Lapzsömzsi

Na tessék.... senki egy szót nem szólt az új fejlécről, de sebaj ;)))
Nem is erről akartam ma írni. Hörcsögöltem, ma újságot. 

Jött velem egy Szitakötő, egy Family, Quilt &Patchwork , és a Kötött kedvenceink.

A Szitakötő nálunk nagy szerelem, az egyetlen olyan gyerekeknek szóló újság, ami gondolkodás nélkül a "kosárba" kerülhet. Olyan tartalommal és olyan vizualitással rendelkezik, ami a legtöbb felnőtteknek íródott kiadványt is bármikor lekörözi. Egyetlen baj van vele, hogy a tavalyi 500 forint körüli ára idénre megduplázódott, mert tréfás módon nem kaptak támogatást valamelyik minisztériumtól...
Egyébként ennek ellenére úgy vagyok vele, hogy inkább ez, mint két Egmontos sz@r, ami összesen 3 értékelhető oldalt tartalmaz és legalább 600 ft..... same shit!

Hosszabb elemzést igényel a Kötött kedvenceink a www.kreativkezimunka.hu kiadásában.
A füzetke 35 oldal, A5 méretű, és 495 ft-ba kerül. A lap első számába 22 modell leírása került, nekem mindegyik bejön ;))))

Első ránézésre, a leírások is érthetőek, de a puding próbája az evés.... elolvastam tüzetesebben az egyik táska leírását, és ha jól látom, a lényegi rész, azaz a minta leírása elveszett a futásban.... megvan az alja, a dupla szegély, a fül, és a testen lévő fektetett csavart minta leírása sehol :O

Emellett a formátuma és a borító papírja gondolkodtatott el. Simán elsikkad a szokásos újság kupacomban, mert olyan kis vékony. A puha borítópapírnak - amin minden ujjlenyomat meglátszik - köszönhetően pedig nyeklik-nyaklik az egész, mindezt 500 jó magyar forintért, akkor amikor az Amelie abban a formátumban, méretben 700 ft körül van. Erősen elgondolkodtató!!

De újabb magyar nyelvű próbálkozásnak jó- ahogy a szerkeszőségben mondani szokták: egynek jó.

Mobil ékszertartó

van egy gyengém.... illetve nem is egy, de most erről szeretnék kicsit fecsegni nektek. Persze, persze a kézügyes oldalamat ismeritek, ez a nőcisebb részhez tartozó olthatatlan szenvedély. Tényleg az....

de úgy döntöttem, ebben korlátozom a saját beszerzéseket és inkább majd ajándékba óhajtom őket kapni ;))) szerintem sejtitek, kitől.

Az a helyzet, hogy nagyon-nagyon szeretem a rendhagyó ezüst gyűrűket... van belőlük ezért "néhány". A liebling pont ma került elő, ugyanis néhány hétre - talán valami térgörbületnek köszönhetően - eltűnt. Sehol nem találtam, aztán ma reggel ott figyelt a polcon. Sejtettem, hogy így lesz, ezért is nem izgatott különösebben, hogy hová lett...

Régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy szükséges őket szépen, átláthatóan tárolni, ahonnan azonnal elő lehet őket varázsolni, de ma estére csak ez a mobil változat jutott.... nem mondom, hogy ez lesz a nekik szánt végleges tároló :P

A Kismajom beszabadult ugyanis ma este az ékszereim közé és hatalmas boldogságban, szigorúan lopva, magára húzta szinte az összeset. Igen, kilóg a sorból Férc Jutka gyűrűje, de azt is nagyon szeretem, tegnap az volt rajtam, így elől volt.... mondhatnám: kézre esett.

Én mondtam, hogy rendhagyóak ;))) és azt hiszem, azt is, hogy ez nem a teljes kollekció :O :$

Azért viszonylag gyorsan sikerült őket visszaszereznem ;))))

Sok mondandó szorult belém az elmúlt napokban. Könyvekről, újságokról, hírfolyamokról, élményekről, de kicsit utánlövés lenne valamennyi. Ezért inkább csak címszavak, olyasmiről, ami nekem örömet okozott. (Ismerve magamat, lehet, hogy ezt nem tudom rövidre fogni.)

