2013. május 21., kedd

Be kell

látnom, nem vagyok egy nagy jellem. Nem tudom elfogadni, ha olyan emberek, akikkel barátnak tartottuk egymást szó nélkül kivonulnak az életemből.
 És milyen érdekes, mindkettő akkor, amikor megtalálta a férfit, akire várt....
Tudom, hogy a vállam alkalmas a sírdogálásra, de szerintem ara is, hogy az örömöket megosszuk egymással. Furcsa, hogy időről-időre azt veszem észre, elkopnak a fontos emberek mellőlem. Persze, bennem is van hiba bőven....
Utálom, hogy magamra hagytak.
 

2013. május 19., vasárnap

Csokornyi

cseresznyével leptem meg ma magam, mert egyszerűen nem lehet nézni, hogy napról napra sötétebb piros színt öltenek a bogyók én meg nem mászhatok fel a fára. Hálás vagyok az égnek, mert az előző két évben nem volt termés a fákon. Vagy a fagy vagy a jég vitt mindent. Ha volt öt kiló termés tavagy összesen a fákon, sokat mondok...

Idén ez nem így van. A korai cseresznyefát kicsit megtépázta a vihar, de szerencsére rengeteg maradt a fán. Közben - én állhatatlan - azt lesem fél szemmel, hogy a normál időben és a későn érőből mennyi lesz.



 Már annyira nem bírok magammal, hogy még sétálni is elmentem, pedig általában nagyon kevés mászkálástól azonnal megfájdul a hasam. Ma pont nézegettem a neten keringő kalkulátorokat, szinte mindegyik szerint egy héttel előrébb járok, mint az orvosom szerint. Azt már nem is vettem számításba, hogy a biometriai adatok szerint egy héttel legalább mindig nagyobb volt a koránál a Pocok. Hát hiába, nehezen szokom, hogy nem vagyok alkalmas most semmire, hogy folyton nyafogok, de akárhonnan is nézem, tíz év telt el az előző várandósságom óta, azért az nem kevés, és be kell látnom, máshogy működik a szervezetem. Abban bízom már csak, hogy nemsokára már itt lesz, és végre magamra találhatok kicsit. Tuuuudooom, jönnek az álmatlan éjszakák, és társai, de hátha....


Tudom, tudom ezen nem látszik mekkora a babalakás, de nekem tetszik ez a kép. :)

Azt már nem is mondom, hogy mióta nem tettem rá a kezem semmire, hogy képtelen vagyok még a babának szánt holmikat is elkészíteni. :O Gáááááz, nem kicsi....

2013. május 9., csütörtök

Finom

nosztalgikus ebédre vágytam ma, ezért derelyét készítettem. Próbáltam megúszni a tésztagyúrás, nyújtás fáradalmait, ezért a robotgépre bíztam a liszt és a tojás összedolgozását. Néhány perc múlva hihetetlenül szép tojásos liszt lett a végeredmény. Kénytelen voltam belátni, hogy elő kell vennem a nyújtódeszkát.

 Nem is ezzel volt baj, hanem amikor a agymamámtól látott mozdulatokkal próbáltam papírvékonyra nyújtani a tésztát, hát az kifogott rajtam. Mindig csodáltam milyen gördülékeny, erős mozdulatokkal nyújtotta - asztallap méretűre - a tésztát. Az enyém nem lett olyan egyenletes, nem lett olyan nagy, nem lett olyan szabályos a széle, de legalább ízre sikerült a kívánt eredményt hoznom. Hiába, az ő háziasszonyi tudása, tapasztalata, szívóssága és egyáltalán.... van még hova fejlődnöm.
Hiányzik, az a helyzet. 

 

2013. május 6., hétfő

Nem

szeretem a szülésről szóló rémtörténeteket, ez tény. Önző vagyok, meg akarom tartani magamnak ezeket a hónapokat, heteket, nem vagyok kíváncsi a benézett betegségek, problémák okozta gondokra. Talán ezért is volt, hogy már a Mininő esetében sem vettem elő a szülészet tankönyvet, mert pontosan tudtam, ott vannak a patológiás esetek.

Rábíztam magam az orvosomra, szülésznőmre és a testem bölcsességére. Ez nagyképűség lenne? Lehet,  de egy biztos, már ezer éve eldöntöttem, nem vagyok hajlandó félve élni az életemet. 

 

2013. május 3., péntek

Szerintem

most már biztos, hogy 1. vagy boszorkány vagyok; 2. vagy öregszem... Valamelyik mindenképpen. A fantáziátokra bízom, hogy melyik lehet.... én még találgatok.

A helyzet az, hogy a 32 hetes ultrahangon - ne kérdezzétek miért! - az orvos az artériákban lévő véráramlást is megnézte, holott ezt csak a 36. héten szokták ellenőrizni. Kiderült, hogy az egyikben alig van keringés. Szoros megfigyelés alá vontak, kéthetente mehetek kontroll ultrahangra, hogy megnézzék mi a helyzet. Ma volt az első kontroll, kiderült, hogy ennek ellenére a Puhatalpú köszöni, jól érzi magát, hízott 60 dekát... miközben nekem meggyőződésem volt, hogy semmit nem gyarapodott. A bal lábam - szerintem szintén ennek köszönhetően - olyan, mint a lufi.... tegnap alig tudtam lábra állni, mert a talpamon is jóképű ödéma díszelgett. Hurrá ;) Egyébként meg minden más paramétere is arra utal a babának, hogy rendíthetetlenül nő. Az orvosok arra jutottak, a retardáció semmiképpen sem jöhet szóba, marad a toxémia. Ez sem jobb kilátás...

Szerintem inkább boszorkányos, hogy ennek ellenére a baba nő.... :)
Egyébként meg úgy döntöttem, nem ismerkedem meg egyik korababa osztállyal sem, és még a Mininővel június 15-én megnézem a Mary Poppinst, ha már hosszú küzdelem árán jegyet szereztem rá. :)))


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...