Meseláda

Sok mondandó szorult belém az elmúlt napokban. Könyvekről, újságokról, hírfolyamokról, élményekről, de kicsit utánlövés lenne valamennyi. Ezért inkább csak címszavak, olyasmiről, ami nekem örömet okozott. (Ismerve magamat, lehet, hogy ezt nem tudom rövidre fogni.)

Az utóbbi években fájdalmasan kevés időm van olvasni, ezért nekem hatalmas boldogság, hogy már út közben olvashatok a telefonomon különböző könyveket, amik rég várnak a sorukra.

" A szülők nincsenek abban a helyzetben, hogy jelentős személyiségbeli átalakulást követeljenek gyermekeiktől. Hiszen az esetek többségében a tudatosság olyan fokát sem érték el, hogy azt meglássák, gyermekeik valójában milyenek". Kemény szavak Hugh és Gayle Prather Spirituális gyermeknevelés című könyvéből.

Megfogott, mert komoly és kemény magamba nézésre késztetett... apránként ízlelgetem és próbálom komolyan venni.

A másik könyv, ami már egyszer kölcsönben járt nálam, az Kun Erzsébet Családmesék című könyve. Nem tudtam akkor olyan gyorsan olvasni, hogy végezzek vele, mire vissza kellett vinnem. Most már nekem is megvan, így kedvemre lapozgathatom. Aki kíváncsi Gyérész királyra, a duzzogó szobára, a percruhára és arra, ki találta ki a barkochbát bizony vegye kézbe. Érdemes.

Nem utolsósorban hatalmas boldogság volt szembesülni vele, hogy megvan a száz ;)) Sok értelemben! Olvasóból, napi levélváltásból, mosolyból, .... Nem mondom tovább. Az olvasókra visszatérek majd, mert megérdemlik, de valamit tervezek és még sehogysem áll.

Az is nagy boldogság, hogy egyre több embernek csillan fel a szeme a környezetemben, ha kézimunkázáson kap. A minap "minitanfolyamot" kellett tartanom egy horgolni vágyó anyukának. Izgalmas kihívás volt nekem, aki nem tudok horgolni, de valamire jutottunk. És legalább lesz alkalmunk, indokunk az újabb találkozókra.

És az is jó, hogy más szemmel tudok nézni mostanság a Mininőre és olyan hálás, bújós, tüneményes kismacska, hogy csak. Nem is tudom, hová lennék nélküle.

Szóval vigyorgunk, szárnyalunk, olvasunk, játszunk, .... és sorolhatnám.