Ajándék az osztálynak

Már nem érzem a kezem, nem látok és aludni sincs időm :D Nem, ez nem panasz, csupán ténymegállapítás az elmúlt napok roham tempójú munkája után. Pedig még nincs is vége.

Teszem hozzá rögtön, bizony nagy álmom készül ezzel a rengeteg munkával valóra válni. De az igazi, nagy energiát, és szeretetet, pozitív dolgokat megmozgató álmok már csak ilyenek. Előbb-utóbb napfényre bukkannak. Van ám még sok álmom, ami érezheteően készülőben, megvalósulóban van. Micsoda izgalom ezeket éltetni, figyelni, elcsípni a születésüket.

Aminek vége van az a nyári szünet (hurrá! ;)) és az osztálynak készített osztálytablónak - ez nem valami szép mondat. Ám a tényen, hogy befejeztem, mit sem változtat. Agyaltam rendesen, hogy milyen is legyen a végső formája, és végül a keretezés mellett döntöttem. Próbáltam valami játékos dolgot alkotni, hiszen mégiscsak másodikos kőcökről van szó! :D Azt hiszem a kispasik tetszését így sem fogja száz százalékban elnyerni, de legalább teret kap egyfajta "ízlésterror" az iskolában is :DDD Érdekes lesz majd szembesülni azzal, ki az, akinek lövése sincs, mit is ábrázol a kép :O Remélem nem lesz ilyen. A tegnapi évnyitón át is adtam a tanító néniknek, de ők hősiesen úgy döntöttek, nem bontják ki, csak majd hétfőn - az első tanítási
napon.

Merthogy bizony, fenekestül felforgatták a mi iskolánkat, kicserélik ugyanis az összes nyílászárót és mivel négy intézmény közös pályázata nyerte a pénzt, így sorrendet állítottak a kivitelezésben. Naná, hogy a mi iskolánk került a sor végére... :) :D Így a gyerekek igazán majd 20-án kezdik meg a tanulást. Bevallom, amikor meghallottam egy pillanatra belesápadtam. Hová pakolom még ennyi ideig a Miniőt?????

Nem húzom tovább!!! Mutatom a képet:

anyag: Permin 40 count; fonal: DMC; minta: Laucica