Ahogy

Hérakleitosz is megmondta, kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni.... pedig De. Legalábbis, nekem sikerül. Legalábbis, úgy tűnik. Furcsa a tíz évvel ezelőtti helyzethez, szituációhoz hasonlót megélni most. Jó kis játék végigelemezni, akkor mit léptem, hogy reagáltam, mit gondoltam és most mit lépek.
Bátrabb voltam... de lépni márpedig kell, pedig nem szeretem a felnőttes helyzeteket, de azt sem, amikor az énem egyik fele megrántja a vállát, hogy majd lesz valahogy. Már látni akarom, hogy hogy, de ezt meg....

Azért olykor alkotok is.... bizony. A tanító néniknek készült kis angyalkák annyira "lászt minitre" sikerültek, hogy fotózni sem volt lehetőségem. De higgyétek el nekem, hogy szépek voltak. Most épp szupertitkos készül.... szupergyorsan. Igaz, ezt nagyban megkönnyíti, hogy ritka unalmas napokat töltök az irodában.

Lassan túl vagyok a sütimérgezésen is.... AzEmber ugyanis rengeteg sütit kért... megsütöttem, most meg nézegetjük a maradékot. (Szerencsére már nincs sok.) Egy biztos, mindennek a fele bőven elég lett volna. Na jó, a bejgli adagot nem felezem meg...