Karácsony - megkésve, keserésdesen

Elmaradt a karácsonyi üdvözlet, ám ez nem azt jelenti, hogy ne kívánnék mindenkinek - így utólag is - szeretetteli, egymásra figyelős, boldog karácsonyt! Persze a jókívánság az újévre is vonatkozik! Legyen minden kedves erre járó barátomnak olyan a következő éve, amilyenre vágyik!

Én megmaradok alapvetően a lelki vonatkozásoknál, igen ilyen vagyok, nem is nagyon tudok kibújni a bőrömből. :) Fecsegek, locsogok, kicst húzom az időt.

Részint mert mutogatni nem mutogathatok, csupa szupertitkos projekt van készülőben, illetve ami nem titkos, azt még nem tudtam fotózni, este pótolom ;)))

Rengeteg dolog történt velem, mióta nem írtam. Zavarban is vagyok, mert miközben szárnyalóan boldognak kéne lennem, mégsem lehetek. Jól megtapasztaltam, - immár sokadszor - hogy bizony a szerelem legkevésbé sem olyan egyszerű, mint ahogy elképzeljük... Kamaszként talán igen, de így felnőttként... :D Legalább megvan az az előnye, hogy tudjuk mi mennyit ér. Igen, szerelem, nagybetűs. Nehezített terepen, hegynek felfelé. Egyelőre ennyit rólunk. :)

A karácsonyunk egyébként nagyon jól telt, kis nyugi, kevésbé ettük magunkat halálra - anyukámat sikerült lebeszélnem a rettentő mennyiségű kaja elkészítéséről. Az a pillanat nagyon emlékezetes és sokat érő marad, amikor a mininő meglátta hazatérvén a karácsonyfa fényeit. Ezt az igazi lelkesedést, felhőtlen örömöt, boldogságot kívánom így utólag is minden kedves barátomnak, olvasómnak, és erre tévedő idegennek.