2010. szeptember 28., kedd

Érdekes pillanatok

Vannak napok, amikor nem összességében marad meg bennem, mi is történt, hanem csak néhány fontosabb kép rögzül.


A tegnapi az utóbbiak közé tartozik. Kórházaztunk reggel a Mininővel. Amíg várakoztunk, beszélgetni kezdett a mellettünk ülő kislánnyal. Amint előkerült a táskából Rosella, az anyuka is lecsapott a szerzeményre. Kiderült, hogy ismerkedik a horgolás rejtelmeivel, a Barkából vásárol, az általam olvasott blogok többségét ismeri, Limarának köszönhetően már nem vesz bolti kenyeret, együtt örültünk a Segítsüti legutóbbi fantasztikus sikerének, és járt már a blogomon... Ennél a pontnál meglepődtem, nem kicsit. Mennyi az esélye, hogy egy kórházi folyosón várakovzva, ilyen élményben lesz érszünk??

Délután a kiscsaj úgy döntött, ő már nagy. Ennek fényében, bizony egyedül megy a táncórára. :) (Itt előjöttek a veegyes érzelmek... jó is, nem is.) Beleegyeztem, aztán rájöttem, lehet még sem volt nagy ötlet igent mondani. visszavonni már nem akartam a megígért dolgot, nem akartam krokodil könnyeket sem látni, és vitát provokálni az óra előtt, így kicsit vegyes érzelmekkel, de úgy döntöttem, bevetek egy füllentést, hogy részben elkísérhessem. Így végül az utca két oldalán haladtunk, ő jóval előttem - és rendszeresen szemmel tartott, hogy ne menjek túl közel :DDDD

Aztán később, ahogy mentem érte, leesett az állam. Épp békésen beszélgettem telefonon Ninával, miközben jött velem szemben egy tandem bringa. Két srác ült rajta, 30 körüliek lehettek. Az elsőn semmi érdekes nem volt, de a második... plüss nyuszi jelmezben nyomta... :) :D


2010. szeptember 26., vasárnap

Nem tudtam ellenállni

persze, hogy a kötős szenvedélynek... Igazán akkor fogtam gyanút, amikor megvettem Bucilla egyik csodás fonalát azzal a felkiáltással, hogy csipkekendőt kötök majd belőle... Kicsit nagyképű állítás, mit nem mondjak, hogy én (!) csipkekendőt kötök majd... Jobb pillanataimban az lebegett a szemem előtt, hogy karácsonyi ajándéknak sem lenne rossz ötlet. :D Ugye érzitek... 

Egyelőre nem látszom ki a hímezni való alól, illetve legfőképpen a fonaltartók és egyéb csetreszek alól...
Sebaj, azért elcsábultam elég komolyan, amikor megláttam a Baktust...

Felmértem a fonalkészletemet, és persze, utólag derült ki, hogy kb. 2 szemmel többet szaporítottam, mint amennyire a fonalam elég lett volna. Az egyik oldala ezért szabályos, a másik pedig csúcs nélkül maradt. Ez bevallom egy csöppet sem zavar. Ahogy felgöngyöltem és nézegettem készen, rögtön azon kezdtem agyalni,  hogy milyen gombbal is záródjon. Nem lennék én, ha nem terveztem volna hozzá kis fa gombot/gombokat :D
Az még nincs mutogatható állapotban, így egyelőre csak a kész "remekművet" hoztam.
Természetesen a kiscsajé lett... Az utolsó simítások előtt látta ma este, rögtön közölte, hogy ez túl nagy. Nekem viszont biztosan kicsi, max. akkor használhatnám, ha valaki ezzel akarna megfojtani. :D

2010. szeptember 23., csütörtök

Swap 4

Hmmm, kicsit pirulva, de most teszem csak közzé a SWAP 4. körében készült ajándékomat. :O Az úgy volt... Kryx-el kitaláltuk, hogy személyes találkozó keretében adom át neki az ajándékot. Mivel nyár volt, és egyéb bonyodalmak, mostanáig húzódott az ajándék átadása.

Keményen megküzdöttem a kis döggel... Nem képnek indult. Dobozt terveztem belőle, de az utolsó simításoknál szétesett a doboz teteje. Aztán gondoltam, bannert készítek belőle, hiszen azt is megadta lehetőségként. A keret elkészülte után már a hímzést varrtam bele, amikor a varrógép feladta :O Ekkor már mindenféle szépet és jót gondoltam az elkészült hímzésről. Gondoltam nem árt pihentetni a projektet...

Ezt tettem, amíg ki nem pattant a fejemből a kép ötlete. No, itt már nem volt gond! Úgy tűnik ez a minta képként óhajtotta befejezni pályafutását ;) Nem akadályoztam meg ebben.
Íme a lényeg: (mea maxima culpa a pocsék képekért, de a gépem még mindig halott)


Mivel kiderült, hogy Kryx örülne egy fonaltartónak is, az egyik mintaegységet applikáltam a fonaltartóra, hogy igazán tökéletes legyen.


Jardin Privé: Carrés du Printemps, linen: Permin 40 count; Threads by Nina

Úgy tűnt sikerült örömet okoznom az ajándékkal. :)
Jó minden nap bezsebelni a csillogó pillantásokat, látni, hogy megsimogatják az elkészült darabot.

Viki, az egyszerűség kedvéért ide írom: a keretezés semmi extra. A keretre szabtam emlékeim szerint 2 réteg flízt. Az első réteg akkora volt, mint a keret, a másodikat, hogy szebb legyen az íve - pocakosabb legyen - kisebbre vágtam. Majd a kiszabott vásznat rásimítottam, hasra fektettem az egészet. (Most jöttem rá, milyen nehéz is leírni ezt, hogy érthető legyen.) Hogy ne legyen szabott a sarka, ezért a lila pöttyös vászon közép részét - ahol a hímzésben kell majd gyönyörködnünk - kivágtam. Kb. 2,5-3 cm hajtásszél maradt. Ezt szépen bevagdostam, és textilragasztóval maradásra bírtam. A keret hátsó felét - ami a fallal érintkezik - szintén textillel borítottam, de sötétebb anyag került rá. A két réteg összeragasztása előtt akasztót is készítettem a képhez, ez ugyanabból a csipkéből készült, mint ami a hímzést keretezi. Remélem érthető volt. :DDD
Ha nem, legközelebb fotó-dokumentációt készítek :D

2010. szeptember 22., szerda

Megérkezett Rosella

A legutóbbi Keresztszemes Találkozón A Mininő beleszeretett Nyuszi egérkéjébe. Látván a rajongást, Nyuszi elmesélte, hogyan is készül. Vettem egy mély levegőt, és anyukámra testáltam a nagyszerű feladatot. Nem akartam a hímzés, faragás, magánélet ;) mellett még a horgolásba is belevetni magam. Majd, egyszer... Most nincs hozzá lelkierőm. Azt hiszem, a kötés sokkal hamarabb fog hatalmába keríteni, mint a horgolás. :)

Szóval a lényeg, anyukám hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát az egérlány gyártásba. Ennek az lett a vége, hogy két nap alatt elkészült Rosella. A kiscsaj nagyon lelkes lett az új kedvenc láttán. Nem titkolt szándékom, hogy a bolti állatokat kiutáljam a polcokról.

Egy szép hétfői napon Rosella, miután felvette a legcsinosabb pinkes, csipkés ruhácskáját, kicsinosította magát. Készített egy nagyszerű kakaót, természetesen a tetején tejszínhabbal és izgatottan leült, várván a kislányt, akivel ezentúl barátok lesznek. Izgatott volt. Olykor kicsit idegesen simított végig a ruhája fodrain. Elrendezte a redőket, megigazította a pántot.

Aztán meghallotta a csengőt, a torkában dobogott a szíve. Aztán, amikor belépett a kislány és végigsimított rajta, tudta nem fognak elválni sokáig.



Már azon agyalok közben, mit kap karácsonyra... Persze, ezt bonyolítja, hogy Mikulás is lesz, és közvetlenül előtte a névnapja... Ki találta ki a keresztnevét?! :D


2010. szeptember 17., péntek

Cserebere


Régóta járok az egyik kedvenc lelőhelyemre, a Meseboltba. Ezer oka van, hogy szeretem, számomra az egyik legfontosabb: Kati, akit rendszeresen megtalálok olykor fárasztó kérésekkel, de ő hősiesen kitart. A legkimerítőbb választási dilemmáimból is kisegít. :) Nem, nem politikai dilemmákkal, sokkal inkább színpalettához kötődő kínjaimmal találom meg Őt.

Jó érzés, amikor megnézi a kész munkáimat és megdícséri a színösszeállítást, végtére is egy profi pachworkös...és sikerül olykor ámulatba ejtenem.

Egyszer, amikor csak örömködni, kincseket mutogatni mentem be hozzá a boltba, megkérdezte, készítenék-e neki is egyet, mert nagyon megtetszett neki, amit látott. Lehet ilyen kérdésre nemet mondani?! Nem is akartam ;) Úgy éreztem, végre valamivel meghálálhatom kicsit a sok kedvességét. Cserében állapodtunk meg. Még izgulhatok, de biztosan csodákat kapok.

Próbáltam olyasmit készíteni, ami egy kicsit jellemző rá. Ez sikerült: 



Linen: Permin 40 count, threads: Nina



2010. szeptember 16., csütörtök

Kicsi Tündér

Furcsa és szokatlan módon a retinámra égett tegnap délután egyetlen pillanat.

Ahogy álltunk a Mininővel a villamoson, ő fáradtan nézte a jövő-menő embereket, és akkor ott megpillantottam egy jellegzetes pillantásomat az Ő szemében.

Megdöbbetnem, most tudatosult bennem, hogy mennyire hasonlítunk is egymásra, hogy mennyire felnőtt, hogy vége a babaillatú szépséges időszaknak, és tulajdonképpen oda lett a Kicsi Tündérem egy része. Szerencsére csak egy része, mert a lelke mélyén nagyon-nagyon ott van az a Tündér! Belesajdult abba az arckifejezésébe, pillantásába mindenem. Mert már nagy, és bizony a dolog nagyszerű szépségei ellenére, valami elmúlt.

Persze, nem ilyen egyértelmű ez sem, mert ugyanakkor rájöttem, az Ő életében most jön csak el igazán az én időm. Furcsa, de annak ellenére, hogy imádom, bizony az ovi vége, nem az én "korszakom" volt. Most, közeledvén a nyolchoz már érzem, hogy most fogunk igazán összekovácsolódni.

Dolgok jönnek, és múlnak. Elmúlt egy fontos korszak, és még aznap este kezdődött egy úgy, amibe minden porcikám beleremegett.

2010. szeptember 6., hétfő

Niky's contest

Niky érdekes ötletet talált ki az olvasóinak. Tervezett egy aprócska mintát és a vállalkozó kedvűekre bízta, hogy mit hoznak ki belőle. Amikor valami konkrét téma van, alakítgat az ember rajta és közben szenved, hogy mi minden mást lehetne ebből készíteni, most viszont lehetett szárnyalni.

Tőlem most ennyire futotta. Egy notesz készült belőle, amiben a különlegesség a könyvjelző. A végén ott lóg a mintából külön meghímzett kis kulcsocska. Kapott szalagot, farkasfogat, veretet. :) 

 
Ez a kis apróság most hosszú idő után nem kerül ki a lakásból. Ugyanis a kiscsaj szemet vetett rá... :) Övé lett. Szóval jön a hímzésben az önző korszak. :D

2010. szeptember 5., vasárnap

Hababann Design

A hornbookos bejegyésben már jeleztem, hogy készül valami új az életemben. Mostanra már kézzelfoghatóvá vált - persze, azoknak, akik szert tettek egy-egy általam készített fonaltartóra, eddig is kézzel fogható volt. :DDD
A tréfált félretéve, elkészült a famunkákhoz kötődő Hababann Design oldalam, illetve ennek Facebookos változata is. A továbbiakban itt is megjelennek majd a fonaltartók, hornbookok, ám teljes egészében, minden részletet, információt ott találtok majd meg a fonaltartókról.

Nézzetek szét, gyönyörködjetek, és ne gyűrjétek le magatokban a késztetést, hogy megszerezzétek a szíveteknek kedves darabot! :D
Felirat hozzáadása


2010. szeptember 2., csütörtök

Ajándék az osztálynak

Már nem érzem a kezem, nem látok és aludni sincs időm :D Nem, ez nem panasz, csupán ténymegállapítás az elmúlt napok roham tempójú munkája után. Pedig még nincs is vége.

Teszem hozzá rögtön, bizony nagy álmom készül ezzel a rengeteg munkával valóra válni. De az igazi, nagy energiát, és szeretetet, pozitív dolgokat megmozgató álmok már csak ilyenek. Előbb-utóbb napfényre bukkannak. Van ám még sok álmom, ami érezheteően készülőben, megvalósulóban van. Micsoda izgalom ezeket éltetni, figyelni, elcsípni a születésüket.

Aminek vége van az a nyári szünet (hurrá! ;)) és az osztálynak készített osztálytablónak - ez nem valami szép mondat. Ám a tényen, hogy befejeztem, mit sem változtat. Agyaltam rendesen, hogy milyen is legyen a végső formája, és végül a keretezés mellett döntöttem. Próbáltam valami játékos dolgot alkotni, hiszen mégiscsak másodikos kőcökről van szó! :D Azt hiszem a kispasik tetszését így sem fogja száz százalékban elnyerni, de legalább teret kap egyfajta "ízlésterror" az iskolában is :DDD Érdekes lesz majd szembesülni azzal, ki az, akinek lövése sincs, mit is ábrázol a kép :O Remélem nem lesz ilyen. A tegnapi évnyitón át is adtam a tanító néniknek, de ők hősiesen úgy döntöttek, nem bontják ki, csak majd hétfőn - az első tanítási
napon.

Merthogy bizony, fenekestül felforgatták a mi iskolánkat, kicserélik ugyanis az összes nyílászárót és mivel négy intézmény közös pályázata nyerte a pénzt, így sorrendet állítottak a kivitelezésben. Naná, hogy a mi iskolánk került a sor végére... :) :D Így a gyerekek igazán majd 20-án kezdik meg a tanulást. Bevallom, amikor meghallottam egy pillanatra belesápadtam. Hová pakolom még ennyi ideig a Miniőt?????

Nem húzom tovább!!! Mutatom a képet:
anyag: Permin 40 count; fonal: DMC; minta: Laucica



LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...