Hosszú és rövid volt ez az év. Ha mérlegre teszem, volt rengeteg kudarc, és felcsillanó örömök. Szerencsére az örömök nagyobb súllyal esnek a latba. Az igazán fontos dolgokban, - amik külső szemlélő számára észrevehetőek - a látványos kudarcok és pofára esések voltak túlsúlyban. :))
Ami viszont nem látható, az az enyém, mert bennem történt. Nekem ez fontosabb. Valahogy ez az év azt igazolta számomra, hogy a töltekezés, a csöndben zajló dolgok sokkal fontosabbak.
Ennyi sikerült idén |
Viszont, végre magamnak is alkottam. Eddig mindig olyasmit készítettem, amit nyomban el is ajándékoztam. Magamra is sort kerítettem, és nem csak e tekintetben találtam meg a helyem. Sokszor nem voltam a helyzet magaslatán, még többször vállaltam magam túl. Legutóbb az "aktuális" jegyezte meg, kicsit sok dolog van a vállamon, le kéne tenni őket.
Nem szeretem a mai naphoz kötődő kötelező jókedvet, a fogadalmasdit. Az év csúcspontja nekem a Karácsony volt. Az a pillanat, amikor egyik este egyedül matattam és hirtelen összeálltak olyan dolgok, amiket hosszú évek óta nem sikerült megértenem, akkor, ott megértettem, miért történtek velem dolgok, miért ezt az utat választottam.
Azt kívánom mindenikek, - akinek igénye van erre ;) - hogy az ilyen "összeáll a kép" pillanatok fémjelezzék a következő évet. Tanuljunk meg mosolyogni, boldognak lenni, és legfőképpen őszintének lenni magunkhoz és másokhoz, hogy jól érezhessük magunkat a világban, az országban, a családunkban.