Korábban

nagyon jól fogadtátok a pasizós bejegyzéseimet.
Közösen kuncogtunk, morogtunk ezeken, de nagyon régen elmaradtak. Nem véletlenül, már csak azért sem, mert nem hiszek a véletlenekben...


In medias res: visszaszámolok, nagyon.
Pont ma jöttem rá, hogy nagyon össze kell kapnom magam, sok szempontból is. Felnőttesen végig kell gondolnom a következő hónapok menetrendjét. A lényegen azonban ez mitsem változat, régóta terveztem, hogy felforgatom az életem, hát most ez a korábbi terv gőzerővel kilép az álmodozások időszakából.

Egy csapásra kapok meg ezer dolgot, amire nagyon régen, nagyon vágyom, de ez azzal is jár, hogy el is vész számtalan dolog, kapcsolat, miegymás. Azok, amiknek már nincs helye az életemben.

A minap olvastam egyik kedves ismerősömnél:
"A szeretet belülről jön. A szabadság belülről jön. Az elfogadás belülről jön. Az elengedés belülről jön.
Minden, ami negatív érzés, külső körülmények eredménye. Az a Világ, amit Te élsz meg, ahogyan Te éled meg, tükröződik környezetedben.

Ha van benned elég szeretet, szabadság, elfogadás, elengedés... nem lesz helye a szívemben másnak."

Ez a néhány mondat tökéletesen mutatja az utat, amit bejártam. Szerettem, szabadságot adtam és kaptam, elfogadtam, elengedtem....


A jövőben is csak ennyit szeretnék.

Persze, tervek, célok, szándékok vannak, de ezek már közös tervek, célok, szándékok.....

U.i: azok kedvéért, akik nem olvasták a korábbi ilyen tárgyú bejegyzéseket, és nem ismernek közelebbről: a változás legfőbb oka és kiváltója a képen szereplő férfiember. :)