Furcsa

időutazásra hívott egy levél a minap.
Semmi varázslatos csodára ne számítsatok, pusztán egy egykor kedves pasi írt.... Na jó, az egykor kedves is túlzás. Ismerkedtünk, leveleztünk, aztán mivel soha nem volt bátorsága szemtől-szemben találkozni velem, nagyon gyorsan más után néztem.

Azóta rengeteg víz lefolyt a Dunán.... olyannyira, hogy közben volt két komoly kapcsolatom, most pedig már jó ideje a Rév feliratot a homlokán viselő másik felemmel "tengetem" a napjaimat.

Azért nem tudtam a levél mellett szó nélkül elmenni, mert egy értelmes emberről van szó, miközben azt írja, őrzi a levelezésünket, mintha azóta is ezeket olvasgatná... Könyörgöm! azóta eltelt több, mint 5 év! Mi járhat egy férfi fejében, hogy ennyi ideig őrizget leveleket, és táplál valami emléket valakiről, akit sosem látott, csupán olvasta leveleit, reakcióit. Milyenné alakíthatta azt a képet?! Félelmetes belegondolni is..... Mellbe vágott, nem tagadom. Nem tartom magam annyira kiemelkedően szikrázó jelenségnek, hogy valaki őrizgesse - ráadásul a digitális kiadású - leveleimet, és mintegy idealizáljon....


Persze, persze, tudom ám a rendes választ is a levélre.... történtek vele is dolgok, élte az életét, most pedig "felcsapta a telefonos noteszét", hogy kit lehetne felhívni. Na jó, feltételezhetően nem azt remélte, hogy hanyatt-homlok rohanok a karjaiba egy ilyen levél után.  Pedig nem, szegényt jól leforráztam....

Furcsa ám, hogy az életem minden komolyabb fordulópontjánál van valaki, aki visszaköszön a múltból.... érdekes a mintázatot nézni, hogyan tevődnek végképp múlt időbe és zárójelessé a korábbi történeteim.... egy még várat erre a "lezárásra", hogy az hogyan és mikor történik meg, nos..... Majd beszámolok róla.

A fordulópontok meg.... vannak. Komolyak, amik egyértelműen visszavonhatatlanok és alaposan át fogják írni az életünket jövőre. Látom ám, hogy jó év lesz ez a 2013.... ;)