beleszeretett ugyanis ezekbe a csoda angyalkákba, én pedig hirtelen láttam lelki szemeim előtt, hogy varrok neki egy titokőrző, álomhozó, csodaszöszke tündérkirálynőt:)

2009. november 20., péntek

Eszet Lenke

Ma is előadtuk a szokásos reggeli, eszetlen rohanást a mininővel... Olyannyira, hogy már a buszon ültem, amikor leesett, hogy elfelejtettem ott hagyni neki a buszjegyeket, korizni mennek az osztállyal - éljenek az ilyen dolgokkal begyűjtött pozitív pontok... :S :((( Azért szoktunk rohanni, mert magamból kiindulva, inkább hagyom tovább aludni, és amint felkelt pörgetni a gyors indulást. Amíg oviba járt nem is volt ezzel gond. Nem értem, hogy most miért nem megy :O :(
Akkor nyugodtam meg kicsit, amikor a busz felért az Erzsébet hídra, és a ködgomolyból kibújt a vár. Csak néhány napsugár sütött rá, hihetetlenül sejtelmes, megejtő és szép volt. Ezért is szeretek minden reggel átbuszozni Budára ;) Mondjuk, a reggeli napsugaraknak már nyoma sincs... az irodából kinézve e pillanatban az embernek az az érzése, hogy egy felhőben ül, ahol még a szomszéd házat is alig lehet látni. :)))
Legalább annyi jó volt a mai reggelben, hogy minden "pasimtól" kaptam valami reggeli kedvességet ;) Csúnya dolog??

2009. november 19., csütörtök

Harcmező...

Azt hiszem kicsit unatkozom... :) pontosabban nagyon, na jó ez a vicc része. Ha nem unatkoznék, nem keresnék és nem léptem vissza a harcmezőre.... És nem keresném a bajt, a lehetőséget, a kudarcokat, és a napot jobbá tevő mosolyokat, lehetőségeket. Igen harcmező, amin pasik és csajok, jobb esetben férfiak és nők keresnek. Hol egymást, hol valaki egészen furcsa lényt... 


Néhány napja igencsak meglepődtem, amikor arra lettem figyelmes, hogy újra egy csapat lohol utánam - jó ezt olykor megtapasztalni ;)))) pasik, sőt van köztük férfi! is. Bizony, férfiak - sajnos manapság kihalófélben vannak, vagy csak az én szórtam el valahová a nagyítómat :O

Nem merülnék el a részletekben. ;) Csak egy kis szösszenet...

Valahogy sok a nős pasi, és sok meg is talál közülük. Szegények, ők nem tudják, hogy nálam max. az ajtófélfát ölelgethetik, nem engem. Volt múltkoriban egy... Beszélgettünk, leráztam a nőfűzős dumáját, és kiderült, hogy értelmes, egy olyan kapcsolatban, ami az én fogalmaim szerint súrolja a használhatatlan határát... :S Legközelebb jegyzetelni fogok, hogy ne felejtsem el a fontos tapasztalatokat, tanulságokat!

Ám, ami ennél is jobban tetszett: a konzervatív! Elvei vannak, és komolyan veszi őket! (Nincs az elvekkel baj, nekem is vannak, de... ) A konzervativizmus nála azt jelenti, hogy a férfi feladata a döntés, mindenben. Persze meg lehet hallgatni a nő véleményét, de a döntés, akkor is az övé! Az állam nagyot koppant a klaviatúrán, amikor elolvastam. Kedvesen kifejtettem neki, ha így lenne, akkor bizony én az elmúlt években éhen haltam volna, hiszen nem volt mellettem férfi, aki döntsön helyettem... :)))))))))))

A másik nagydíjas az a pasi volt, aki telefonkönyv-jellegű levelekkel bombázott. Képes volt egyetlen levélben kb. 35 kérdést feltenni. A kedvenc napszakomtól kezdve a kedvelt fehérneműimen át a kedvenc kajámig mindenre rákérdezett. Amikor rászóltam, hogy langsam spaciren. Nem értette :) Nem is értem miért... Rászóltam egyszer, kétszer. Nem hatotta meg. át meg átfogalmazva képes volt tucatnyi alkalommal ugyanazt a kérdésözönt feltenni.

Persze, mondjátok nyugodtan, hogy nekem semmi sem jó :) Válogatós vagyok, és tényleg... Biztos nagyon öntelt hozzáállással kezelem a dolgot, de azt gondolom, hogy megállok a saját lábamon, ha mellém szegődik valaki, akkor abban ne legyen vállalhatatlan és alapvető dolgokban megjelenő kompromisszum...

2009. november 14., szombat

Hűűűűű

Igen, hűűűű.

Hét közepén már volt egy hűűű élményem a kiscsaj kapcsán. Kicsit izgultam, mert pénteken volt negyedéves bizonyítvány osztás. Mint utólag kiderült kicsit alaptalanul. Valahogy az utóbbi időben "meghálálta", hogy szót fogadtam a tanító néniknek - nem mellesleg magamtól is ezt gondoltam - nem piszkáltam itthon tanulással. Persze, a hétvégi házi feladatokat megcsináltuk, mint kiderült a szorgalmik nagy részét is :DDDD A kedvenc mondataim ezek voltak az értékelésben: az összefüggéseket jól észreveszed, problémamegoldó gondolkodásod jó. Szókincsed gazdag, választékos. Szívesen és könnyen mesélsz. ;)

Aztán a másik hűűűűűt én kaptam ma egy kedves barátomtól. Amikor meglátott, és végigmért. Pasi, persze... úgy hozta az élet, hogy ritkán tudunk találkozni, utoljára februárban tudtunk összefutni. Azóta sok minden történt velem. Volt mesélni valónk, bőven.

Nevetve meséltem neki a legújabb tapasztalataimat a pasizás harcmezejéről... Nálam jóval fiatalabb pasik jönnek nagy lendülettel utánam :) Nem is értem ;) (Ez is kellő mértékű hűűűűű élmény... ) Mire az én drága barátom mit mond?! Sugárzik belőled, hogy nő vagy! Csodálkozol, hogy futnak utánad???

És még nincs vége a hétvégének ;) :D Éljen az Othelló....

2009. november 11., szerda

Díjat kaptam!

A nagy örömködésben és legalább 38 fokos alkotólázban elfelejtettem megmutatni mit kaptam Judittól! :S Bocsánat...Azóta megkaptam Ninától is :D


Nagyon nehéz kérdés, hogy kinek is adjam tovább :O Komolyan! Az első, akit nem tudok kihagyni, hiszen nagyon szeretem minden öltését, az Nina. Szintén elfogult vagyok Barbival is :D Márti Tralala szenvedélye pedig ;) ...

2009. november 10., kedd

A gyanútlan szülő...

Kicsit későn kaptam ma észbe, hogy el kéne hoznom a mininőmet a suliból :) Ne éjszakázzon már ott... Rég volt ekkora meglepetésben részem, a szavam is elállt hirtelen, amikor a kezembe nyomott egy papírt a kiscsaj.

Eltelt néhány másodperc, mire rájöttem, hogy a papíron az áll: Első felmérőm matematikából :O Mint reális és olykor kicsit elégedetlen szülő, azonnal megijedtem :O Ebben persze szerepe van annak is, hogy sosem voltam jóban a reál tantárgyakkal :S Szóval az első ardenalin sokk után, amint újra látni kezdtem a papíron lévő feladatokat, számokat gondosan végigolvastam. Nem hittem a szememnek! A 39 pontos feladatlapból az én lányom bizony 38,5-et szerzett! :O :D

Azt eddig is sejtettem, hogy az eszével nincs baj, max. nagy a szája, pimasz, és türelmetlen, és nagyon csúnyán ír ;)))) (Aki elfogultságot vár, az most lapozzon tovább!) Nagyon szeretetreméltó persze, de a végletekig kihasználja azt a képességét, hogy bármikor, bárkit az ujja köré csavar - azért ez nem baj. Szóval eddig azt hittem, hogy az a felismerés, amit a suli kb. harmadik hetében tett, miszerint: ez "dolog" - mármint a suli - nem két hétig fog tartani és bizony vége annak, az aranyéletnek, amit az ovi jelentett elvette a kedvét az egésztől. Az oviba ugyanis, ha nem volt kedvünk nem mentünk, ha délután dolgoztam, 10 előtt nem értünk be, inkább kialudtuk magunkat ;)))) Próbáltam nem gyötörni azzal, hogy mégis mennyire fantasztikus a suli, inkább, ha kérdezett valamit a válaszoltam, de hozzátettem, hogy ezt majd a suliban fogják részletesen megtanulni.


Szóval ezt a felmérőt olyan sikerélményként könyveltem el, hogy rögtön meg is jutalmaztam! :) :D A múlthéten, amikor Ninával bekeveredtünk az Ikeába találtam egy plüss görényt. Megszeretgettem, olyannyira, hogy egy helyes pasi jót mulatott rajtam ;) :P Szóval szeretgettem, szeretgettem a kis lényt, és nehezen tudtam eldönteni, hogy magammal hozzam-e. Végül úgy döntöttem: jön, jó lesz névnapi vagy mikulás ajándékként. (Igen, a december nálunk húzós... akkor van a névnapja is :) ) Szóval lényeg a lényeg: ma a remek eredményt megjutalmazandó megkapta a göribabát. Igazán büszke vagyok rá!

2009. november 8., vasárnap

Pillanatképek

Nem voltam teljesen hűtlen a tűmhöz az elmúlt csöndes napokon. Szövögetem a titkos, csöndes terveimet, rohanok az idő után, és olykor rekedtre éneklem magam. Tegnap éjjel is ez történt ;)))

Szóval az elejéről: ha minden igaz napokon belül megszületik a barátnőm kislánya. Neki készül az egyik aktuális munka. Egy FRC babaértesítő. Gondoltam egy merészet és a korábbi bejegyzésben mutatott saját festésű rózsaszín vásznamra készül, pedig a kép alapvetően kékes ;) A kezdeti öltéseknél elgondolkodtam, milyen is lesz ez készen :O Aztán, ahogy alakult a minta kezdtem barátságosabb pillantással nézni rá... Akkor nyugodtam meg, amikor a - nagyszerű, beszélgetős, elmélyülős, összenevetős - talinkon megmutattam Ninának és neki tetszett.Nina már nagyon kedvesen beszámolt a találkozónkról.

Ő volt az első, akivel "minitaliztam" és annyira jóóóó volt! De tényleg, minden szépelgést és cukormázat félretéve nagyon jó volt megsimogatni a kincseit, beszélgetni, rácsodálkozni, hogy mennyi közös van bennünk... Legfőképpen találni egy jó embert, újra!

Ja, a kép ;) Ennél már több van belőle, de nem fotóztam... még



Aktuális állás ;) tegnap éjjel nem bírtam magammal.



 Pénteken az iskolából hazafelé jövet a mininőm kitalálta, hogy ő islert enne... Ugyan cserkésszük már be a közeli cukrászdát ;) Határozott nemet mondtam, de megbeszéltük, hogy otthon nekiállunk és sütünk mi magunknak ;) 


Az alkotás folyamata: Hiába, no... A süti az süti.





Ja a legújabb izgalom számára: mi kell ahhoz, hogy valaki köthessen? Valahogy nem elégítette ki a válaszom, hogy kötőtű és fonal. Már sejtem, hogy mi lesz a névnapi, karácsonyi ajándék egy része ;))))) 


2009. november 1., vasárnap

Nagyi keze munkája

Kicsit csinosítgattunk a konyhán. No ez nálunk nem azt jelenti, mint a nagy többségnél ;) Ugyanis kipattant az isteni szikra a fejünkből, hogy nagymamám konyhájában volt egy hímzett falvédő. Nem, nem az a típus, amin a bölcs mondások vannak... Majd megmutatom, ha kimostam :)

Szóval amíg kerestük a falvédőt a kezembe akartak újabb kincsek ;) Ezúttal apai nagymamám keze munkáját dicsérik.

Az első egy igazi sampler 1927-ből!!! El sem tudom mondani, mennyire örültem, amikor megtaláltam.




 Ez pedig szerintem ki sem találnátok, hogy mi is :D Nem más, mint a laskanyújtó "huzata". Igen laskanyújtónak hívják mifelénk a sodrófát.







Az utolsó pedig egy vagdalásos mintaszalag. Nekem sokáig nagy szerelmem volt a vagdalásos. Ez azért is különleges, mert az 1920-as években nem nagyon szoktak színes mintákat hímezni. A legtöbb terítő és minden egyéb fehér volt.


2009. október 30., péntek

Pffff...

TEgnap reggel, amikor a boldog szabadság után bementem az irodába, érdekes levél fogadott... Az egyik - nagytudású :S - informatikusunk eltüntette a gépemről a keresztszemes cuccaimat tartalmazó mappát :O Nem volt kicsi, ez tény.... :$ Gondolhatjátok mi járt a fejemben, amikor megláttam, mit is tüntetett el.
Vettem egy-két mély levegőt, majd válaszoltam a levelére... Olyan jól sikerült, hogy az osztályvezető írt vissza, hogy ne sértegessem a legjobb emberét :D :))))))))))))))))
Aztán az informatikus írt néhány szabadkozó levelet, hogy nem törölte, csak máshová rakta a cuccaimat és visszakaphatom valamikor jövő héten :O

2009. október 28., szerda

Hörcsögöltem...

Azt hiszem nem vagyok azzal egyedül, hogy imádok a régi holmik között keresgélni. A hosszú hétvégén erre is sor került... Beszélgettünk, megmutogattam az aktuális készülő képet, majd egyszer csak nagynéném kihúzta a Singer varrógép fiókját, mondván tele van mindenféle gombokkal, nem kell-e ez a sok kacat nekem?

Először ekkor csillant fel a szemem... majd, amikor megemlítette, hogy van még vászon is a szekrényben,amit még nagymamán szőtt...Bizony, lapulnak ilyen kincsek a szekrényben, amik lassacskán átvándorolnak az én szekrényeimbe. (Van róla sejtésem, hogy mennyire utáltok ezért ;) )

Aztán akkor is villant egyet a szemem, amikor egy zsáknyi! gomb került elő... Eljátszottunk négyesben- nagynéném, anyukám, a mininő meg én - a gombok átválogatásával. Első körben a nem hétköznapi, majd a gyöngyház, porcelán, mini, stb. gombokat gyűjtöttem be. A műanyagokról nagyvonalúan megfeledkeztem...:D

A nagy keresgélés közben előkerültek mindenféle "haszontalan" dolgok - legalábbis nagynéném ezt állította róluk ;) Persze, néhány éve, évtizede nyilván használta ezeket, hiszen varrónő volt. Lényeg a lényeg, megtaláltuk a számára már teljesen fölösleges selyem fonalakat. Az összes agyamat eldobtam, amikor megláttam :)


 
De ez még nem a történet vége! Ugyanis hörcsögségem beszabadult a rövidáru boltba :P Hm, ugyan a választék közel sem olyan bőséges, mint itthon, de találtam kincseket és milyen áron :O A csipkéknek bizony 60-90 ft között volt métere... Ezért történt az meg, hogy "gigantikus" mennyiséget vásároltam. :D



Jóóó, jó az öntvények, charmok nem onnan származnak, azt egy remek kincslelőhelyen találtam. Viszont szépek együtt, és még azokat sem mutattam meg nektek :D

Még valami kimaradt a mutogatásból eddig. A batikolt vásznak. Igen, sok gyönyörűséget vettem, az árát finoman elfelejtettem már. Megelégszem azzal, hogy időről-időre előveszem, megnézegetem, megsimogatom őket és próbálom kitalálni mi is lesz belőlük.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...