2013. március 30., szombat

Lázadok

Tegnap este végleg lázadó hangulatba kerültem....
Egyszerűen megelégeltem, hogy szegény nárciszok, tulipánok küzdenek, fáznak és nem tudnak virágot bontani.
A lázadó hangulatot tett követte és kiböktem Maja új finom, tavaszi mintáját. Annyira örültem a blogjának, a szép mintáknak, mert végre nem kellett a minta színeit átvariálnom Nina fonalaira,m ert eleve ezekkel tervez. :) Tiszta kánaán..... aztán persze kénytelen voltan felismerni, hogy bármennyire is nem férnek már a fonalas dobozomban a fonalai, Maja képes volt olyan színeket használni, ami nekem nincs. :O Így a részi szokás megmaradt, változtattam a színeken, és itt, ott a mintán is.



pattern: Chicken with tulips The Snowflower Diaries, linen: Zweigart 40 count, threads: Nina's thread Bracken, Butter Squash, Daffodil, Royal purple, DMC 729



A mintán a feliratot magyarítottam.


  

2013. március 27., szerda

Nyafogok, morgolódok, feszengek már jó ideje... Mindenért és semmiért. A fránya tökéletességre törekvésem nem hagy nyugodni sosem. Mással annyira empatikus tudok lenni, de magammal. :DDD
Minden felfordult körülöttem, és természetesen ez azzal is járt, hogy a többiek élete is fenekestül felfordult, és tudom, hogy a saját békém, megnyugvásom a kulcs mégsem sikerült.
Mindennel sokkal nehezebben birkóztam meg, mint általában. Azt hiszem, ilyen az igazi vajúdós időszak.... és milyen jól fogja ezt majd Makipofi érkezése manifesztálni.....

Mostanra kezdenek kisimulni a ráncok bennem. A legfurcsább pedig az egészben az volt, hogy miközben láttam a törésvonalakat, tudtam, most ebben az állapotban nem tudom megoldani, hagynom kell. Hú, de pokoli nehéz az önállóságomat, a "mindent meg tudok oldani egyedül" hozzáállásomat elengedni.... Fájt.


Sok-sok tényező mellett az új pápa szavai olyanok, mintha személyesen engem rázogatna Krisztus....  Az első úr angyala imáján arról beszélt, hogy sokszor fel sem fogjuk, Krisztus milyen elképesztően türelmes velünk.... - én is ezt szoktam mondogatni. Aztán ma meg mit mondott ez a drága Ember? "Jézusnak nincsen saját háza, mivel mi emberek vagyunk az otthona".


Nesze neked makacsság, meg majd én..... :D


 

2013. március 26., kedd

Annyira

tudatosan választottam kórházat, ahol a Makipofi születni fog, hogy a címen kívül nem sokat tudtam a szülészetről. Na jó, nem is. Tudtam, hogy az én nagyon kedves szülésznő barátnőm ott dolgozik. Azt pedig már évekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy ha egyszer eljutunk ketteskéig, akkor vele fogok szülni. Így néhány hónapja kissé nagyképűen felhívtam és közöltem vele, hogy bizony én vele szeretnék szülni. (Mit tudott mondani erre szegény?)

Azóta hónapok teltek el, - hiszen már a hetedik hónap elején járok - és még mindig nem lettem okosabb a kórház alapelveit illetően. Nem jutottam el szülésfelkészítő tanfolyamra, mert azt gondolom, nagyon sok újdonságot nem tudnak mondani erről. (pffff, tiszta nagyképűűűűű) Az orvosom nagyon tisztességesen végzi a dolgát, várja minden alkalommal, hogy hátha bekapcsol rajtam az aggódó, hülyeségekkel őt bombázó anyuka, de mindig kénytelen megállapítani, hogy nem és nem akarom fölösleges kérdésekkel zaklatni. (Szerintem kicsit megnyugodott, hogy nem egy nyűgösködő, apróságokon aggódó anyuka került a kezei közé.)

Itt tartok most:


Erre ma mi történt - megunván a havas híreket el kellett foglalnom magam valamivel ;) - a bezzeganyán belefutottam a kórházértékelős rovatba. Ezt nem lehetett kihagyni. Milyen az élet vagy a sors, vagy egyszerűen Makipofi hogyan alakítja a körülményeket, amik várják majd őt.... majd kiderül, hogy melyik. Én a második kettőre tippelek ;) Szóval, csupa olyan dolgot vallanak alapelvként, amit én is fontosnak tartok. Az első szülésnél sem izgattak különösebben a trendek, nem olvastam utána, mit hogy kéne, nem hisztiztem a különböző rutinok miatt, hiszen pontosan tudtam, mikor mi jön, lévén egészségügyiben végeztem és voltunk elég sokat szülészeti gyakorlaton is. Láttam tehát a másik oldalról, hogy működnek a dolgok - tenyerén hordott akkor is az élet, mert durva dolgokat, épp úgy, mint a Mininő születésénél nem tapasztaltam meg. (Szóljatok, hogy már Mikszáthi anekdotázgató a stílusom....)

Szóval, az Istvánról kiderült, hogy normálisak, bababarát kórház, kis szülőszobákban lehet szülni, van alternatív szoba, ahol minden szuper kellék ott van - legfőképp a fürdőkád - nem rutin a gátmetszés, beöntés, borotválás, császárra csak akkor vetemednek, ha komoly orvosi indok van rá és a fájdalomcsillapítót sem osztogatják cukorkaként. És legfőképpen az aranyórát is szeretik tiszteletben tartani. A gyerekágyas osztályon pedig a legnagyobb szoba - amiből egy van - is négy ágyas. Azt más mondanom sem kell, hogy a rooming inn is evidens. Kell ennél több??? Na jó, azon még kicsit rágcsálnom kell AzEmber fülét, hogy jöjjön be velem, hiszen szükség lehet rá.  De ha nem, akkor sincs tragédia, mert ott lesz a szülésznőm.

A tréfát félretéve, múltkor reklamáltak néhányan, hogy nem is látszik a baba, azért most már igen....



2013. március 16., szombat

azért

a rajtam aljasul felülkerekedő betegségen igyekeztem mégis kifogni... mégpedig úgy, hogy hihetetlen tempóban kezdtem hímezni. Bizony, hiányzott, mint mindig, ha sokáig elhanyagolom. Részletekkel még nem jövök, majd ha elkészült, addig egy kis sejtelmes ízelítőt mutatok. Szerintem sejtelmes.... de majd Ti eldöntitek, hogy az-e.



 Szeretek egy-egy képpel eljátszani, annyira különböző hangulatú lesz minden variáció, hogy szinte kedvet kapok újra és újra kihímezni egy-egy mintát. 


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...