Pénteken, amikor a Mininőmért mentem az iskolába ezt a kérdést szegezte nekem - tökéletes gyermeki őszinteséggel - az egyik kislány. Meglepődtem, zavarba jöttem egy pillanatra, majd gyorsan átgondoltam a kérdést. Próbáltam kicsit tompítani a dolog élét, amikor annyit válaszoltam, viszonyítás kérdése, de ha úgy vesszük azok is lehetünk.
Nem, nem azért, mert nagy házban élünk, nem azért, mert milliók laknak a bankszámlámon, és nem is azért, mert tökéletes családban élünk! Sokkal inkább azért, mert van fedél a fejünk fölött, van munkám - amit szeretek (sic!) - van egy gyönyörű Kicsi Tündérem. Ám legfőképpen azért, mert a helyemre kerültem, tudom mit szeretnék, tudom mire vagyok képes, vannak álmaim - és látom azokat megvalósulni - és ezek hatalmas erővel hatnak rá. (Döbbenetes élmény! Mindannyiszor beleborzongok, amikor kézzel foghatóvá válik egy-egy álmom.) Közel sincs tökéletes családunk, de ez nem a végleges állapot... ;)
Nagyon érdekelt, miért is kérdezte ezt a kislány. Kicsit szomorkásan csak annyit mondott, hogy mert Kiscsaj minden nap kapott valamit. (Hmmmm, nem minden nap, de tény, hogy több dolgot is kapott a héten.)
Megdöbbentett az, hogy pont erre a kérdésre világított rá a kislány akkor, amikor én is ezt magyarázom a Mininőnek hetek óta. Sejtelme sincs, hogy az osztálytársai többségéhez képest, nagyon jó dolga van. Nem érti, nem látja, és nem érzékeli, hogy önmagában az a tény, hogy saját szobája van, minden szükséges kinccsel hatalmas dolog. Nem érti, nem tudom megértetni vele, hogy igyekszem minden jót megadni neki szintén az. A világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy körülötte forog a világ, és mindenki ennek a kis királynőnek a szolgája. (Persze, ez ebben a korban részben normális.) Pont ezekben a pillanatokban fájóan hiányzik egy határozott férfi, aki egy szemvillanásával helyretenné.
Az én hibám, hogy ennyire nem látja a különbséget a saját kis világa és a többieké között, de nem jöttem még rá a megfelelő megoldásra. Dolgozom a kérdésen. Nyugodtan elhalmozhattok megoldási javaslatokkal, mert rám fér! ;)
Érdekes, hogy ezt leírtad-megírtad. A fiamat 7 éve nevelem egyedül - ő most 8 éves. Hiszem, hogy a Mindenható ajándéka, hogy nekünk is van fedél a fejünk fölött, van munkám, és igyekszem én is mindent megadni a fiamnak. Apukája gyakran látogatja, és persze elhalmozza mindennel, de ez sem pótolja azt, hogy napi szinten lenne szükség nálunk is egy határozott férfira. Pontosan azért, amit te is leírtál.
VálaszTörlésEgyébként nálunk ezt a kérdést a saját fiam tette fel, még ovis korában: "Anya, mi gazdagok vagyunk?" Meglepődtem, hiszen a legtöbb ismerősömhöz képest keményebben kell beosztani a pénzünket. De ennek ellenére mindig próbáltam valami aprósággal meglepni. De azután én is megfogalmaztam a választ. "Gazdagok vagyunk." Mert nincsenek kifizetetlen számláink, rengeteg olyan ismerőssel vagyok körülvéve, akik itt-ott segítenek (csak hogy egy példát említsek: van egy rendes autószerelőm, aki potom pénzért javítja a kocsimat), sokat beszélgetek-játszom a fiammal, még sorolhatnám. Elégedett vagyok. :)
S amikor néha elbizonytalanodom, hogy jól nevelem-e a gyermekem, akkor mindig történik valami, amiből látom, hogy Palkó a helyén kezeli a dolgokat.
Tanácsot nem tudok adni, és szerintem nem is kell. Hiszen minden gyerkőc más és más. Ki kell tapasztalni. :)
Katus, köszönöm, hogy leírtad a véleményed és nem voltál szűkszavú! :)
VálaszTörlésPersze, mindegyik gyerek különbözik, éppúgy mint mi.
Fontos kérésnek érezem ezt a kérdést - igazán afelé próbáltam tapogatózni, hogy vajon mennyire ívóik bele mindaz, amit én értéknek tartok... Ez a legnehezebb kérdések egyike.
Mivel a fiam iskolás, ezért most már lehet nála látni-tudni, hogy a suliban milyen értéket képvisel annyi gyerek között. S jelenleg azt az értéket képviseli a suliban, amit tőlem látott (mindig van egy-két szülő vagy tanár, akitől hallom, hogy mi történik bent). Azt, hogy ezen az idő, illetve a különböző gyerekektől látott dolgok, mennyit fognak még változtatni, azt persze nem tudom.
