Azon

gondolkozom napok óta, hogy való-e ide mindaz, ami mostanában kikívánkozik belőlem. Való, mert én vagyok. Nem való, mert nemigen szeretitek ezt a vonalat.

Nagyon-nagyon erős a késztetés bennem, hogy máshol, és máshogy íródjon meg mindaz, amit mondanék, de nem szeretnék "nagy" - micsoda fellengzős nagyképűség - nyilvánosság előtt. Miközben egyre inkább azt érzem: kell, hogy elmondjam - elsősorban magam miatt - és még inkább kellene most egy nagyon támogató, átölelő, interaktív közeg.

Hát így.....

legyen, kell ez?

 

Ahogy

Hérakleitosz is megmondta, kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni.... pedig De. Legalábbis, nekem sikerül. Legalábbis, úgy tűnik. Furcsa a tíz évvel ezelőtti helyzethez, szituációhoz hasonlót megélni most. Jó kis játék végigelemezni, akkor mit léptem, hogy reagáltam, mit gondoltam és most mit lépek.
Bátrabb voltam... de lépni márpedig kell, pedig nem szeretem a felnőttes helyzeteket, de azt sem, amikor az énem egyik fele megrántja a vállát, hogy majd lesz valahogy. Már látni akarom, hogy hogy, de ezt meg....

Azért olykor alkotok is.... bizony. A tanító néniknek készült kis angyalkák annyira "lászt minitre" sikerültek, hogy fotózni sem volt lehetőségem. De higgyétek el nekem, hogy szépek voltak. Most épp szupertitkos készül.... szupergyorsan. Igaz, ezt nagyban megkönnyíti, hogy ritka unalmas napokat töltök az irodában.

Lassan túl vagyok a sütimérgezésen is.... AzEmber ugyanis rengeteg sütit kért... megsütöttem, most meg nézegetjük a maradékot. (Szerencsére már nincs sok.) Egy biztos, mindennek a fele bőven elég lett volna. Na jó, a bejgli adagot nem felezem meg...

 

Ki

gondolta volna, hogy a korábban gond nélkül végzett irodai munka ilyen megterhelővé válik?! Már most azzá vált.... :O Talán az ácsorgás még könnyebb is, mint tíz órát a gép előtt ülni.... Nem mondom, hogy a rendszeresen jelentkező kis görcsök vidámítanak, de remélem ez nem gond, majd eszegetek magnéziumot.
Közben csöndben azon álmodozom, mi lenne, ha otthon tölthetném a napjaimat.

 

Itt

állok egy héttel karácsony előtt és még vadul azon gondolkozom, kit mivel lephetnék meg. :O Ilyen sem volt még..... Szégyen és nyalázat..... de csak felülkerekedem magamon. Addig is, megmutatom Nektek micsoda finom, puha, figyelmes csodában volt részem. Mivel a Nina által szervezett swap most épp pihen, a kötős társaságban szerveződő nyakmelegítő csereberében vettem részt. Jaj, olyan jó az ilyesmi. A lényeg, hogy a jelentkezőket a szervezők összesorsolták, és mindenki készített valakinek egy meglepetést, és kap is valakitől egy nyakmelegítőt. Nem ismertem azt, akinek az angyalkája lettem, így nem volt könnyű dolgom. Szenvedtem a mintával, a szín egyértelmű volt, aztán, amikor elkészültem elbizonytalanodtam, olyannyira, hogy hetekig csak néztem, végül majdnem lebontottam az egészet. A csoporttagok nagyon kedvesek voltak, megnyugtattak, hogy bizony, ezt a nyakmelegítőt sokan elfogadnák, így maradt. Megleptem az ajándékozottam, mert nem bíztam a postára a kézbesítést, így még Mikulás előtt a kezében/nyakában volt.

Én pedig ezt a puha finom, nagyon-nagyon szépséges színűt kaptam Gabellától. Megleste ám a Ravelryn, hogy milyen nyakmelegítőket pakoltam be a kedvencek közé.... és bizony ez a tervbe vett munkák listájának elején szerepelt.  Szóval ez nagyon ...

