La D Da

Irtó hosszú nap ez a mai is. Már rájöttem, nem jó, ha alszom az éjszakás műszak előtt. Inkább majd jöjjenek a kv-k. Persze, jó kávénak nyoma sincs, de majd felidézem magamban a levendulás cappuccinót, amit reggel ittam Nina társaságában.

Szóval jól indult ez a nap, és legalább annyira jól is végződött. Röpke "anyaszabadságon" vagyok, így most befejezhettem teljesen zavartalanul dolgokat, amik már készültek egy ideje.

A sorrendiség kedvéért a hímzéssel kezdem - a másikat, majd legözelebb ;) Csak, hogy legyen értelme visszanéznetek majd.

Bizony, olyan hiányérzetem volt már egy ideje, hogy a tűelvonási tüneteket nem tudtam tovább tűrni, és kiböktem végre a La D Da kis free mintáját.A képen kandikáló ollócska Nina ajándéka. Ezúton is köszönöm neki! Nem is kell nekem különböző ollócsodák beszerzésén fáradoznom, mert megoldja nekem ezt a kérdést :)))))))))))))

La D Da A rose is a rose; threads by Nina: Plumeria, Moss, Bark, Garden Slade; linen: Zweigart

Ja, és ezek a képecskék a még meleg fényképezőgépemmel készültek. Ugyanis az előzőt hónapokkal ezelőtt sikerült fejre ejtenem... ami lássuk be, nem tett jót neki. Hosszas tanakodás, töprengés után, úgy döntöttem, nem éri meg nekem küzdeni hónapokig a javíttatással, egyszerűbb, ha veszek egy sokkal okosabbat. És jól döntöttem! Új szerelem született!

Tojások

Tavaly kihagytam, de most volt időm, kedvem, energiám és időben elkészültem a tojásokkal. Mifelénk a berzselt tojás a szokásos húsvéti kellék, én azonban évekkel ezelőtt rákaptam a az írott tojásra. A kezdeti bénázások, türelmetlenkedések után most már egész jól sikerültek. Elégedett vagyok velük ;)

Nézzétek csak:

Az eleje

szóval kezdem az elején.... már jó rég beharangoztam egy elkészült ajándékot. Nem volt egyszerű átadni... de végül sikerült, így már nektek is megmutatom.

Persze nem tökéletes, ezer sebből vérzik, de annyira jó volt látni, hogy szeretik, és nagy örömet okoztam vele.

 

Nem tudtam kihagyni a közelit, talán sikerül láttatni, hogy bizony az eredeti pöttyözés mentén végigtűztem az egészet. Multikolor dmc-vel, bár szinte egyáltalán nem látszik, hogy színváltós :S :(( Én tudom, de ez kevés. Majd legözelebb karakteres színnel próbálkozom.


Van még mutogatnivalóm... a legutóbbi patchwork órán sikerült először eljutnom oda, hogy az aznapi feladatot még ott az órán be is fejeztem. :)))) Nem kis sikerélmény volt! Nem mellesleg annyira tetszik a végeredmény, hogy már két újabb darabot előkészítettem.... :))))))))))))

Egyébként zsenília technikával készült. Nem két darab készült, hanem a neszinek a két oldala ennyire különböző.

A legnagyobb kihívás nekem mindig az anyagválasztás, sosem tudom, milyen lesz a végeredmény. Ezzel most nagyon elégedett vagyok ;) A legérdekesebb felfedezésem a tanfolyamon az volt, hogy az utolsó alkalomra már pontosan lehetett tudni, melyik lány, milyen színekhez fog nyúlni. Annyira jellemző! :)))))))

Beeeee

Az elmúlt hetekben akár hiszitek, akár nem csak erre jutott időm . Persze, az egész ki van hímezve, de kevés. Sebaj, egyelőre ez van. Remélem lassacskán elfogynak a félkész állapotban várakozó dolgok.


Van belőlük nem kevés, részben a patchwork tanfolyamnak köszönhetően. Majd mutogatom lassacskán azokat is.

design: CCN Sheep in the Meadow, linen: Rico 40 count, thread: Nina, DMC

Levendula

Ezer éve elkészült már, de nem tudtam mutogatni még, így most pótolom. Szerettem minden öltését, mert bájos, szép, ráadásul az én színeim, és persze minden más miatt is rettentően szerettem.
Szeretem a mai napig, mert jó ránézni, megszimatolni, megsimogatni.

Ugyanis nomen est omen alapon bizony levendulával tömködtem ki, és megkapta az elmaradhatatlan selyemszalag körítést, amit először Atalie rózsája kapott, és azóta, egyre népszerűbb, mert sokaknál látom viszont a kis helyes hullámocskákat.

Lavender Heart © Babi's Treasures, Nina's Threads - Old Lavender

Mennyi van a rovásán?

Már több mint nyolc év.
Volt benne minden. Nagy boldogságok, örömök, nagy remények, fellángolások, összecsapások, egymásra csodálkozások, ölelések, nevetések, sírások, csodák és könnyek, olykor még nagyobb csalódások, kiábrándulások.
De ami állandó a tanulás és a figyelem. Tanulunk egymásról egymásért szeretni, élni, ölelni, újraéledni, és figyelni a pillanatra.

Hajnali

Azt hiszem az a hajnali mélypont, amikor már az összes általatok írt bogbejegyzést elolvastam, nem történik semmi, ám nekem hősiesen "dolgoznom" kell, a webaudit az egyetlen társam és kínomban a saját régebbi bejegyzéseimet olvasgatom. Olykor megállapítom, hogy jót írtam. Az sem túl feltűnő, szerencsére, ha hangosan vihogok. :)))))

Lassan egyébként kezdek kidőlni. Hiányoznak a kényelemes napok, amikor kedvemre alkothattam, hiányzik, hogy nem én rendelkezem az időmmel, mert az új főnök nehéz helyzetben van és nem tudja olykor, kire milyen szabályozás vonatkozik. Így az lett a rendszer, hogy rengeteget dolgozom - legalábbis a saját ízlésem szerint rengeteg. Kezdek halálosan elfáradni. Nem jut időm hímezni, alkotni és kezde rettenetesen hiányozni!

Mindarra, ami feltölt, boldoggá tesz csak lopva jut egy icipici időm. Kérek időkibővítőt! Nemsokára különben is itt a születésnapom ;)

Egyébként jól vagyok, szeretem az újjáalakult munkámat. Az pedig különösen boldoggá tett, amikor a főnök többször megdícsért a múlt hétvégi munkámért - ez a jelen "vérzivataos" időben, azt hiszem, jelentőséggel bír. Majd "beváltom" ezt a bónuszt májusban, két hét pihenésre ;) És tényleg!