Valamelyik nap jutottam el odáig, hogy összeállítottam fejben a tavalyi év érzelmi statisztikáját - pocsék eredmény született.
Egyéb sem zakatol bennem mostanában, mint ordíthatnék és futhatnék egyszerre. Annyira szeretném most tényleg a buta dalt idézve azt mondani, hogy állítsátok meg a világot, ki akarok szállni... Egyedül lenni, csöndben, csak nézni magam elé, elsimogatni magamban az összerázott, összegubancolt dolgokat. Megkeresni azt a maréknyi életet, lelket, amiből újra felépülhetek. Ám egyelőre erre reményem sincs.
Helyette marad az értetlenség, a düh, a horzsolások a lelkemen, amik hovatovább teljesen átlyukasztják... Annyira nagyon üres vagyok
Őszintén sajnálom, hogy Te is ilyen nehéz napokat élsz meg!
VálaszTörlésÚgy szeretnék segíteni, de nem tudom, hogyan.... Tehetetlennek érzem maga, miközben átérzem a válságod... Ma én is kaptam eleget, és ordíthatnékom van, szintén.... Gyere sírjunk-ordítsunk együtt!
VálaszTörlésNina, ebben senki nem tud... Keresem a kivezető utat :) Az alkotás kicsit segít, de egyelőre csak körbe-körbe forgok. Talán elmegyek körhintának :P :D
VálaszTörlésRemélem, mielőbb kilábalsz ebből a fura érzésből...ismerem!
VálaszTörlésÁtérzem, hasonlót érzek én is. Csak az idő fog segíteni, bár tudom, hogy ez akkora közhely, de akkor is így van...
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=ZBR2G-iI3-I
VálaszTörlésPuszi, kitartás, menni fog!