Sziasztok gyerekek, jók voltatok? Én nagyon igyekeztem mindenkire figyelni, de sajnos elszámoltam magam - gondolhattam volna, ha én vagyok a mikulás, de nem én vagyok. Több oka is van, mint tudjátok, egyrészt lányból vagyok - max. Miki felesége lehetnék, de ez már nem aktuális, és talán túl öreg hozzám. No meg, lehet, hogy szívem bitorlója zokon venné az ilyen irányú elhajlásaimat.
Szóval matekból sosem voltam erős, de adott volt a feladat: iskolai karácsonyi vásár.... Tanító nénik segélykérő pillantásokat vetetek rám, hogy ugyan álljak már elő egy szekérderéknyi ötlettel, mit lehetne a 8-9 éves mókusokkal közösen alkotni. :O Állam a földön, vakartam a fejem, mert mindaz, amit én művelni szoktam, klasszikusan olyan eszközöket igényel, melyek gyerek kezébe nem annyira valók... Jókora szabó ollók, helyes tűk, aprólékos figyelmet igénylő vásznak.... pffffff.
Aztán eszembe jutott, hogy hiszen vannak nekem gipszkiöntő formáim. Hurrá gondoltam, megmentettem a helyzetet. Hiszen van egy csodás angyal formám is. Csak azt felejtettem el, hogy bazi sok gipsz kell bele, az meg nemigen volt itthon, meg azt is, hogy évente egyszer veszem elő ezt a formát, így még mindig nem tudok vele tisztességesen bánni... azaz a két félből álló angyalt valahogy láthatatlanul kellene összeilleszteni, hogy szép legyen.... Reménytelen vállalkozás volt, mert amikor már úgy ítéltem meg, hogy kivehető a formából - gondoltam megy bele a következő adag gipsz, szaporodjon már az eladható termékek száma - sikeresen letörtem a szárnyának a végét és a lábujját :O :( Ekkor tettem félre az angyalt - azóta is a formában szárad :O :DDD
Következő ötlet után kellett néznem. A terv az volt, hogy fűszeres fenyőfákat csinálok, de technikalilag nem tudtam úgy megoldani, ahogy szerettem volna, így még egy jó ötlet landolt a kukában - persze csak azért, mert nem kompatibilis a fent említett korosztállyal.
Itt félretettem azt a botor megkötést, hogy figyeljek a korosztályra - és régi vágyamnak engedve, nekiálltam Méziket készíteni. :D Kiszabtam, felvarrtam a csetreszeket, 3/4-ig összevarrtam, majd az alkotó délutánra a majdnem teljesen kész darabokat vittem be. Gondoltam tömni, és egy-egy 3 centis szakaszt pelenka öltéssel összevarrni nem akkora kihívás a kőcöknek. Jaaa, a legfontosabbat majd elfelejtettem: az összemorzsolt fűszerkeverékemet is vittem, hogy a pocakokba az is kerüljön.
Néhány lelkes gyerkőc beállt segíteni. A tömködést élvezték - amint végeztek azért én sutyiban tömörítettem a cuccot és kicsit utántömtem ;) Aztán a varrásnál már jelentősen megcsappant a számuk, de volt 3-4 darab, amit összevarrtak! :) És a sikerélmény, hogy befejezték a Méziket, az övék volt!
A címben emlegetett elszámolás pedig azt jelenti, hogy mindössze 15 darab kiszabására volt időm - amint látjátok a képen nincs rajta a teljes csapat. Nem számítottam a kiváltott hatásra, ugyanis gyakorlatilag reggel kb. 20 perc alatt a gyerekek az összeset megvették. Azaz, bár az iskolatársaknak szántuk őket, gyakorlatilag az osztályban elfogyott....
A tanító néni már a készítés során mondta, hogy az egyik Mézi lesz a pocaklakó kislányának az első karácsonyi ajándéka! :) Szóval az én hangulatom már rendben, a lelkem is, hiszen ennél fontosabb ajándékot nem kaphatok....
