2011. június 18., szombat

Blackbird - másképp

Sokaknál láttam már a Buttons and Pins mintát. Tetszett, ezért magamnak is megcsináltam. Nem a szokványos, "előírt" színekkel, mert most az volt az érzésem, nekem ez rendhagyó színekben kell. Belepróbálgattam egy "kosárba", amit már régóta fel akarok "öltöztetni, de első ránézésre, kicsit nagynak tűnik. Bár meglehet, mégiscsak az lesz a végleges helye.

De nem fecsegek, inkább mutogatok.







Design: Balckbird Design, Buttons&pins, Linen: Zweigart, 40 count, Threads by Nina



2011. június 16., csütörtök

A szívemet adtam

A kék madár befejezéséhez...

Ez is egy jó nap volt! Eget rengető napsütés; jó beszélgetések; fontos dolgok derültek ki, találtak meg ma. Kicsit bepillantást kaptam abba, mi vár rám a jövőben ;)

Vettem egy szekérderéknyi levendulát - a táskámban landolt, mert nem volt nálam szatyor, majd amikor néhány óra múlva kinyitottam, valami eszméletlenül jó és tömény levendula illat szabadult ki belőle.




A nap pillanata volt, amikor a barátnőm álla leesett, amikor meglátta rajtam az egyik felpróbált ruhát. Ugyanis ma shopping dayt rendeztünk. Nemsokára egy közös barátnőnk esküvője lesz... megállapítottam, hogy nincs egy göncöm se,és tényleg, olyan, amiben esküvőre mehetnék nincs. Nem tudom leírni a színét, mert egy ragyogó korall-rózsaszín kombináció.

Aztán délután "szívembe zártam" a kék madarat. Megtömtem kicsit levendulával, és a szívem kulcsát is rávarrtam. :)





2011. június 15., szerda

A boldogság kék madara

Őszintén remélem, hogy ez a ritkán felbukkanó, mimóza lelkű madár vert tanyát nálam. Persze, nehéz megállni, hogy az ember ne verjen bilincset a lábára, de ha megtesszük, az már nem ár semmit. Kitört belőlem a filozófus, láthatjátok. Talán nem baj. Rég írtam ilyesmit.

Úgy tűnik, állandósult bennem az az érzése, hogy jóban vagyok magammal, szeretem az életem kisebb-nagyobb örömeit. Szeretem a tapasztalataimat, szeretem, amit elértem. Érdekes napok vannak mögöttem. Sok új embert ismertem meg - természetesen vannak köztük férfiak is ;) - és rengeteg új tapasztalatot szereztem. Tegnap nálam járt egy ismerősöm, már rég találkoztunk és ezer éve került egyszer szóba egy könyv, az útjelző szavaink. Nem tudom megtagadni magam, nekem ezek az önmegismerős, mélyen egymásban nézünk-jellegű beszélgetések rengeteget jelentenek. Tegnap végre volt időnk arra, hogy felállítsuk az én mártixomat. Nem mondom, hogy meglepődtem, mert a beszélgetés elején nagyjából azokat a dolgokat mondtam el magamról, ami a végén egy képpé állt össze a képlet segítségével. Ám, ami más volt, hogy kiderült, mi az aktuális kérdés, mi akadályoz, és mi segíthet az utamon. Felszabadító volt, ezeket látni. Hatalmas dolog felismerni, mire vagyunk képesek.


Olyan jó lenne érzékeltetni veletek, mindazt a pezsgést, erőt, szeretet, nyugalmat, benne levés érzését, ami bennem zajlik az utóbbi időben. Talán sikerül.

Meglehet, ezért is jutott eszembe, hogy kihímezném a madárkát. Persze miniben, mert úgy az igazi. Vannak ötleteim, hogy mi készül belőle, de egyelőre nem kap végleges formát, mert - szinte már törvényszerűen - nincs a befejezéshez szükséges anyagom. Sebaj ;)



Design: Blackbird Desing, Blue bird; Fabric: 40 count linen, Thread: Victoria Clayton Old Maid of the Abyss silk




2011. június 12., vasárnap

Játék - egy lépéssel közelebb... a little game

Az előző bejegyzés után Marcsi azt írta, tűkön ülve várja a fotókat. Én is így vagyok vele, amikor valaki, valami izgalmas munkát tölt föl. Előbújt belőlem a megjegyzés nyomán a játékos kedvű és gonosz módon, újra csak részleteket láthattok az elkészült ajándékokból.

Van kedvetek játszani? Ugyan sem évforduló, sem kerek olvasószám nincs -sőt valahogy az olvasóim száma megragadt a tragikusan kevésnél - ezért úgy döntöttem, játszunk, hátha kicsit többel leszünk ezután...

Nos, a feladat a következő:
1. várom a tippeket, hogy szerintetek mi lehet az elkészült ajándék;
2. tegyétek ki a blogotokba a játék képét;
3. írjátok meg, milyen ajándékot szeretnétek tőlem kapni.

Minderre június 22-ig van lehetőségetek.Ha valaki eltalálja, mi készült, megkapja azt, amit a megjegyzésében kért ajándékként, ha nem lesz telitalálatos tipp, akkor sorsolok közöttetek.

Az ajándék egyik része biztosan egy fonaltartó lesz, ha szeretnétek, valami új formát, erre is várom az ötleteket.




Marcsi has written a comment on my last post and she said she can't wait to see my photos. I also feel the same when somebody shows something interesting.
Now I have my 'game player and evil other self' and showing only parts again of my work...

Do you have mood to play with me? There's no special occasion, no blogoversary, but I see my counter is showing the same number, so I hope with this game I will have a little bit more readers...

Here are the rules:
1. Try to figure out what is my finished gift.
2. Put the picture on your blog (and link back here).
3. Let me know what gift will makes you happy.

End time: 22nd of June.

A part of my gift is a threadkeeper, if you have a favorite shape for it, please let me know.
Thank you!





2011. június 10., péntek

Meglepetés

Elkészült a tanító néniknek az év végi ajándék. Mivel a Mininő kihagyja a tanév utolsó két napját, ezért ma adtuk át. Tudtam, már amikor kitaláltam, hogy rengeteg munkám lesz vele. Most először sikerült viszonylag jól időzítenem a munkafázisokat. A hímzés része már nagyon régen elkészült, a többit pedig volt időm alaposan kigondolni, megtudakolni, hogy is lenne igazán jó.

Egyelőre ennyit mutathatok:





2011. június 9., csütörtök

Kísérletezni jó

Az utóbbi napok tényleg a kísérletezés jegyében telnek. Az történt, hogy meghalt az általam halálosan imádott több mint tíz éves Whirlpool mikrónk... Ez még nem lenne gond, de mivel már akkor is hajlottunk a hightech felé ez egy 6.érzékes csúcsmodell volt, ami messze megelőzte a többi mikrót tudásban, és bizony mi ezt ki is használtuk rendesen. Jelentem, élünk bár tíz éve rengeteg olyan ételt eszünk, ami a segítségével készült. Az egyik örök kedvenc a sültcsirke, mindenféle zsiradék nélkül, csak simán fűszerezve és kb. 20 perc alatt crisp segítségével ropogósra sütve. Komolyan, még a sütőből sem bújik elő olyan gyönyörűséges piros bőrrel és főként nem negyed óra alatt - mint a mikróból.... :))))

Szóval feladta, a lelkem én pedig bután néztem, hogy most mégis hogy készítek bármilyen kaját percek alatt :O :))) Lényeg a lényeg, hogy újítottunk egyet, naná, ragaszkodtam a megszokott márkához, mert tudom mit tud. Illetve csak azt gondoltam, tudom. Hát az újat komolyan tanulni kell, már hetek óta ezt tesszük. Kísérletezünk mindennel. Sütivel, sülttel éppúgy, mint párolással.

Az egyik ilyen kísérlet során a hőlégkeveréses funkciót teszteltem, már csak azért is, mert a csotrogány sütőnk ilyet nem tud. Sőt, még a fokozatokkal is erősen fukarkodik, és csak kis, közepes és erős fokozatot különböztet meg... Nesze neked, pl. 180 fokon sütés :O

Juj, mennyit fecsegek...
Szóval valamelyik nap, a már barnulófélben lévő banánokat feláldoztam a banánkenyér oltárán. És ez lett belőle:


Nem fotóztam le, milyen magas lett, de jobban sikerült, mint a sütőben sült változatok. ;) Ja és a kedves facebookos unszolásnak köszönhetően született a bejegyzés.

Szóval a recept, ha esetleg valaki, utánam csinálná. 

Banánkenyér

22 dkg liszt,
1 cs sütőpor,
1 kiskanál szódabikarbóna,
3 gr só – a fene szokta ezt méregetni - ,
13 dkg cukor az utóbbi időben ezt nádcukorra cseréltem, teljesen már lesz az íze tőle a sütinek, de ebből kb. 3-4 dkg-val többet teszek bele, mert máshogy édesít
7,5 dkg olvasztott vaj,
2 tojás,
22,5 dkg banán,
6 dkg vágott dió – ha az ember lányának van ideje, jó, ha a diót megpirítja, fokozandó az ízorgiát.
Ha úgy érzem, kicsit száraz ráküldök egy evőkanál olajat.

Az alapanyagok kimérése, a banán összetörést, turmixolása után semmi fakszni, de tényleg. Simán egy tálba rakok mindent, összekeverem homogén masszává és sütőbe vele. Kb. 40 perc alatt 200 celsiuson megül.


2011. május 22., vasárnap

Hogyis, hogyis...

hívják ezt a szegény mintát :O :( sejtelmem sincs, valamelyik francia lapban találtam, és magával ragadott a bujasága, egyszerűsége, pont akkora, amekkorát az ilyan típusú mintákból el tudok viselni. Már csak azt kellett kitalálnom, milyen színű lesz. Nem volt nehéz dolgom, mivel tündérszerű és hasonló feladatot szánok neki, ezért Nina Fairy garden nevű fonalára esett a választásom.

Magamnak fogok belőle majd noteszt, füzetet, mifenét csinálni. Ugyanis úgy döntöttem, házi tündér leszek, és ehhez feltétlenül szükségem lesz egy háztartási könyvre.... jó tudni, mi mennyi, és most vonzanak a kimutatások. Szeretném jó dolgokkal teleírni :))) ehhez pedig csakis egy megfelelő külső dukál! Szóval így...





LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...