2013. szeptember 27., péntek

Alkotás kevés, hisz az energiáim nagy részét leköti a kis tejes Malackám :DD (Csak csöndben említem, hogy annyira büszke voltam rá a minap, mert egy nekünk is nehéz napot olyan könnyedséggel, természetességgel, nyugalommal viselt, hogy csuda.) Az pedig, hogy ezért hány kedves szót, dicsértet zsebeltünk be együtt, egészen bearanyozta a napomat és a szívemet. Hiába, olykor az az érzésem: katalógusból rendeltük és megadtuk a legfontosabb szempontokat, hogy milyen legyen. természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden napunk ilyen. Hiszen nekünk sem egyforma minden napunk, de mindig meghat, hogy azokat a pontokat, napokat mennyire jól érzi, amikor fontos dolgunk van, és nem jut rá annyi idő, energia.

Legutóbb egy takaró készült neki, amin kicsit vekengtem, hogy maradjon-e, mert nem vagyok száz százalékosan elégedett vele.


5 megjegyzés:

  1. A képen klévő mindkét alkotás jól sikerült! :) a kisfiad egyszerűen csodabájos! Örülök, hogy jó is! :)

    VálaszTörlés
  2. Eni, ez a kisfiú egyszerűen gyönyörű, és milyen barátságos, kedves gyerek, tisztára elolvadtam, mikor találkoztunk:-) Egész biztos, hogy azok közé tartozik, akikre azt mondják majd, hogy jókedvében teremtette az Isten. Mi nem tetszik a takarón? Azt látom, hogy lyukas....:DDDDDDDDDDD na jó, ez a vicc elég szakállasra sikerült, de tényleg mi a gondod vele?

    VálaszTörlés
  3. Én is jöttem olvadozni!:) Édes-bájos kis embered van!! (A takaró nekem is nagyon..)

    VálaszTörlés
  4. Lányok, nagyon köszönöm a kedves szavakat! Maja, megláttad a lényeget, valóban lyukacsos, mi több, ha jól megfigyelitek a képet, az egyik lyukon kikandikál egy ujjacska. :) Ez bizonytalanított el, bevallom.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon tetszik a takaród is, de a kisbabád még inkább. Tündéri édes!

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...