Az úgy volt...

hogy lassan kezdek még jobban beleszeretni a régi holmikba. Eddig is volt, jó sok, de most új fényt és megvilágítást kapott a rajongásom. Egyre több ismerősnél, ismeretlennél látom, hogy a régi, míves porcelán holmik előkerülnek.

Nekem is van egy-két izgalmas darabom, de még több, amit majd elkunyerálhatom nagynénémtől, anyukámtól.... hogy izgalmasan eklektikus és szép legyen majd a közös otthon. Hú, de hosszú lesz az út, ami oda vezet.... A minap láttam néhány csodás porcelánt, többek között Lilien Porzellan készleteket, lemaradtam róla. Sajnáltam nagyon, mert annyira finom, nőies, egyszerű, szóval csodás készlet volt, hogy nyomban elhatároztam, ilyen nekem is kell....


Ma reggel, meg mit találtam az egyik szekrény eldugott sarkában "azuramnál"? (Mentségemre legyen szólva, nagynéném nevezte így, mi meg azóta mulatunk ezen.) Egy gyönyörűséges, finom Lilien Porzellan kávés készletet, bizony!

Ilyen kincsei vannak.... Kész voltam tőle, ő meg attól, hogy engem ez ennyire lenyűgöz. Gyönyörű, ugye?? 

Egyébként még mindig nyakig "ülünk" a kályházásban.... igen, bizony volt egy, amit tavaly épített, aztán jött a nő és kiderült, hogy szeretne kenyeret sütni, hogy bizonyítsa elszántságát, sütött néhányat. Majd a férfiember, úgy döntött, enged a "nyomásnak", így szépen lebontotta a meglévőt, és újat kezdett tervezni. Kérdezgetett, hogy milyen hogyan. Én meg mondtam rendíthetetlenül.

(Az a pillanat nagyon vicces volt, amikor kértem, rajzolja le, mert úgy jobban átlátom, mit hová tervez. Hmmm, nem olyan lett a rajz, amit amit apukámtól megszoktam, amikor tervezett egy-egy dolgot. :))) aztán annyiban maradunk, ő fejben tervez. Időnként a távolba mered, erősen koncentrálva, és rajzolgat a levegőbe, ilyenkor dől el, mi valósul meg az elképzeléseinkből... )

Olyan elképesztően hiperszuper kályhánk-sütőnk, kincsünk lesz, hogy csak na.... merthogy, melegíteni fog - ez ugye evidens, aztán lesz benne nekem sütő - nyami ;) - és mintegy "mellesleg" a melegvíz ellátást is ez fogja biztosítani. Szóval ultra hatékonyak, és zöldek leszünk.... ja, azt már nem is említem, hogy gyönyörűségesen szép lesz, az öntöttvas ajtaja meg főleg.

Innen indultunk, miután elbontotta.

 Sokkoló kupac, de már alakul, majd mutogatom tovább a jó rég beharangozott lakásfelújítós részlegben.