Táskás

Régóta terveztem, hogy táskák varrására adom a fejem. Valahogy mindig vonzott, hogy legyen saját gyártmányú táskám. Kerestem a tökéletes mintát, nagyon sokáig. Találtam egy számomra ideálisat, el is készült három darab. Természetesen nem az enyém.... miért is lenne. Túl rendhagyó, ha magamnak készítek valamit....


A tanító nénink kapja, azért három mert nem csak ő, hanem a lányai is kapnak. :) Mint főgonosz szülőtől....

 

 

Belejöttem ebbe a fazonba, nem hiszem, hogy megúszom a saját darab gyártását, de más fazont is kinéztem ám magamnak.... esetleg másnak ;)

 

Mézi time - Gingerbread time!

Sziasztok gyerekek, jók voltatok? Én nagyon igyekeztem mindenkire figyelni, de sajnos elszámoltam magam - gondolhattam volna, ha én vagyok a mikulás, de nem én vagyok. Több oka is van, mint tudjátok, egyrészt lányból vagyok - max. Miki felesége lehetnék, de ez már nem aktuális, és talán túl öreg hozzám. No meg, lehet, hogy szívem bitorlója zokon venné az ilyen irányú elhajlásaimat.

Szóval matekból sosem voltam erős, de adott volt a feladat: iskolai karácsonyi vásár.... Tanító nénik segélykérő pillantásokat vetetek rám, hogy ugyan álljak már elő egy szekérderéknyi ötlettel, mit lehetne a 8-9 éves mókusokkal közösen alkotni. :O Állam a földön, vakartam a fejem, mert mindaz, amit én művelni szoktam, klasszikusan olyan eszközöket igényel, melyek gyerek kezébe nem annyira valók... Jókora szabó ollók, helyes tűk, aprólékos figyelmet igénylő vásznak.... pffffff.

Aztán eszembe jutott, hogy hiszen vannak nekem gipszkiöntő formáim. Hurrá gondoltam, megmentettem a helyzetet. Hiszen van egy csodás angyal formám is. Csak azt felejtettem el, hogy bazi sok gipsz kell bele, az meg nemigen volt itthon, meg azt is, hogy évente egyszer veszem elő ezt a formát, így még mindig nem tudok vele tisztességesen bánni... azaz a két félből álló angyalt valahogy láthatatlanul kellene összeilleszteni, hogy szép legyen.... Reménytelen vállalkozás volt, mert amikor már úgy ítéltem meg, hogy kivehető a formából - gondoltam megy bele a következő adag gipsz, szaporodjon már az eladható termékek száma - sikeresen letörtem a szárnyának a végét és a lábujját :O :( Ekkor tettem félre az angyalt - azóta is a formában szárad :O :DDD

Következő ötlet után kellett néznem. A terv az volt, hogy fűszeres fenyőfákat csinálok, de technikalilag nem tudtam úgy megoldani, ahogy szerettem volna, így még egy jó ötlet landolt a kukában - persze csak azért, mert nem kompatibilis a fent említett korosztállyal.

Itt félretettem azt a botor megkötést, hogy figyeljek a korosztályra - és régi vágyamnak engedve, nekiálltam Méziket készíteni. :D Kiszabtam, felvarrtam a csetreszeket, 3/4-ig összevarrtam, majd az alkotó délutánra a majdnem teljesen kész darabokat vittem be. Gondoltam tömni, és egy-egy 3 centis szakaszt pelenka öltéssel összevarrni nem akkora kihívás a kőcöknek. Jaaa, a legfontosabbat majd elfelejtettem: az összemorzsolt fűszerkeverékemet is vittem, hogy a pocakokba az is kerüljön.

Néhány lelkes gyerkőc beállt segíteni. A tömködést élvezték - amint végeztek azért én sutyiban tömörítettem a cuccot és kicsit utántömtem ;) Aztán a varrásnál már jelentősen megcsappant a számuk, de volt 3-4 darab, amit összevarrtak! :) És a sikerélmény, hogy befejezték a Méziket, az övék volt!

A címben emlegetett elszámolás pedig azt jelenti, hogy mindössze 15 darab kiszabására volt időm - amint látjátok a képen nincs rajta a teljes csapat. Nem számítottam a kiváltott hatásra, ugyanis gyakorlatilag reggel kb. 20 perc alatt a gyerekek az összeset megvették. Azaz, bár az iskolatársaknak szántuk őket, gyakorlatilag az osztályban elfogyott....

A tanító néni már a készítés során mondta, hogy az egyik Mézi lesz a pocaklakó kislányának az első karácsonyi ajándéka! :) Szóval az én hangulatom már rendben, a lelkem is, hiszen ennél fontosabb ajándékot nem kaphatok....

Lehull a lepel...

Nem bírok már én magam sem tovább várni. Izgultam veletek együtt - már, ha ti izgultatok ;) - hogy ki találja ki mi is készült a tanító néniknek.

Az Atalie és a La D Da mintából készült két hímzést már jó rég megmutattam, ami az ajándékra került, most pedig megmutatom a végeredményt is. Bocsánat, a képek nem a legjobbak :O

Voltam olyan aljas, hogy kiprovokáltam a tanító néniktől az azonnali kibontást. Jó volt látni az örömüket. Kicsit aggódtam, mert amikor az átadás előtt megmutattam néhány ismerősnek, volt aki azt mondta, hogy ezt inkább nem is használná, csak nézegetné.

Szerencsére a tanító nénik, nem így voltak vele! Nagyon helyes volt az egyikük, amikor a szignót hiányolta róla, hogy majd évek múltán, ha híres leszek, be tudja bizonyítani, hogy bizony, ez is tőlem van. :))

Nos, az tippelt jól, aki mappára gondolt. Mivel ebben Cat volt a leggyorsabb, és ráadásul nem mondta mit kér, magára vessen ;))

Köszönöm, még egyszer, hogy játszottatok velem!

Meglepetés

Elkészült a tanító néniknek az év végi ajándék. Mivel a Mininő kihagyja a tanév utolsó két napját, ezért ma adtuk át. Tudtam, már amikor kitaláltam, hogy rengeteg munkám lesz vele. Most először sikerült viszonylag jól időzítenem a munkafázisokat. A hímzés része már nagyon régen elkészült, a többit pedig volt időm alaposan kigondolni, megtudakolni, hogy is lenne igazán jó.

Egyelőre ennyit mutathatok:

Valami új

Új technikákat, anyagokat, eszközöket, munkát, életet próbálgatok. Furcsa, de egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. Szeretem, hogy így történt, mert előre visz.

Már csak egy dolog hiányzik ;)

Mindig készül valami, csak nem mutatom. Ennek viszont nem tudtam ellenállni, mert bevallom, rengeteg meló volt, de beleszerettem. Remélem a barátnőm is így lesz vele... ugyanis szülinapi ajándék ;) :P

Nem a legjobb kép, és nem is látszik rajta minden, amit szerettem volna. Majd megmutatom egészben is :)))

Megkaptam

Korábban már írtam a cseréről, ami teljesen véletlenül adódott a Meseboltos Katival. Persze, véletlenek nincsenek...

A minap megkaptam én is a kis kincset Katitól. Ugyanaz volt a hatás, mint amit én elértem nála. Percekig csak néztem, simogattam, mert én ilyet nem tudok! Nagyon jól ráérzett, hogy folyamatosan szanaszét hagyom a tűket, pontosabban azok valahogy más dimenzióba diffundálnak :O :) Ez a kis csoda, tényleg az! Kézzel varrta az egészet össze Kati. Eszméletlen! Látnotok kellett volna a Mininőt, ahogy ámuldozott, és persze megpróbálta elszeretni tőlem, de ezt nem engedtem.
Már csak attól tartok, mivel készül még Kati, mert azt mondta, ez csak a kisebbik fele az ajándékomnak :O Jajjj, lehet, hogy most is sikerült alul terveznem, amit én készítettem Neki?!

Addig is gyönyörködjetek ti is:

Megérkezett Rosella

A legutóbbi Keresztszemes Találkozón A Mininő beleszeretett Nyuszi egérkéjébe. Látván a rajongást, Nyuszi elmesélte, hogyan is készül. Vettem egy mély levegőt, és anyukámra testáltam a nagyszerű feladatot. Nem akartam a hímzés, faragás, magánélet ;) mellett még a horgolásba is belevetni magam. Majd, egyszer... Most nincs hozzá lelkierőm. Azt hiszem, a kötés sokkal hamarabb fog hatalmába keríteni, mint a horgolás. :)

Szóval a lényeg, anyukám hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát az egérlány gyártásba. Ennek az lett a vége, hogy két nap alatt elkészült Rosella. A kiscsaj nagyon lelkes lett az új kedvenc láttán. Nem titkolt szándékom, hogy a bolti állatokat kiutáljam a polcokról.

Egy szép hétfői napon Rosella, miután felvette a legcsinosabb pinkes, csipkés ruhácskáját, kicsinosította magát. Készített egy nagyszerű kakaót, természetesen a tetején tejszínhabbal és izgatottan leült, várván a kislányt, akivel ezentúl barátok lesznek. Izgatott volt. Olykor kicsit idegesen simított végig a ruhája fodrain. Elrendezte a redőket, megigazította a pántot.

Aztán meghallotta a csengőt, a torkában dobogott a szíve. Aztán, amikor belépett a kislány és végigsimított rajta, tudta nem fognak elválni sokáig.

Már azon agyalok közben, mit kap karácsonyra... Persze, ezt bonyolítja, hogy Mikulás is lesz, és közvetlenül előtte a névnapja... Ki találta ki a keresztnevét?! :D

Még ez is....

Ez is meglepetés lesz egy szívemnek kedves ember számára. A helyzet az, hogy gyakran mászkál errefelé, ám sajnos lévén jellemgyenge, nem tudom megállni, hogy ne mutogassam meg... :O Nem, nem egészen, csak egy ici-pici részletét :)))

It's a perfect day....

Bizony, a tegnapi napról folyamatosan vigyoroghatonékom van... Végigcsavarogtuk Ninával az égsz! napot :)
A Vörösmarty téren kezdtük és este ott is fejeztük be. Közben rengeteget beszélgettünk, megkaptam álmaim karácsonyi ajándékát - amitől majdnem elsírtam magam.
Szóval röviden és tömören, hihetetlenül meseszerű volt minden.
Most valahogy írnék többet, de nem merek, az az érzésem, ha nekiállok minden bennem kavargó érzést, benyomást, emlékfoszlányt leírni, odalesz a varázsa. Így most cenzúrázom kicsit magam ;) Egy biztos, szerencsés vagyok! Most épp Nina miatt! Jó, ha az ember lányának ilyen barátai vannak.... A karácsonyi hangulat tényleg kitört rajtam, nem feltétlenül a fények, a hideg miatt, hanem az apró csodák miatt, amik körülvesznek, és amiért igazán hálás lehetek!
Nina, lenyúlom az ajándékom képét tőled, mert én nem tudok most fotózni.
Olyan csodákat kaptam :O Nem is tudom, mivel érdemeltem ki.

This wonderful Christmas gift I received Nina. I do not know, because it has earned.