Kávé, vagy több

Jó nap volt ez a mai -nem nem a halálra :)

Egszerűen csak élveztem a napsütést, az események lassú léptét. Bár némi izgalom is volt/van bennem, mert most először bíztam a mininőmet egész délutánra, estére egy barátnőmre. Még nem hívott, hogy baj lenne ... :)

Igazán nem is ezt akartam elmondani nektek. Nem volt kedvem otthon enni ma, így munkába menet betértem egy rossz gyorsétterembe :$ (Tudom, tudom... ) Az asztalomhoz ült egy lány, mert kevés szabad hely volt. Aranyos volt, beszélgetni kezdtünk és mire végeztünk az evéssel, és minden éppen aktuális, fontos dolgot megbeszéltünk, jókat nevettünk névjegykártya-cserével váltunk el. Szeretem az élet ilyen kis meglepetéseit, amikor egy egyszerű dolgoból egy jó beszélgetés, összekacsintás, nevetés születik.

Születésnapi tündér

A legújabb szerelem :)) A kép már régóta kellette magát, aztán úgy adódott, hogy a barátnőm kapta születésnapi ajándékként. Nagyon gyorsan elkészült, de ahogy a kontúrozás alakult, úgy telt meg élettel, varázserővel :) Menthetetlenül beleszeretett mindenki, aki látta :))))

Poussière de Fée Nimue; Rico 28 countos vászon; DMC fonalak

Vannak még kincsek ;)

Szeretem most újra nézegetni az elkészült munkáimról a képeket. Jó, visszagondolni ezek kapcsán arra a néhány napra, hétre, amíg az ajándékozott járt a fejemben. Imádok ajándékozni. Figyelni év közben arra, hogy a számomra fontos ember mire vágyik, persze olykor nem sikerül eltalálni, de igyekszem. Csak azt sajnálom nagyon, hogy az első években elkészült ajándékokról nincs fényképem :O :( Eszembe sem jutott megörökíteni :((( Pedig készültek nagyszerű dolgok, nem csak keresztszemes technikával. Akkor ütött először szöget a fejembe a gondolat, hogy tényleg érdemes kézműves dolgokkal foglalkoznom, amikor kb. 7 évvel ezelőtt a barátaimmal közös karácsonyi ajándékozós délutánon szinte egyszerre kérdezték meg mindannyian, hogy miért nem foglalkozom ezzel hivatásszerűen... Nos, azóta sem ez a hivatásom, de ami késik :)))))))))))

De sok beszédnek... jöjjön a mutogatás:
A Mill Hill Bowled Over képe a barátnőmnek:

A világítótorony: a minta Soney Creek Cape Henry Lighthouse, Zweigart Cashel 28-countos vásznon, DMC fonallal.

 Lanarte kit nr. nr: 35044

SWAP3

Azt hiszem mindennek Nina az oka... :)))

Egyre inkább az az érzésem, végérvényesen megfertőzött a SWAP szeretetével. Izgalmas, várakozásteli ez az egész. Nagyon jó az ajándékozottamat megismerni kicsit a blogján keresztül, kideríteni, hogy mit szeret, és minek örülne igazán.

Én mindkét alkalommal csodás dolgokat kaptam! Meg is mutatom: az első körben Kryx volt az elkövető. A második csodát Barbitól kaptam. Csak remélni tudom, hogy az én ajándékaim is hasonló örömet okoztak Beatriz-nek, és Csandinak.

Annyira szerencsés vagyok, hogy a korábbi két körben is részt vehettem. De a post lényege: játszom a harmadik körben is :))))))))))))

Némi összesítés az eddigi munkáimból

Az eddigi kedvvencem :$ a SWAP2 ajándék, amit CsAndinak készítettem.: egy doboz, a tetején a Blackbird Design Pumpkin Blossom Needle Case mintájával, Permin 32 countos vászonra hímeztem, The Gentle Arts fonalakkal. A tűtartó könyvecskére került madarakat egyszer egy szálom hímeztem. Került még a csomagba egy darab batikolt anyag, charmok, három bobina, amiket "felöltöztettem" csipkékkel és zsinórral.

Egy röpke ötlettől vezérelve jelentkeztem egy ajándékozós játékra ;) Ez lett a kész mű:

A lányomnak készült ez a Tatty Teddy kép, bár azt terveztem, hogy az iskolakezdésre készen lesz, hm... Szóval a kontúrozás még nem tökéletes :S Kicsit MUKK-olós lett ez a nyár, és sok dolgot kellett párhuzamosan elkészítenem. De inkább mutatom a képet, nem fecsegek...

Az óvónéninknek hímeztem évzáró ajándékként ezt a Renato Parolin képet. Nagyon jó volt hímezni, mert haladós, gyors sikerélmény volt. Bár tény, hogy kétszer visszabontottam, mert elszámoltam, de még így is nagyon gyorsan készen lett. Zweigart vintage cashel 28 countos vászonra hímeztem, dmc fonallal. A kész minta 10*9 cm-es lett.

A kezdtek

Elkezdem a mutogatást...
Ezer éve került először tű a kezembe. Először csak kötőtű, kb. 5,5 éves koromban,a mikor látván, hogy anyukám keze munkája nyomán micsoda remek dolgok készülnek elkezdtem toprozékolni, hogy ezt én is akarom. Az első kihívás az volt, amikor rájött anyukám, hogy bizony a balkezes gyerekének nem olyan egyszerű megtanítani a kötötű forgatásának titkát, de hihetetlen kreativitással megoldotta :) Aztán később jött a horgolás, végül a varrás. Előbb a nagyírásos, aztán a keresztszemes. Ami aztán eltűnt az egyetem évei alatt az életemből, de ahogy munkába álltam és valahogy kanalizálni kellett a stresszt kitört rajtam a kreativitás... A végállomás a keresztszemes lett. Már nagyon ritkán nyúlok a régebbi technikákhoz. Nem jelent különösebb sikerélményt, hogy dekupázzsal vagy más technikával egy-két óra alatt elkészül valami. Szeretem az időt, amit ráfordíthatok a készítésre. Szeretem, hogy közben arra gondolhatok, akinek készül... Mert ez is hozzátartozik számomra az ajándékozáshoz, hiszen az elkészült dolgok többsége ajándék.
Na ennyit mára a csevegésről. Ez az első SWAp ajándékom volt, amit Beatriz kapott.

Ez is eljött

Régóta fontolgattam, hogy ha már annyi "blogbarátomnak" van netes meseládája, akkor én is készítek egyet. Mint az utóbbi időben ennek a formába öntését is Ninának köszönhetem ;) Pontosabban az egyre jobban kristályosodó SWAP szabályoknak...
Csakis emiatt indul épp ma, ez a meseláda :))))

Furcsa, hogy pont most öltött formát az a gondolat, ami hétvégén már megfogalmazódott bennem. A véletlenek ugye, ami nincsenek... ;) Szóval van két - egyelőre még - titkos tervem, remélem, a blog fejlődésével azok is szárnyra kapnak.