Élünk ám! :)

Szégyenletesen régen írtam bármit is... Khm, van rá mentségem, de tényleg! :) Azt hiszem nem is rossz. Talán ennek is köszönhető, hogy az elmúlt hetekben kihullott minden tű a kezemből, nem volt sem erőm, sem kedvem hímezni :O Borzasztó érzés, hogy tudom, várnak rám a bökögetni valók, a mintáimat rendezgetem, nézegetem, de egyszerűen nem jutok el a hímzésig :O

Vissza az egyetlen méltányolható indokhoz, mely lekötötte minden energiámat. Elköltöztünk.

Még tavaly írtam az egyik bejegyzésben, hogy megtaláltam azt a férfiembert, akit vártam. Nos, mostanra odáig fajultak a dolgaink, hogy tegnap összeköltöztünk. Még köztes állapotban vagyunk, de ez is hamarosan rendeződni fog.

Régen várt élmény, hogy vele közös fészket rakjunk. Úgy tűnik, most szép sorban valamennyi álmom/álmunk teljesül... a közös élet volt az egyik, és persze ezer más, apróbb, más jellegű is van. Hihetetlen megélni, hogy egymás által mennyi új út nyílt meg előttünk.

Emellett - döbbenet -, de be kellett látnom, akinek iskolás gyereke van, annak bizony már márciusban el kell kezdenie a nyarat szervezni. A gyerek egy dolog, de olyan munka is megtalált, amit még sosem végeztem, jókora szakmai kihívás, ami igényli, hogy egyszerre három lépcsőt lépjek meg. A szokásos "mi lesz, ha nem tudom megcsinálni" gondolataimat jól kidobtam, vettem egy mély levegőt és igent mondtam. Ez persze a gyerek nyarát is jelentősen befolyásolja majd, de ő csak "haszonélvezője" lesz ennek. Ahogy kezdtem összerakni ezeket a munkás, nyaralásos mozaikokat, rájöttem, idén nyáron nagyon-nagyon fognak utálni a munkatársaim :) Az eddigi szokásomtól eltérően, amikor gyerekeztem 1,5-2 hétig, idén gyakorlatilag szinte körbe fogjuk utazni az országot, sőt Európát is :))))

Curly Q Ewe és holmi áfonya

Elkészült végre a titkos projekt. Most már nyugodtan elárulhatom, hogy az LHN Curly Q Ewe mintáját hímeztem ki.

Beleszerettem. Amikor megláttam, már sejtettem, hogy a mininőnek készül belőle valami. Végül párna lett belőle. Szerintem egész jól sikerült születésnapi ajándék született. Ma meg is kapta a kiscsaj. Édes volt, mert este, meseolvasás közben észre vettem, hogy fekszik mellettem, ölében a párna, és nézegeti. Természetesen behurcolta az ágyba, de nem feküdt rá :DDD Rendes gyerek, hiába a nagy öröm ellenére azért tudja, hogy kicsit vigyázni kell az ajándékra.

Idén kivételesen úgy döntöttem, nem kap játékokat. Van ezer plüss és egyéb játékunk. Ezek természetesen, viszonylag gyorsan a polcon kötnek ki és le sem kerülnek onnan jó ideig :O Azért tettem most egy kivételt... Megrendeltem SzarvasMicitől egy Ruminit, ugyanis nagy a szerelem az egérfiú és köztünk ;)

Nagyon rendes anyuka voltam, mert készült az iskolába is torta és itthonra is. A suliba - az ízlésterror jegyében ;P - répatorta készült, mert mi imádjuk Borival. Valójában pedig azt gondolom, a legtöbb gyerkőc rettentő édességeket eszik, komoly mennyiségben :S - sajnos ezt megtapasztaltam, amikor fogászatra kísértem őket. A répatorta pedig a normálisabbak közé tartozik. Készült egy itthonra is, ez is kísérleti darab, az agymenésem eredménye. Áfonyás csokitorta... nagyon durván finom lett, legfeljebb annyi a hibája, hogy lehetett volna több folyadékot tenni a tésztába. Majd legközelebb... Ám a krém, hm az mennyei :D

Tavaszi tervek

Gondoltam emlékeztetem magam a fontos dolgokra, azáltal is, hogy leírom, nyilvánossá teszem.
Nos, tavasz közeledtével nagytakarítok. persze, a lakásban is, de elsőként és legfőképp magamban... Épp elég hatás ért az utóbbi hónapokban ahhoz, hogy legyen mit.
Eljött annak az ideje, hogy a lejárt szavatosságú kapcsolatokat, érzelmeket, szerelmeket is szépen kidobáljam a többi kacattal együtt.
Hiszen még terveim vannak és talán nem vagyok még túlkoros az ilyen tervekhez.

