nem hiszem el...
Az utókor meg a saját okulásom miatt és persze a ti véleményetekre kíváncsian írom le, hogy hogyan is telt a mai napom.
Nos, reggel elvittem a kisasszonyt iskolába. Ahogy letettem, benéztem a boltba, hazajöttem. Lezavartam egy mosást, közben benéztem a facebookra. Délre kellett mennem vissza érte, így sok dolog nem fért bele, és úgy éreztem, inkább pihenésre van szükségem. Hazafelé benéztünk egy fagyizóba, majd otthon nekiláttam a vacsorának. Elkészült a quiche, aztán kitaláltam, hogy még rongyos kiflit is szeretnék. Ahogy a nyolc kis kiflit betoltam a sütőbe, annyira begörcsöltem, hogy kiegyenesedni is képtelen voltam. Úgyhogy jött az újabb, kötelező pihenés.
Annyira reménykedtem benne, hogy az itthonlét, illetve a több pihenés, stresszmentesség segíteni fog, hogy ne teljen el minden nap így. Nem hiszem, hogy sok lett volna, az, amit mára terveztem. Mert a takarítás mára tervezett része, el is maradt. Egyszerűen sírhatnékom van, hogy semmit nem tudok csinálni. Hogy egyre komolyabban el kell gondolkodnom azon, hogy segítséget kell kérnem, mert egyedül nem tudom ellátni a háztartást teljes egészében. Vagy annyira lehetetlen az igényem, hogy kényelmesen beleférjen a hétköznapi háztartási munka meg a hobbik a napjaimba??? Komolyan, sírhatnékom van....