Az utóbbi években fájdalmasan kevés időm van olvasni, ezért nekem hatalmas boldogság, hogy már út közben olvashatok a telefonomon különböző könyveket, amik rég várnak a sorukra.

" A szülők nincsenek abban a helyzetben, hogy jelentős személyiségbeli átalakulást követeljenek gyermekeiktől. Hiszen az esetek többségében a tudatosság olyan fokát sem érték el, hogy azt meglássák, gyermekeik valójában milyenek". Kemény szavak Hugh és Gayle Prather Spirituális gyermeknevelés című könyvéből.

Megfogott, mert komoly és kemény magamba nézésre késztetett... apránként ízlelgetem és próbálom komolyan venni.

A másik könyv, ami már egyszer kölcsönben járt nálam, az Kun Erzsébet Családmesék című könyve. Nem tudtam akkor olyan gyorsan olvasni, hogy végezzek vele, mire vissza kellett vinnem. Most már nekem is megvan, így kedvemre lapozgathatom. Aki kíváncsi Gyérész királyra, a duzzogó szobára, a percruhára és arra, ki találta ki a barkochbát bizony vegye kézbe. Érdemes.

Nem utolsósorban hatalmas boldogság volt szembesülni vele, hogy megvan a száz ;)) Sok értelemben! Olvasóból, napi levélváltásból, mosolyból, .... Nem mondom tovább. Az olvasókra visszatérek majd, mert megérdemlik, de valamit tervezek és még sehogysem áll.

Az is nagy boldogság, hogy egyre több embernek csillan fel a szeme a környezetemben, ha kézimunkázáson kap. A minap "minitanfolyamot" kellett tartanom egy horgolni vágyó anyukának. Izgalmas kihívás volt nekem, aki nem tudok horgolni, de valamire jutottunk. És legalább lesz alkalmunk, indokunk az újabb találkozókra.

És az is jó, hogy más szemmel tudok nézni mostanság a Mininőre és olyan hálás, bújós, tüneményes kismacska, hogy csak. Nem is tudom, hová lennék nélküle.

Szóval vigyorgunk, szárnyalunk, olvasunk, játszunk, .... és sorolhatnám.

Liba 1.0 rideg, inkább horgol Luna Lovegoodot

Ez határozottan egy kettő az egyben bejegyzés lesz....
Próbáltam kiverni a fejemből az ötletet, hogy leírjam, de ma újra eszembe jutott, és kicsit megvidámította a napomat, gondoltam talán a tieteket is.

Még mostanában is akadnak randik. Legutóbb ismét "bűnbe" vitt a kíváncsiságom...
Tanulságos este volt.
Első körben nem hitte el, hogy a megbeszélt időpontban ott leszek. Abban maradtunk, hogy amikor indulok, felhívom, és kb.  fél óra múlva találkozunk. Amikor odaértem sehol senki, gondoltam az akadémiai negyed óra neki is jár, de ez a vég... A szabott idő előtt két perccel felhívott, hogy elindultam-e már. Ekkor jutott eszembe először, hogy inkább moziba megyek...

Majd megérkezett a jövő box bajnoka - legalábbis ilyen babérokra tör. Van alapja, mert már volt az. És igeeeeen, igazatok van, ha megjelenik lelki szemeitek előtt egy "értelmes" srác... a maga pallérozott műveltségével, modorával.... :))))) Másodszor jutott eszembe, hogy lépni kéne... és nyomban az is, hogy nincs "hátvédem" azaz senkinek nem szóltam, hogy hol és kivel találkozom... ;)

Határozottan az volt az érzésem, amikor leültünk a közeli csehóban, hogy itt bizony komoly széptevés következik, hiszen ilyen helyre csak akkor viszünk egy nőt első randin... főleg izompólóban. Próbáltunk beszélgetni. Aztán rövid úton meguntam.

Ő pedig lelkesen nézett rám, és reakcióimból nyomban kikövetkeztette, hogy itten bizony mi egy párrá kovácsolódtunk. Majd megpendítette, hogy jó lenne, ha nála aludnék. Rekeszizmom ezen a ponton nem bírta tovább a gyötretést és felröhögtem. Értetlenkedem kicsit. Majd kifejtette, hogy az egy chatelés során
neki úgy tűnt, hogy én egy szenvedélyes nő vagyok, és ez nem volt kérdés számára, hiszen mi már annyit beszéltünk, lelkiztünk, nem is érti.

A végén, miután nagyon határozottan, sokadszor mondtam nemet, sértődötten közölte, hogy csalódott, mert mást mutattam magamról, nem azt, hogy rideg nő vagyok. Ez volt a nap tanulsága ....

Jaaa, az utolsó metrót elértem ám!! :P Kétségtelen, hogy olykor liba vagyok, de még mindig nem a low cost kategória....

A mondandóm vidámabbik felét a végére hagytam. A helyzet az, hogy Florentine megfertőzött.... a Luna lovegood sállal. Szerettem, de valahogy kicsit elméreteztem :O Nekem kicsit lett, így a kisasszony örvendezhet, mert azon nyomban lenyúlta és cipeli magával. Most már két kendője is van.

Jó látni, hogy fontosak neki.

Már írja a listáját, hogy még mi mindent szeretne....

Sweet as a candy

nekem legalábbis ezek a blokkok ezt juttatják eszembe. Nem mondom, hogy mindennapi színösszeállításaim ezek, de valahogy ahogy rakosgattam a fonalakat és nézegettem a lehetőségeket, hogy milyen blokkokat készítsek ezek a fonalak kerültek a kezembe. :) Ezt is ki kellett próbálnom. Nekem tetszenek. A Mininőnek pedig végképp. Rögtön kitalálta, hogy egyrészt mostazonnalrögtön meg akar tanulni horgolni ;)) mert az jó - tökéletesen egyetértek vele.

Másrészt természetesen kitalálta, hogy szüksége van egy horgolt takaróra. Egyre inkább azt látom, hogy az eddigi kreatív tevékenységeim közül ez a legvonzóbb számára. Tetszenek neki a kendők, apróságok, amiket készítek és ő is szeretne mindenből magának is. ;))) kis mohó... mint az anyja..

Sehol se talállak

Nem voltam Keleten, nem jártam Nyugaton, déli legelőn, északi ugaron. Ám sorstalan utakon annál többször megfordulok, fejvesztve kutatom őt és nem tudom hol lakom....

nagyjából így érzem magam egy ideje. Keringek körbe körbe, nem mint a dervis, hanem olykor céltalanul, fáradhatatlannak tűnően, de rettentően túlfeszítve, keresvén azt a pontot, ahol megnyugodhatok, ahol végre elengedhetem magam. Nemigen találom. Semmiben. Sorolhatnám hosszan az okokat, fölösleges. Magam rágom magamat és nem jutok dűlőre. Egyre inkább annak a feszítését érzem, hogy mennem, lépnem, döntenem kell, de most is az a helyzet, mint más sokszor - csak bízni tudok - minden hitemmel - abban, hogy ha eldöntöm és ugrok, lesz alattam háló, mert lennie kell.... 

Az iskolakezdés csak rátett erre egy lapáttal. Sokkolt mindaz, amivel szembesültem. Olyan volt minden pillanata, mintha velem történne, a saját bőrömön, lelkemben éreztem azt, amit a Mininő megtapasztalt. Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy én vagyok ennyire fura, hogy magamra veszem az ő kudarcait, vagy ez nem is kudarc, csak én élem meg annak. Esetleg az osztálytársai ilyen furák, - szokásosan - kegyetlenek. Voltak pillanatok, amikor bizony előjött volna belőlem az anyatigris, de az utolsó pillanatban megálltam, mert hiszen nem nekem kell a napom nagyobbik részét velük töltenem. Fogalmam sincs, hol húzódik az a határ, amit nem kéne átlépnem...

szóval menni kell, aztán valahol leülni és elfelejteni mindent...