Az áfonyaszedők dicsérete

Nem, nem vesztem el, ne gondoljátok. Készülgettek közben hímzett apróságok, és tűn van egy kötés is, befejezés előtt - már szégyenteljesen régen - egy mellény a Mininőnek, szóval dolgoztam ám, csak itt nem látszik....


Most csak ennyit hoztam, az újdonság jegyében, no meg a befőzős kihívásnak köszönhetően.

Elértünk az erdei áfonya szezonjához, sajnos a gyümölcsöt nem fotóztam le, de talán el tudjátok képzelni, hogy jóval apróbb szemekről beszélünk, mint amit zöldségesnél lehet kapni, az olcsóság viszonylagos, de ez esetben ez nem is érdekelt, mert imádom az áfonya lekvárt.

Most csak 3,5 kilót tudtam venni, készült belőle 11 üveg lekvár és egy jóképű áfonyás torta Michel Roux könyve nyomán.

(Igen, közben ezt is megszereztem, minden fillérét megérte! Eddig azt hittem, van valami fogalmam a tésztákról, kelt és rétes, meg linzer és társai vonatkozásában. Tévedtem.... A croissant még előttem áll, de nem tudom sokáig halogatni.)


Mindig izgalmas az áfonya beszerzése, mert piacon, illetve a szedőktől közvetlenül az erdő szélén lehet megvenni. Már épp indulni készültek haza az erdő széléről, amikor megálltunk mellettük és felvásároltam az aznapi szedés felét. (Azért az nem semmi meló, hogy az erdőben megkeresgetik a bokrokat, leszedik, szerintem hárman kb. fél napig szedhették azt a tíz kilónyit, ami náluk volt.)

Biztos sokan felháborodnak rajta, de mivel nem termesztett áfonyáról beszélünk, a bölcsebbek tanácsának megfelelően meg sem mostam a gyümölcsöt. Kiszedegettem belőle a kis levélkéket, akik bele keveredtek, és ennyi. Főzés közben a 3 kiló gyümölcshöz nem egészen 1,5 kiló cukrot adtam, ebből kb. 20 dkg nádcukor volt, és beleszaladt egy lime héja és a leve, majd kb. 40 percig főtt. Rettentően finom lett.