Babát látogattunk

Még múlt hétvégén jutottunk el végre a barátnőmékhez, pedig már három hónapos a babájuk :) Neki készült a baba doboz.

Nagyon izgalmas, tartalmas, rengeteg evős, babaillatú napunk volt. Ők élvezték a mininő társaságát, én pedig alaposan magamba szívtam a babaillatot. :) Olyan jó volt. Megnéztem a tappancsait, kis kezét, jól az eszembe véstem, hogy milyen is egy ekkorka baba.

Amikor megérkeztünk, átadtuk az ajándékokat a tortát, amit készítettünk nekik és a dobozt. Azt a pillanatot sokáig nem fogom elfelejteni. Azt az elkerekedő, majd könnybe lábadó szempárt, majd a mosolyra húzódó ajkakat. A mozdulatokat, ahogy végigsimították a dobozt.

Volt egy nagyon édes pillanat, amikor a mininő töltötte be a babafelügyelő szerepét. Gondoltam próbálja ki, milyen is az, mert nagyon rákészült. Meglepően sokáig eljátszott a picivel, majd amikor sírni kezdett ijedten szaladt ki hozzánk, hogy baj van. Egyébként szinte hangját sem lehetett hallani a babának. :)
Otthon, lefekvés előtt mesélte el, hogy nagyon megijedt, a lába is remegett, amikor sírni kezdett a baba.

1000 öltés

Életemben először megszámoltam, hány x-et öltögettem. El sem hiszem ;) Különösen azt nem, hogy az utolsó mutogatás óta haladtam ennyit. Most szinkronban van a tudósítás az alakuló művel.

Egyébként kifejezetten jól esett, hogy ennyit öltögethettem az elmúlt két napban, ahogy egy kedves barátnőm fogalmazott baltás gyilkos hangulatban voltam az utóbbi napokban, ám ez szerencsére nem terjedt át a hímzésre. :)))

Most komolyan, több mint 1000 x-et böködtem két nap alatt. Nem tudom, ti milyen tempóban tudtok haladni, de én mindig lassúnak érzem magam - különösen néhány villámtűvel rendelkező tűbarátnőhöz képest. Most elégedett vagyok a haladással. Ha minden jól megy hét végére kész a hímzés, és még marad néhány napom az összeállításra is. Ugyan holnap, szerintem kézbe sem fogom venni, mert egész napos "szórakozás" vár rám az irodában... :)

Tavaszi jelentés

Mostanában sokat gyerekeztem, mászkáltunk, szórakoztunk és próbáltuk fülön csípni a tavasz megérkeztét. Egy-egy pillanatra sikerült is. Közben próbáltam határozottan úgy tenni, mintha jó szülő lennék... Hm, saját elgondolásom szerint komoly kívánnivalót hagyott maga után a teljesítményem.

A helyzet az, hogy azért az érzelmi libikóka, mibe keveredtem, a folyamatos fáradtság, a rengeteg - egyre hülyébb időbeosztású munka - a pihenés esélytelensége mind-mind összeadódott. Lassan nem tudom eldönteni, hogy egy egész napos alvás segítene-e rajtam, vagy az tenne jót, ha lehetne egy hétvégém, amikor senki nincs körülöttem, csak nézhetnék kik a fejemből.
Azért olykor legyőztem ezeket az érzéseket, és eljutottunk játszótérre is. És igen - csak, hogy a renomémat ne döngöljem végképp a földbe :) - itt jól tejesítettem, szerintem látszik a mininőn is...

 

 

Közben persze igyekeztem alkotni is, de most folyton az volt az érzésem, hogy bármihez nyúlok elmaradok a többi tervvel. Azok pedig egyre csak tornyosulnak előttem :O Különösen most, hogy újra rákaptam a kötésre, zakatolnak a fejemben a kötős, horgolós tervek és szegény tűm kezdi magát elhanyagoltnak érezni. Ha abból indulok ki, én milyen vagyok ilyenkor.... :DDDD LOL

Ám egy hős voltam, mert nekiálltam nagy lendülettel a Mininő születésnapi ajándékának. Már csak két hetem van, azt hittem, kisebb mintát választottam, de nem ;) Itt tartok három este után.

Lehet tippelni, hogy mi is ez....

 

Közben a nagy tavaszkeresés, vadászat, szimatolás sikerrel járt. Szombaton hivatalosan is fülön csíptük!

Íme a bizonyíték: