2012. július 4., szerda

Ribizli, csak így egyszerűen....

Izgalmas dolog a kert, na. Persze, nem tökéletes újdonság, hiszen gyerekkoromban volt benne részem, sok is. Nem volt a kedvencem a hatalmas szőlők megművelése, de még a kert kapálása sem, a kukorica töréséről már nem is beszélve. Meleg volt, folyt rólam a verejték, csíptek a legyek.... de a szalonna sütést, a hagymás zsíros kenyeret, a fák hűvösében elköltött ebédet a nagy nevetéseket nagyon szerettem. Tágra nyílt szemmel figyeltem az időseket, pontosan tudták, mihez hogyan, mikor nyúljanak.

Most próbálom felidézni mindazt, amit akkor láttam, ha már belecsöppentem egy kertbe. (Ami a vidéki, koncepcionálisan jól átgondolt kerthez képest tartalmaz mókás elemeket, de eszemben sincs szidni azokat, akik eddig foglalkoztak vele!  Igyekszem jól kihasználni azt, ami megterem, és a nyári vetéseken gondolkozom.

Volt ám gyerekkoromban ribizlisünk is. Igen, jól hallottátok, ribizlis, rengeteg bokorral.... Ilyenkor nyár elején kalákában szedtük le, azaz legalább hat-nyolc asszony összegyűlt, hónuk alá kaptak egy-egy kis széket, és letelepedtek egy-egy bokor tövébe. Egy-két nap alatt mindannyiuk ribizlijét leszedték.

Tegnap délután vettem szépen egy széket, betelepedtem a bokor alá és leszedtem a már lassan vöröses feketébe hajló bogyókat az egyik bokorról. Egyrészt nem volt több időm, és bevallom, most türelmem sem, hogy a többit is leszedjem. (Pici adalék a piacon ribizlit vásárlóknak: kb. 1,5 óra alatt végeztem a bokorral, és 1,7 kg ribizlit szedtem le róla.)


Ez, no meg az befőttes üvegek elmosása volt a legmacerásabb. Bőven éjjel volt, mire megfőtt, de megérte. Kicsit úgy éreztem magam közben, mint egy boszorkány: főz, kavargat, szagolgat, és ízesít. Hol egy kis ez, hol egy kis az szaladt bele a fazékba a gyümölcs mellé. A végeredmény pedig? Bevallom, még nem ettem ennyire finom lekvárt.... Ő sem. Erős kóstolgatási késztetés vett rajtunk erőt, szerencsére maradt egy fél üveg, amit így hirtelen elnyalogathatunk.




Alig kilenc üveg lekvár lett a végeredmény. Most nem merek többet főzni, mert a barack a nagy kedvenc, és ki kell tapasztalnom, hogy mennyi a lekvárfogyasztási képességünk, így az új családban. 

2 megjegyzés:

  1. Élvezettel olvastalak. Felkavartál ám sok emléket és érzést. Jöhet a baracklekváros beszámolód is!

    VálaszTörlés
  2. hmmmm! kedvem lenne egy kis torkoskodásra, olyan gusztusos képeket készítettél!

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...