látnom, nem vagyok egy nagy jellem. Nem tudom elfogadni, ha olyan emberek, akikkel barátnak tartottuk egymást szó nélkül kivonulnak az életemből.
És milyen érdekes, mindkettő akkor, amikor megtalálta a férfit, akire várt....
Tudom, hogy a vállam alkalmas a sírdogálásra, de szerintem ara is, hogy az örömöket megosszuk egymással. Furcsa, hogy időről-időre azt veszem észre, elkopnak a fontos emberek mellőlem. Persze, bennem is van hiba bőven....
Utálom, hogy magamra hagytak.
Ezt mindenki utálná...
VálaszTörlésHogy vagy? Nem ártott meg a cseresznye-szüret? :)
Jól vagyok, köszönöm! Nem volt az akkor szüret, csak ha már itt van a fa.... annyit szedtem csak, amennyit megettünk. :)))
TörlésOh, ez olyan dühítő tud lenni. Évek óta asszisztálok két barátnőm szerelmi életéhez, mint pöffeszkedő családos (vagyis igyekszem nem véleményt mondani, csak meghallgatni őket). Mostanra már megszoktam ezt a felállást. Ha boldogok eltűnnek, ha valami zűr van a paradicsomban, akkor megint vannak. Néha kiakadtam emiatt persze én is, aztán mindig rá kell jönnöm, hogy barátság ide vagy oda, a legjobb barátom a férjem és csak rá számíthatok mindig. Soha, senki másra.
VálaszTörlésNa igen, az utolsó mondat a legigazabb.... :) Csak tudod fura, hogy semmilyen megkeresésre sem reagálnak.
TörlésDettó. Csak én annyival előrébb járok, hogy már panaszkodni sem egymásnak. :-(
VálaszTörlésÉn meg kicsinyesen úgy döntöttem: ágytól-asztaltól elválunk.
TörlésAz idő elég jó próbája egy barátságnak...
VálaszTörlésNekem az összes BARÁTOM (igen, nagybetűvel) évek óta barát, és mégha keveset és ritkán is találkozunk, nem kopunk le egymásról :)
Én nem fogok lekopni Rólad sem ;)
Bármikor elsírom bánatom, és ez fordítva is mehet ;)
Nina drága, nem is rád gondoltam.... :))) De jó ezt tudni!
TörlésIdőről időre meg kell vizsgálni, hogy egy-egy barátság milyen stádiumban van: meghozta-e azt az eredményt amire hivatott volt, miért kell a másik neked vagy te neki. S bizony benne van a pakliban, hogy a két fél útja csak rövid ideig volt közös, holott az elején azt gondolta az ember, hogy ez bizony nagyon-nagyon sokáig együtt tart. Tudom miről beszélsz, már többször átéltem én is. De igaza van Ninának is, mert vannak olyanok, akik nem feltétlenül az mindennapok részei, de tudom, hogy ott vannak!
VálaszTörlésRemélem azóta már te is tudod, hogy nem hagytak magadra....
Mosollyal! :-)