VálaszTörlésEgyébként Palkónak is jóval több játéka van, mint amennyi valaha nekem volt gyerekként. Neki is van külön szobája - nekem például nem volt. S persze sok mindent szeretne. De ő még emlékszik arra ( a saját bőrén is tapasztalta), amikor munkanélküli voltam, és csak arra volt pénzünk, hogy egy girbe-gurba fenyőt vegyek karácsonyra, édességet hetekig nem tudtam venni, csak az alapélelmiszereket, stb. Ettől függetlenül, nagyon jól éreztük magunkat a bőrünkben.
Na, már megint bőbeszédű vagyok. De annyira örültem, hogy ezt leírtad, hogy ezer gondolat jutott eszembe erről. Szerintem kitehetnéd a facebookra is. Tuti sokan elkezdenének ezen gondolkozni. érdemes lenne olvasni őket is. :)
Érdekes dolog ez, ki mit nevez gazdagságnak....
VálaszTörlésÉn sosem voltam anyagiakban gazdag, nem tudom, milyen érzés. Remélem, egyszer azért kiderül számomra is :)
De másképp értelmezve igenis gazdag vagyok. Van pár igazán jó barátom, egy remek párom, szüleim, élményeim, a sok szép kézimunka és ami ezzel jár, a sok kedves ismeretlen és ismerős állandó bíztatása, levelei... Ez mind gazdagít.
Gyerekszemmel nézve sosem kérdeztem, hogy gazdagok vagyunk-e, tisztában voltam vele, hogy nem, de mégis mindenig mindenem megvolt, szóval...
Azt nem tudom, hogyha egyszer lesz gyerekem és nekem szegezi a kérdést, hogyan értessem meg vele, ami most a Te dilemmád is.. :) Majd jövök tanácsért :)
Jó volt olvasni Titeket. Nálunk is feltették már ezt a kérdést a gyerekek. Én azt válaszoltam, hogy mi igenis gazdagok vagyok. Bár nem tudunk elmenni wellnes hétvégékre és nagyon-nagyon meg kell gondolnunk, mit veszünk, és sok-sok hétköznapi (anyagi) gondunk is van, de én mégis azt válaszoltam egyfelől, amit ti. Van házunk, kocsink, kertünk. Másfelől gazdagságként mutattam be nekik, hogy boldog a családunk, élnek a nagyszülők, és hárman vannak testvérek. Persze nincs külön szobájuk, de ez nem is baj. Nálunk is sokkal több játékuk van, mint annak idején nekünk, de én ezt mindig a nagy családnak tudom be. Nekünk is van sok-sok barátunk, az együttlét lelki gazdagság. És nekem az is eszembe jutott, hogy nem csak az a gazdag, aki mindent meg tud venni a boltban, ezt akkor el is magyaráztam nekik. Szívbeli és lelki gazdagság is van - szerintem. És még a magunk gyártotta dolgokról nem is beszéltem.
VálaszTörlésSzóval, ez a téma kimeríthetetlen.
Szerintem az értékekre mi magunk tanítjuk meg a gyerekeinket. Nekem még kisebbek a gyerekeim, de én eddig ezt tapasztaltam.
Nekem nincs gyerekem. De azt hiszem a kislány nagyon jól rávilágított arra, hogy gyerekszemmel mit jelent a gazdagsaág, és ha Ti visszagondoltok kiskorotokra, akkor ugyanez fog beugrani: ki mit kap és mennyiszer, hova mennek nyaralni stb. Ebben a korban így márik (és sokan később is hasonlóan).
VálaszTörlésHa űgy érzed, hogy túlságosan is magától értetődőnek veszi a Kistündér, hogy mindene megvan, akkor próbálj meg kevesebbet adni, vagy ne rögtön, a hogy kéri, esetleg kicsit dolgozzon meg érte, ne csak az ölébe hulljon minden. Megdolgozás alatt természetesen nem valami szörnyű dologra gondolok, inkább apróságra. Kis dologért kis meló, nagyobbért több (esetleg több heten át). Így jobban fogja értékelni és megérti, hogy nem minden van ingyen.
Lányok, köszönöm a véleményeket! :) Valahogy, mindig az ilyen jellegű bejegyzéseim mozgatnak meg Titeket - ennek örülök ;)
VálaszTörlésIgaz, a kislány rávilágított sok fontos aspektusra. Szívem szerint rávágtam volna, hogy igen, gazdagok vagyunk. De egy iskolai folyosón, ahol ezer inger van és azonnal elrohan a válasz hallatán nem ez tűnt a legjobb válasznak, mert csak pusztán önmagában a kijelentés ragadt volna meg benne.
Hát igen, a "dolgozzon" meg érte szemlélet a legjobb. Az is nagyon fontos. Ám tény az is, hogy bizony nekem az egyik fontos szeretetnyelvem az ajándékozás - nem, ne gondoljon senki jelentős ajándékokra. ;) Persze a minőségi idő is rengeteget számít - a Mininőnek végképp. De erről majd máskor írok bővebben.