Lassan

 mindennel elkészülünk, már csak apróságokat kell elrendezni. Közben olvasgatom a születéstörténeteket és egyre jobban látom, mik voltak a hibák a Mininőnél. Nagyon remélem, most nem ilyen lesz.... Persze, ezek óriási bőgésekkel járnak. Jönnek bizonytalanságok, félelmek. A türelmem, fizikai állóképességem nagyon fogytán. Bár, annak kifejezetten örültem, hogy újra a saját ágyamban alhatok. Az pedig külön jól esett, hogy kiderült, nem tudunk jól aludni egymás nélkül. Arról meg már nem is beszélek, milyen volt látni Az Ember szemében a könnyeket, amikor elindult...
Hát így. Ja, a legutóbbi sokk az volt, amikor kiderült 3600 gr ez a "kis" Puhatalpú. És még van két hét. Nem, nem akarok számolni, nem akarom tudni, mennyi lesz a vége.