Vannak dolgok az életemben, amik régóta kerülgetnek, a családállítás és az Esszencia szeminárium ilyen volt... évek óta a szemem előtt volt mindkettő, de ebben a hónapban rendeztem végre teljesen tudattalanul úgy, hogy eljutottam mindkét helyre. Most már tudom, nekem kellett az előbbi is, hogy az Esszencián akkorát tudjak ugrani, amekkorát sikerült. Kicsit kénytelen vagyok az élményeim megosztásakor lopni... Remélem, megbocsátják.... :)
"Amikor mélyen a másik ember szemébe nézel, akkor valójában megláthatod Őt. Ha még mélyebben nézel bele, meglátod benne Önmagadat is! Amikor a másik embert gyógyítod, Te is gyógyulsz!"
Egy egészen csodálatos ember jóvoltából láttam ezt meg, hálás vagyok a csapatnak, akik ismeretlenül összegyűltek három teljes napra, és minden félelmüket legyűrve, odaálltak egymás elé és végül őszintén, mélyen tudtunk egymás szemébe, lelkébe nézni; hálás vagyok annak az embernek, aki az egész tudását, létét tette fel erre; és hálás vagyok azoknak a legtöbbször háttérbe vonuló segítőknek, akik támogató szeretetükkel vettek körül bennünket. És a végén tényleg a legtermészetesebb dolog volt mindenkit megölelni, őszintén, mint még soha.
Látjátok, mekkora rendező az élet? Látjátok, mennyire szeret engem az Isten, az Univerzum, és nem csak engem.... higgyétek el, nem is kell hozzá akkora bátorság, és látni, érezni, megtapasztalni, hogy emberek szabadulnak fel hiedelmeik, félelmeik alól, és kinyílnak mint egy virág, mert az életük teljesen megváltozik...
Nagy szavak?! Igen, és csak töredékét tudtam átadni, megmutatni Nektek, mindannak, amit megtapasztaltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése