2014. április 25., péntek

Jaj, nem is tudom... annyi minden és mégis semmi. Annyi terv, vágy, annyi maradni és futni vágyás. Annyi alvásigény, annyi ölelés.

Mostanában a konyha kövén csattogó kicsi praclik hangja, a nadrágomba kapaszkodó apróság pillanatra nem nyugvó kíváncsisága foglal le. Őrület, hogy két hét lefogása alatt már négykézláb rohan és a felállással, lépegetéssel próbálkozik.







 

4 megjegyzés:

  1. Sok erőd Neked! Az öröm biztos megvan "magától, kívánás nélkül is!
    Édes a pici fiad nagyon!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban megvan, ahogy látom, nálatok is! :D

      Törlés
  2. Nagy ajándékok,örömek a gyermekek!!!Édes nagyon!!!!!!!!

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...