Meg kellett

várnom az ihletet és azt a pillanatot, amikor nem vagyok totálisan kómás. :O Várom azt a pillanatot, amikor a második trimeszter átcsap energiabombába.... lesem, lesem a naptárt, de még nem történt meg, pedig... hah.

Addig is, a minimál vérnyomásom mellett kell lehetőséget találnom a napi aktuális feladatok elvégzésére. Azért a karácsony előtti takarítás is alakul ;))))

Tegnap volt munka előtt egy kis időm, így gyorsan összeraktam az adventi koszorút. Szeretem a kis mütyüröket rajta, meg a szép gyertyákat. No és a mézeskalács házikó.... a szívem csücske. (Már várom, hogy belekóstolhassunk...)

Ez nem

napi mosoly, ez több annál..... tegnap hatékony és rém vidámító napom volt!

A legfőbb piros pontot akkor írtam be magamnak, amikor leadtam - szupertitkosan - az iskolában a gyereknek készített Mikulás csomagokat. (Az már mindegy is, hogy gyakorlatilag saját büdzséből készült, mert ahogy a tanító nénivel döbbenten beszélgettünk, olyan osztályközösségbe kerültünk, ahol az eltelt négy év alatt semmire nem lehetett beszedni a pénzt a szülőktől.... így hozzájuk az iskolai télapó sem fog betérni ma.... Most azon izgulnak a tanító nénik, hogy a karácsonyi ünnepségre legalább menjenek be a szülők megnézni - belesajdult a szívem ebbe a mondatba.)

De Mikszáthos lettem....

Szóval reggel sikeresen túléltem az újabb vérvételt, majd hangosan nevetni kezdtem az ultrahang alatt, amikor a teknős pózba helyezkedett kisbéka fenekét megláttam a 4d-s képen. Meg is leptem a szonográfust, de mit csináljak, annyira vicces volt! Azóta is ezen vigyorgok ;)

 Holnap pedig az előzményekből kiindulva valószínűleg a tanító nénikkel hármasban fogunk a Luca napi vásárra eladható ajándékokat készíteni.... Én élvezni fogom, igyekszem majd olyan projektötleteket is vinni, amit a gyerekek is meg tudnak csinálni. Szerencsére Levendulalánynál nagyon sok jó ötletet találtam.
 

Fokmérő

ha úgy tetszik, nevezhetjük annak is....

Esik a hó, gyönyörű nagy pelyhekben. Épp azon gondolkodtam, milyen szép is lesz majd ebben az időben hazavezetni. Erre fölhív AzEmber, hogy elém jön, mert csak. Most erre mit mondjak?! Nem, nem akartam morogni, sokkal inkább azt éreztem, igazán fontos vagyok...


ui. Tudom, mostanában bármit írok, bármit mutatok szinte semmi nem bír rá senkit egy megjegyzésre, de azért látom, hogy jártok erre. De bevallom, jó olvasni a megjegyzéseket.
 

Jön a sapka szezon

Rettentőn hezen jutok el a fotózásig mostanában, különsen azoknál a daraboknál, amit a kisasszonynak készítek....

tegnap végre sikerült néhány képet lőni.

 Még októberben készült el Ahama leírása alapján a sapka. Pont ilyen fazont kerestem.

pattern: ahama, yarn: Drops baby alpaca silk, needle: 3;3,5 knit pro

A többi elkészült munkát is mutogatom majd.

 

Furcsa

időutazásra hívott egy levél a minap.
Semmi varázslatos csodára ne számítsatok, pusztán egy egykor kedves pasi írt.... Na jó, az egykor kedves is túlzás. Ismerkedtünk, leveleztünk, aztán mivel soha nem volt bátorsága szemtől-szemben találkozni velem, nagyon gyorsan más után néztem.

Azóta rengeteg víz lefolyt a Dunán.... olyannyira, hogy közben volt két komoly kapcsolatom, most pedig már jó ideje a Rév feliratot a homlokán viselő másik felemmel "tengetem" a napjaimat.

Azért nem tudtam a levél mellett szó nélkül elmenni, mert egy értelmes emberről van szó, miközben azt írja, őrzi a levelezésünket, mintha azóta is ezeket olvasgatná... Könyörgöm! azóta eltelt több, mint 5 év! Mi járhat egy férfi fejében, hogy ennyi ideig őrizget leveleket, és táplál valami emléket valakiről, akit sosem látott, csupán olvasta leveleit, reakcióit. Milyenné alakíthatta azt a képet?! Félelmetes belegondolni is..... Mellbe vágott, nem tagadom. Nem tartom magam annyira kiemelkedően szikrázó jelenségnek, hogy valaki őrizgesse - ráadásul a digitális kiadású - leveleimet, és mintegy idealizáljon....


Persze, persze, tudom ám a rendes választ is a levélre.... történtek vele is dolgok, élte az életét, most pedig "felcsapta a telefonos noteszét", hogy kit lehetne felhívni. Na jó, feltételezhetően nem azt remélte, hogy hanyatt-homlok rohanok a karjaiba egy ilyen levél után.  Pedig nem, szegényt jól leforráztam....

Furcsa ám, hogy az életem minden komolyabb fordulópontjánál van valaki, aki visszaköszön a múltból.... érdekes a mintázatot nézni, hogyan tevődnek végképp múlt időbe és zárójelessé a korábbi történeteim.... egy még várat erre a "lezárásra", hogy az hogyan és mikor történik meg, nos..... Majd beszámolok róla.

A fordulópontok meg.... vannak. Komolyak, amik egyértelműen visszavonhatatlanok és alaposan át fogják írni az életünket jövőre. Látom ám, hogy jó év lesz ez a 2013.... ;)

A mostani

nyomi - értsd igazi novemberi - idő nem hozta meg a munkakedvemet....
Így nap közben - mivel végre utolértem magam a blogok olvasásában - akad időm elmélázni a közvetlen környezetemben lévő történéseken....

Napok óta úgy indul a reggel, hogy amikor az irodaházhoz érek, szembesülök valami újdonsággal, lezárással, kordonokkal, ezer biztonsági őrrel, újabb és újabb ellenőrzési pontokkal. Kicsit olyan, mintha a NASA-székházba tervezném a bejutást, pedig nem. Nagyon nem....

Az elmúlt napokban már az utcába sem lehet behajtani, pontosabban az irodaház előtti útszakaszra. A körforgalom kihajtóját rendőrautó zárja le, a másik kereszteződést szintén..... Az első kereszteződésből tudom megközelíteni a parkolót, ám a körforgalom kihajtóját elállja a rendőrautó.... csak akkor engednek be, ha a belépőkártyámat megmutatom.... majd ugyanez a mutogatás a biztonsági őröknek, mire végre eljutok odáig, hogy az automata kapunak is megmutathatom a kártyát, és végre bejutok az épületbe. Ma reggel már az a hír fogadott, hogy mindkét - normál esetben használható - bejárat le van zárva, csak a teherportán keresztül tudunk bejutni....

Szóval a reggeli móka így néz ki: kihajt a körforgalomból, a belépőkártyáját mutogatva, behajt a parkolóba, szintén a kártyával, leparol. Majd elindul visszafelé a körforgalom felé és kb. 800 métert sétál a teherportáig, ott hosszas könyörgésre beengedik a biztonsági őrök, majd gyakorlatilag az előző távolságot végigkutyagoljuk a kiszolgáló épületek között és két újabb kapun kérünk bebocsátást, hogy feljöhessünk az irodába dolgozni.

Remélem nem vesztettétek el a fonalat ;)

Jaaaaa, hogy mindezt miért? Hát mert van max. fél tucatnyi tüntető, akik úgy döntöttek, lezárják a épület előtti útszakaszt. Ne kérdezzétek, hogy van-e engedélyük, meg mifene, azt se, hogy mégis miért posztol itt mellettük naponta négy rendőr, két járőrautóval, mert nem tudok rá válaszolni. Egyébként több mint egy éve itt vannak a tüntetők.... szép lassan mindenki elhagyta a fedélzetet, aki ellen tüntettek, ők mégis itt vannak. Arra számítok, hogy holnap reggel már Barroso arcképe lesz a "mennie kell" plakáton és akkor talán Brüsszelbe teszik át a székhelyüket.

 Ja az egyik ablakpárkányon ma ezt találtam: 

Ha gonosz vagyok, azt mondom a vezetőség arra játszik, hogy mi fogunk a lehetetlen körülmények miatt fellázadni....  és lám.

Elkészült

a minap mutatott kis biscournu, ami szt hiszem nem ilyen formát fog ölteni. A minta a Mains et Merveilles Point de Croix no 71. számából való. Ott sötét pirossal hímezték ki, de miért lett volna az a megoldás nekem jó?!

linen: Nina's linen 36 count Marzipan, thread: Nina's thread: Sunset,

Igyekszem felélni

az otthoni készleteimet, mert van mit.... Most épp valami vibráló színre vágytam, ami kicsit őszies is, meg mégsem. Szóval olyan nőiesen körülírtam magamban, hogy mit is szeretnék.... egy biztos, épp volt két órányi időm, amit el kellett töltenem valamivel. A mintát tekintve az otthon lapuló magazinkora akartam hagyatkozni.

 
Még alakul. A gyors siker egyébként nem jött létre, mert többet rontottam ebben az apróságban, mint az elmúlt év minden hímzésében....

 

Mutatnám

én azt, amin épp dolgozom.... de nem lehet. Így mutatok mást.

Kis félkész szösszenet. Várja, hogy kitaláljam, mi is legyen belőle. :) Egyik életmentő bökögetésen eredményeképpen született. Nina egyik hamvába holt fonalával.

(Most jól elárulok titkokat.... ) Merthogy vannak színek, amikről úgy dönt, ez nem jó, nagyon nem. Egy ilyen jókora zöldes kupac is így járt. Mivel épp nála jártam, megkérdezte, hogy kidobja-e vagy elviszem. Lehet ilyet kérdezni egy mániákus hímzőtől???

Múltkor már látta élőben, és így, használat közben már nem is értette, miért gondolta erről azt, hogy nem jó. Én már akkor is mondtam, hogy szerintem ez nagyon jó kis szín...

A Minerva pedig azért került mellé, mert épp ezen a vásznon bökögetem vele a nemmutathatom munkát.... :) Szép lesz ám!

 

Ma is teszteltem...

épp a  régóta feljegyzett fuge receptjét.

 

A kedvenc mondatom kóstolgatás közben ez volt: nem szeretem a fehér csokit, próbálom megszeretni, de nem megy... közben szinte szavanként eltűnt egy-egy kocka.

 

Juj, nagyon

szuper titokos nyaktekerenytyűt kötök ám mostanában ;)))))) Merthogy a swap az swap... én meg szeretem az ilyen dolgokat. Mivel hímzős nem volt egy ideje, így belevágtam a kötős csereberébe.

Néztek csak ;)

 Izgalmas játék ez, na. És milyen izgalmas abba belegondolni, hogy vajon ki készíti az enyémet :O
 

Megőrülök

annyi mondani és mutogatni valóm lenne, de nem lehet....
Hát kénytelenek vagyunk együtt gyakorolni tovább most a türelem szigorlat második fokozatára.


 

Bemutatom

Sir Ocit.

 Vicces kis szőrpamacsos füle van, meg helyes csíkjai. Úgy tűnt hasonlít egy ocelotra, persze nem pöttyös, de akkor is.... mindig is szerettünk volna egy ocelotot haza lopni az állatkertből, hát most egy ilyen emberközelit sikerült ocelotosítani.
 

