Meseláda

Jaj, nem is tudom... annyi minden és mégis semmi. Annyi terv, vágy, annyi maradni és futni vágyás. Annyi alvásigény, annyi ölelés.

Mostanában a konyha kövén csattogó kicsi praclik hangja, a nadrágomba kapaszkodó apróság pillanatra nem nyugvó kíváncsisága foglal le. Őrület, hogy két hét lefogása alatt már négykézláb rohan és a felállással, lépegetéssel próbálkozik.