Annyira

tudatosan választottam kórházat, ahol a Makipofi születni fog, hogy a címen kívül nem sokat tudtam a szülészetről. Na jó, nem is. Tudtam, hogy az én nagyon kedves szülésznő barátnőm ott dolgozik. Azt pedig már évekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy ha egyszer eljutunk ketteskéig, akkor vele fogok szülni. Így néhány hónapja kissé nagyképűen felhívtam és közöltem vele, hogy bizony én vele szeretnék szülni. (Mit tudott mondani erre szegény?)

Azóta hónapok teltek el, - hiszen már a hetedik hónap elején járok - és még mindig nem lettem okosabb a kórház alapelveit illetően. Nem jutottam el szülésfelkészítő tanfolyamra, mert azt gondolom, nagyon sok újdonságot nem tudnak mondani erről. (pffff, tiszta nagyképűűűűű) Az orvosom nagyon tisztességesen végzi a dolgát, várja minden alkalommal, hogy hátha bekapcsol rajtam az aggódó, hülyeségekkel őt bombázó anyuka, de mindig kénytelen megállapítani, hogy nem és nem akarom fölösleges kérdésekkel zaklatni. (Szerintem kicsit megnyugodott, hogy nem egy nyűgösködő, apróságokon aggódó anyuka került a kezei közé.)

Itt tartok most:

Erre ma mi történt - megunván a havas híreket el kellett foglalnom magam valamivel ;) - a bezzeganyán belefutottam a kórházértékelős rovatba. Ezt nem lehetett kihagyni. Milyen az élet vagy a sors, vagy egyszerűen Makipofi hogyan alakítja a körülményeket, amik várják majd őt.... majd kiderül, hogy melyik. Én a második kettőre tippelek ;) Szóval, csupa olyan dolgot vallanak alapelvként, amit én is fontosnak tartok. Az első szülésnél sem izgattak különösebben a trendek, nem olvastam utána, mit hogy kéne, nem hisztiztem a különböző rutinok miatt, hiszen pontosan tudtam, mikor mi jön, lévén egészségügyiben végeztem és voltunk elég sokat szülészeti gyakorlaton is. Láttam tehát a másik oldalról, hogy működnek a dolgok - tenyerén hordott akkor is az élet, mert durva dolgokat, épp úgy, mint a Mininő születésénél nem tapasztaltam meg. (Szóljatok, hogy már Mikszáthi anekdotázgató a stílusom....)

Szóval, az Istvánról kiderült, hogy normálisak, bababarát kórház, kis szülőszobákban lehet szülni, van alternatív szoba, ahol minden szuper kellék ott van - legfőképp a fürdőkád - nem rutin a gátmetszés, beöntés, borotválás, császárra csak akkor vetemednek, ha komoly orvosi indok van rá és a fájdalomcsillapítót sem osztogatják cukorkaként. És legfőképpen az aranyórát is szeretik tiszteletben tartani. A gyerekágyas osztályon pedig a legnagyobb szoba - amiből egy van - is négy ágyas. Azt más mondanom sem kell, hogy a rooming inn is evidens. Kell ennél több??? Na jó, azon még kicsit rágcsálnom kell AzEmber fülét, hogy jöjjön be velem, hiszen szükség lehet rá.  De ha nem, akkor sincs tragédia, mert ott lesz a szülésznőm.

A tréfát félretéve, múltkor reklamáltak néhányan, hogy nem is látszik a baba, azért most már igen....