Láttátok már?

 Engem elvarázsoltak. A véletlen nagy mókamester, most is az volt.
 És a fa mütyűrt észrevettétek mellette?????
 

Most

nem mutogatok, inkább mesélek - ha már meseláda vagyok....

A tegnapi nap elképesztőre sikerült és nem azért, mert évfordulót ünnepeltünk, vagy túlvállaltuk magunkat munkával, neeeem. Belekóstolhattunk családilag egy kamasz lelkivilágába és abba, hogy bizony, képtelen empatikusan végiggondolni a tettei következményét.

Nem gondoltam, hogy 24 óra alatt ennyit fogunk aggódni, ennyiszer rójuk a köröket a Duna parton, hogy éjszaka fogunk átkutatni minden bokrot és másnap még mindig csak találgatunk, hogy nagyon nem egyszerű megpróbálni más fejével gondolkozni....

Nem is a történés a lényeges, nem! Sokkal inkább az, amit tanulhattunk belőle. Magunkról, mindannyiunkról, egymásról, a MI-ről.
Lehet egy ilyen helyzetben sokféleképpen reagálni, jól, rosszul, idegesen, hisztérikusan - ki-ki a lelkiismerete és vérmérséklete szerint tud megélni nehéz helyzeteket. Meglepődtem viszont magamon és AzEmberen is.... Alapvetően nyugodt vagyok, de idejét nem tudom, mikor tudtam utoljára olyan tiszta fejjel és higgadtan gondolkozni, mint most, AzEmber viszont rettentő rosszul visel bizonyos feszült helyzeteket. A gyereket érintőket nagyon....

Tegnap viszont egészen biztos vagyok benne, hogy az összes őrangyalunk nagyon nagy szeretetben dolgozott értünk...

Este, átbeszélve a dolgokat, rájöttem, igaza van hogy a kellő pillanatban meg tudtam nyugtatni, csöndben voltam, amikor csöndben kellett lennem, átöleltem, amikor csak ennyit tehettem és közben szinte az orromnál fogva vezettek a megoldás felé... 

(Csak nagyon csöndben teszem hozzá, hogy hihetetlenül büszke vagyok magamra, amiért az Ex árnyékát - AzEmber exe... - sikerült átlépnem.... Egy második, többedik kapcsolatban mindig ott van az Ex, természetesen kiirthatatlan. Ám a legnagyobb kihívás, hogyan lehet azokat a gyökerekig elrontott dolgokat helyretenni, amik beleégtek AzEmberbe...)

Lassan valóban papírt kérek arról, hogy boszorkány vagyok ;) 
 

Arany

János szavaival élve: gondolta a fene....

rendhagyó tapasztalat a tizenhatévesség sűrűjébe belepillantani.


 

Azt hittem

említettem már a pávákat... rájöttem, hogy nem itt emlegettem.

Hónapokkal ezelőtt a kedvenc papírboltomban vettem egy csodás könyvjelzőt, gyönyörű pávás. Szerelem volt... az eladó pedig nyomban felvilágosított, hogy mit is jelent a páva. Kiderült, hogy az életünkben bekövetkező változást szimbolizálja.

Meglepett.... aztán hetekkel később az eladó lepett meg később azzal, amikor megkérdezte, változott-e az életem, mióta megvettem a könyvjelzőt. Jelentem, változott... (Azt csak csöndben jegyzem meg, hogy az eladó kedves, figyelmes és bizony emlékszik a vevőire.... a minap, amikor a tanszereket vettük meg, a kiválasztott darabokról elmondta, hogy jó-e vagy mellényúltunk és rögtön mondta is, hogy mivel járunk sokkal jobban...)

Erre most mit hímzek? Beleszerettem, az a helyzet! Nina selymeivel pedig valami egészen elképesztően szép.

linen: 36 count dyed by Nina, thread: Nina's silks Greenward, Lagoon