2013. február 27., szerda

úgy

tűnik végérvényesen láthatatlanná váltam. Mert jönnek olvasók szép számmal, de szótlanok. :)


 

2013. február 26., kedd

Az mennyire

normális, hogy a kedvenc turkálómban nem tudok ellenállni a brutális leértékelésnek, és miniatűr cuccokat szerzek be?? Ok, csak olyanokat, amikre jövő télen mindenképpen sor kerül. Szerintem a barna plüss, macifüles overálnak senki nem tudott volna ellenállni....

Mert közben rájöttem, nem szeretek fölöslegesen sok ruhát tárolni.... nem mellesleg olvastam egy amerikai nőről, aki arra törekszik, hogy a háztartásukból lehetőleg minél kevesebb szemét kerüljön ki. Linkelni nem tudom, mert nem mentettem el :O :( Ha valaki tudja, megköszönöm a linket.

Ami igazán megdöbbentett, az a ruhatáruk. A gyerekeinek szezononként van négy nadrágja, nyolc pólója, és természetesen a többi kiegészítő, sapka, sál, alsónemű, kabát, stb.... de akkor is! Az a mennyiségű ruha is időnként kezelhetetlenül soknak tűnik, ami az én szekrényemben lapul, pedig többek ruhatárához képest ez sem túl sok.


 

2013. február 21., csütörtök

22.

hét, csak így. Valaki mutatott nekem hónapokkal ezelőtt egy sorozatot, "önpocakfotókat". Gondoltam, most már van értelme belekezdeni. Aztán a végén majd készül belőle egy kollázs. 
Lassan a karcsúsított kabátomat nem tudom begombolni... illetve csak a felső három gombot, nem ecsetelem milyen mókásan néz ki. Remélem, lassan múlik a tél és levehetem a téli kabátot.

2013. február 17., vasárnap

Mekkora

poén hármasban - na jó kettő és felesben, mert egy kamaszt nem tudok teljes értékű munkaerőnek tekinteni - tizenöt raklapnyi ytongot megmozgatni? Így utólag semekkora....
Én pakolni nem tudok már, mert a terhelhetőségem kétségbeejtően lecsökkent.... következésképp AzEmber kétszer mozgatta meg a teljes cuccot....

Azon viszont nagyon jókat vidultunk, hogy a tizenhat éves kamasz, mennyire nincs a fizikai munkához szokva. Elmerengtem kicsit, hogy egyáltalán nem volt baj, hogy engem gyerekkoromban nekünk mennünk kellett a szőlőbe kapálni, metszéskor venyigét hordani, meg egyáltalán mindenhová, ahol munka volt. Márpedig egy klasszikus vidéki gazdaságban, ha valami, hát mezei munka mindig van. Utáltuk is rendesen, de legalább annyi haszna volt, hogy nyáron, amikor nagynénémnek segítettünk a rengeteg tűzifát felhasogatni, elrakni, két meglett férfiember mellett sem maradtam szégyenben.... Az is tény, hogy utána egyikünk sem tudott mozdulni, és örültünk, hogy élünk. Mert azért a tizenöt köbméter fa, azért az mégiscsak tizenöt köbméter.....


Nagyon remélem, hogy az építkezésnek ez volt a legzúzdásabb része. :) Szólott a királylány naivan....


2013. február 15., péntek

A baglyok

nálunk is népszerűek ám. Már jó rég elkészült, csak a kis szívecskéket öltögettem rá tegnap.

A végső formára még várnia kell a családnak, de remélem, az is hamarosan érkezik.




pattern: Jardin Privé -Trop chouette, threads: Nina's Thread, linen: Nina's linen Marzipan, 36 count



Amint látjátok a legkevésbé sem érdekelt, hogy az eredetileg megadott DMC színeket használjam....
 

2013. február 2., szombat

Ezzel

Njátszottam ma. Most ez a kedvenc részletem az őszi részből





Arról pedig nem beszélek, hogy Nina frissen festett fonalai között sok olyan van, ami tökéletesen illett volna ebbe a képbe. Nem fogok ettől gutaütést kapni! Csak azért sem ;)))))))) Bár, azért egy-két részlet visszabontásán nagy hirtelen elgondolkodtam, de erős leszek!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...