Annyira igaz, és annyira kemény feladat még. Nemrégiben ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy nem akarok lehajtott fejjel, rettegve élni. Inkább vállalom, aztán előbb-utóbb nekem lesz igazam, amikor megbízom mindenkiben. :) Nem is tudnék leszokni róla, azt hiszem.
Furcsa és szokatlan élmény, hogy ismerősök kezdik megismerni a blogomat. Ezáltal egyre többször hallom: jééé, ilyen oldalad is van, nem is gondoltam!
furcsa dolog ez, mert csöppet sem szokatlan, meglepő, hogy vadigenek olvassák a bejegyzéseimet, de mégiscsak felemás érzés, hogy ismerődök, barátok olvasnak. olyanok, akikkel legkevésbé sem szoktam az alkotómániámról beszélgetni, esetleg nem szoktam a különböző magánéleti szösszeneteimet megosztani - itt veletek, mégis megteszem. Majd megszokom a tudathasadásos állapotot is! :)
Pont ugyanezen gondolkodtam tegnap én is, ha ismerősök olvassák, akkor teljesen más lesz az egész, kevésbé nyílt, vagy nem is tudom.
VálaszTörlésEzek szerint nem csak engem foglalkoztat a kérdés... A legmeredekebb szerintem, ha az ember rokonak, felmenői is olvasni szeretnék a blogját :))))
VálaszTörlés