Úgy tűnik, állandósult bennem az az érzése, hogy jóban vagyok magammal, szeretem az életem kisebb-nagyobb örömeit. Szeretem a tapasztalataimat, szeretem, amit elértem. Érdekes napok vannak mögöttem. Sok új embert ismertem meg - természetesen vannak köztük férfiak is ;) - és rengeteg új tapasztalatot szereztem. Tegnap nálam járt egy ismerősöm, már rég találkoztunk és ezer éve került egyszer szóba egy könyv, az útjelző szavaink. Nem tudom megtagadni magam, nekem ezek az önmegismerős, mélyen egymásban nézünk-jellegű beszélgetések rengeteget jelentenek. Tegnap végre volt időnk arra, hogy felállítsuk az én mártixomat. Nem mondom, hogy meglepődtem, mert a beszélgetés elején nagyjából azokat a dolgokat mondtam el magamról, ami a végén egy képpé állt össze a képlet segítségével. Ám, ami más volt, hogy kiderült, mi az aktuális kérdés, mi akadályoz, és mi segíthet az utamon. Felszabadító volt, ezeket látni. Hatalmas dolog felismerni, mire vagyunk képesek.
Olyan jó lenne érzékeltetni veletek, mindazt a pezsgést, erőt, szeretet, nyugalmat, benne levés érzését, ami bennem zajlik az utóbbi időben. Talán sikerül.
Meglehet, ezért is jutott eszembe, hogy kihímezném a madárkát. Persze miniben, mert úgy az igazi. Vannak ötleteim, hogy mi készül belőle, de egyelőre nem kap végleges formát, mert - szinte már törvényszerűen - nincs a befejezéshez szükséges anyagom. Sebaj ;)
Design: Blackbird Desing, Blue bird; Fabric: 40 count linen, Thread: Victoria Clayton Old Maid of the Abyss silk |
Jajj de szép lett miniben! Jó ez a mély liláskék is :)
VálaszTörlésNos, ami a lelkizős beszélgetéseket illeti, mi más lehet ennél kellemesebb, mint számunkra fontosakkal ilyesmibe merülni? :))
Csodálatos!
VálaszTörlésMiniben pedig sokkal értékesebb!
S örülök a kiegyensúlyozott jó hangulatodnak.