Érdekes pillanatok

Vannak napok, amikor nem összességében marad meg bennem, mi is történt, hanem csak néhány fontosabb kép rögzül.


A tegnapi az utóbbiak közé tartozik. Kórházaztunk reggel a Mininővel. Amíg várakoztunk, beszélgetni kezdett a mellettünk ülő kislánnyal. Amint előkerült a táskából Rosella, az anyuka is lecsapott a szerzeményre. Kiderült, hogy ismerkedik a horgolás rejtelmeivel, a Barkából vásárol, az általam olvasott blogok többségét ismeri, Limarának köszönhetően már nem vesz bolti kenyeret, együtt örültünk a Segítsüti legutóbbi fantasztikus sikerének, és járt már a blogomon... Ennél a pontnál meglepődtem, nem kicsit. Mennyi az esélye, hogy egy kórházi folyosón várakovzva, ilyen élményben lesz érszünk??

Délután a kiscsaj úgy döntött, ő már nagy. Ennek fényében, bizony egyedül megy a táncórára. :) (Itt előjöttek a veegyes érzelmek... jó is, nem is.) Beleegyeztem, aztán rájöttem, lehet még sem volt nagy ötlet igent mondani. visszavonni már nem akartam a megígért dolgot, nem akartam krokodil könnyeket sem látni, és vitát provokálni az óra előtt, így kicsit vegyes érzelmekkel, de úgy döntöttem, bevetek egy füllentést, hogy részben elkísérhessem. Így végül az utca két oldalán haladtunk, ő jóval előttem - és rendszeresen szemmel tartott, hogy ne menjek túl közel :DDDD

Aztán később, ahogy mentem érte, leesett az állam. Épp békésen beszélgettem telefonon Ninával, miközben jött velem szemben egy tandem bringa. Két srác ült rajta, 30 körüliek lehettek. Az elsőn semmi érdekes nem volt, de a második... plüss nyuszi jelmezben nyomta... :) :D