Ezer éve került először tű a kezembe. Először csak kötőtű, kb. 5,5 éves koromban,a mikor látván, hogy anyukám keze munkája nyomán micsoda remek dolgok készülnek elkezdtem toprozékolni, hogy ezt én is akarom. Az első kihívás az volt, amikor rájött anyukám, hogy bizony a balkezes gyerekének nem olyan egyszerű megtanítani a kötötű forgatásának titkát, de hihetetlen kreativitással megoldotta :) Aztán később jött a horgolás, végül a varrás. Előbb a nagyírásos, aztán a keresztszemes. Ami aztán eltűnt az egyetem évei alatt az életemből, de ahogy munkába álltam és valahogy kanalizálni kellett a stresszt kitört rajtam a kreativitás... A végállomás a keresztszemes lett. Már nagyon ritkán nyúlok a régebbi technikákhoz. Nem jelent különösebb sikerélményt, hogy dekupázzsal vagy más technikával egy-két óra alatt elkészül valami. Szeretem az időt, amit ráfordíthatok a készítésre. Szeretem, hogy közben arra gondolhatok, akinek készül... Mert ez is hozzátartozik számomra az ajándékozáshoz, hiszen az elkészült dolgok többsége ajándék.
Na ennyit mára a csevegésről. Ez az első SWAp ajándékom volt, amit Beatriz kapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése