2010. május 25., kedd

Elanyátlanodtam...

pontosabban a mininő mondhatná ezt, hiszen ma reggel elutazott élete első erdei iskolájába. :)

Izgult, minden módon. Napokkal ezelőtt még nem akart menni, semmi képpen. Aztán rájött, hogy mennyivel nagyobb buli, hogy mi elengedtük, mint ami néhány társának jutott osztályrészül, hogy a szülők egyenesen eltiltották, és így nem is engedték őket az erdei iskolába. Elgondolkodtam ezen...

Persze, az ember félti a gyerekét, mert ez a dolga. Ám, ha egy olyan iskolába iratom be, ahol a tanterv szerves része az erdei iskola, és az igazgató külön felhívja a figyelmet, hogy ez kötelező... Nem is tudom! Azért jövő héten megkérdezem majd az érintett 5-6 gyerek szüleit, hogy milyen volt a párhuzamos osztályban töltött hét. Hiszen ennyi hiányzást egyhuzamban még a szülők sem igazolhatnak :D

Vissza hozzánk...
Önállósodott, nagyon. Az utóbbi napokban, hetekben különösen. Egyedül rakta össze a  holmiját, persze ellenőriztük, mi komoly és felelősségteljes felnőttek. :) Mielőtt a pasi szakaszt odaengedtem volna, azért a rengeteg rózsaszín, habos-babos ruhát eltávolítottam a kupacból, és néhány plüssállatot is kivettem a táskából :) Ettől eltekintve, ügyesen összerakta. Tegnap este azért még megszagolgattam, hogy az orromban maradjon az illata péntekig. ő is kért számtalan extra puszit lefekvéskor. Reggel pedig olyan izgalommal evett és készülődött, hogy öröm volt nézni. :)))

Amíg nem lesz itthon, nézegetem a csoda alkotásait, mert vannak ám! Mióta kézműves foglalkozásra jár, csodák kerülnek ki a keze alól! Csak sokára derült ki, hogy a tanárnő a kis inasának tartja, és elsők között hívta abba a táborba, ahová csak 20 gyerkőc mehet az összes tanítványa közül. Holnap majd mutatok fotókat is, mert ebben a remek időben :S mindent lehet, csak fotózni nem... Addig is, itt egy kis intimitás a múltból...



Közben igyekeztem kihasználni az időt, gondoltam, kicsit kiokosodom kötés terén. Persze, ezer éve még még anyukám megtanított az alapokra, aztán annyiban maradtam... Szereztem szakirodalmat. Az ábráknál rögtön eszembe jutott, hogy azért szívesen látnám a bőrömben a készítőt... sosem gondolnak a balkezesekre. :D Szóval minden egyes képet tükröznöm kell a fejemben, hogy azt csináljam, amit kell. Vicces játék ;) de megoldom, ha addig élek is.

2010. május 22., szombat

Tartozom...

Az utóbbi időszakra ez a legjellemzőbb ;)

Tartozom beszámolóval az elmúlt - most már tényleg rettentően hosszú időről -, tartozom magamnak, a barátaimnak együtt töltött idővel. Tartozom a Kedvesnek hol türelemmel, hol a vállammal :)

Kértetek néhányan hosszabb beszámolót az összeköltözésről, együttlétről, Róla, az együttről. Nos, amikor legelőször felmerült benne a gondolat, hogy nem jó az neki egyáltalán, ha a találkozó végeztével szépen haza ballagunk külön-külön, nem gondoltam, hogy tényleg komolyan kell vennem. Pedig, akkor ugyan más ismertük egymást "legalább" másfél hónapja, és túl voltunk egy hétvégi randin - vagyis mindkét estét együtt töltöttük. Vicces így végiggondolni...
Persze, az ötlettől a megvalósításig sajnos a körülményeknek köszönhetően jó idő eltelt. Ez is jót tett nekünk. Az együtt töltött idő még inkább. Valahogy úgy érzem magam, mint az elkényeztetett úrinők ;) Tényleg! Úgy alakult az életünk, hogy ő az, aki nagyobb részt vállal a háztartásban, pontosabban főzésben. Persze, én is tudok főzni - nem fél kézzel, és ördögi gyorsasággal, mint Ő, de ami kikerül a kezem alól, azt látványos tetszésnyilvánítás követi. Az pedig, hogy Ő nagyon lelkes ezektől a kajáktól külön öröm, mert nem válogatós, de kifinomult ízlésvilága van. Egy biztos, steakben nem akar velem versenyre kelni. :D

Persze, emellett a mininővel is nagy lelkesedéssel foglalkozik, tanul.
Szóval keresem ezerrel a helyemet, a mikéntekre a válaszaimat az új életemben. Keresi ő is, és persze a kiscsaj is.

Aztán tartozom még beszámolóval Nina fantasztikus születésnapi ajándékáról is! Sajnos nálam elmaradt a fotózás, mert meghalt a gépem, és nem ez volt az első, amit meg kell oldanom ;) Leleményes voltam, kértem Tőle fotókat ;)

Képzeljétek kaptam egy fantasztikus Needlebookot, ami nem is ;) Láttam, tapiztam már jónéhányat, ami Nina kezei közül került ki, de ez... Ez a legszebb! De tényleg! Nem azért, mert az enyém. Tökéletes a színe, tökéletes a Balckbird minta rajta, a selyem fonalak, amelyekkel hímezte, és ami benne van! mind az én színem. Nem tagadta meg önmagát, hiszen belerejtett egy újabb csodás ollót is nekem. Szóval alaposan elkésnyeztetett! Annyira nagyszerű ajándék volt ez az idei félresikerült születésnapomra, hogy csuda. :)


Köszönöm, drága Barátném itt is!

Persze, ezek mellett múlnak a hetek, hol kitavaszodik, hol őszt játszik az idő. Most épp a víz visz mindent :S Alkotok, szép csöndben. Nézegetem a fantasztikus munkáitokat, irigykedem. Ami készült, én nem titkos, azt csak gép híján nem tudom megmutatni :D Pedig kipróbáltam ám a jó kis Vikki selymeket, amit Ninától kaptam. A tervbe vett alkotásokat igyekszem sorba állítani.
Készülnek a titkos alkotások. A SWAP ajándékommal nagyon jól állok, a hímzés része már majdnem készen van. :D ;P Tudom már mi lesz belőle, így nem kell agyalnom majd rajta később. A PIF ajándékaimon még gondolkozom, de van még időm.

Közben rájöttem, bizony a tanév vége vészesen közeledik, így végleges formába kell öntenem a tanító nénik ajándékát is. Van néhány ufó is a holmijaim között, ami a mininőnek készült, és persze neki minden héten van legalább két nagyszerű ötlete, mire is lenne szüksége... ;) Engem pedig az utóbbi hetekben a hímzős blogok mellett a kötősök varázsoltak el! Olyannyira, hogy rengeteg mintát sereztem be, és persze az elenegdhetetlen fonalakat is! bizony, készül az újabb őrület.

Nyáron azonban nemigen lesz erre időm :) szerintem szusszanni sem lesz. A minap mondtam épp a Kedvesnek, hogy annyi munkát gyűjtött be nekem, hogy lesznek hetek, amikor csak 2-3 órányit tudok majd aludni :S Én, aki mormota vagyok :S Ám a lehetőség, a munka, és nem utolsó sorban a pénz kellő motiváció.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...