Nem hagy nyugodni ez a kérdés...
Pénteken, amikor a Mininőmért mentem az iskolába ezt a kérdést szegezte nekem - tökéletes gyermeki őszinteséggel - az egyik kislány. Meglepődtem, zavarba jöttem egy pillanatra, majd gyorsan átgondoltam a kérdést. Próbáltam kicsit tompítani a dolog élét, amikor annyit válaszoltam, viszonyítás kérdése, de ha úgy vesszük azok is lehetünk.
Nem, nem azért, mert nagy házban élünk, nem azért, mert milliók laknak a bankszámlámon, és nem is azért, mert tökéletes családban élünk! Sokkal inkább azért, mert van fedél a fejünk fölött, van munkám - amit szeretek (sic!) - van egy gyönyörű Kicsi Tündérem. Ám legfőképpen azért, mert a helyemre kerültem, tudom mit szeretnék, tudom mire vagyok képes, vannak álmaim - és látom azokat megvalósulni - és ezek hatalmas erővel hatnak rá. (Döbbenetes élmény! Mindannyiszor beleborzongok, amikor kézzel foghatóvá válik egy-egy álmom.) Közel sincs tökéletes családunk, de ez nem a végleges állapot... ;)
Nagyon érdekelt, miért is kérdezte ezt a kislány. Kicsit szomorkásan csak annyit mondott, hogy mert Kiscsaj minden nap kapott valamit. (Hmmmm, nem minden nap, de tény, hogy több dolgot is kapott a héten.)
Megdöbbentett az, hogy pont erre a kérdésre világított rá a kislány akkor, amikor én is ezt magyarázom a Mininőnek hetek óta. Sejtelme sincs, hogy az osztálytársai többségéhez képest, nagyon jó dolga van. Nem érti, nem látja, és nem érzékeli, hogy önmagában az a tény, hogy saját szobája van, minden szükséges kinccsel hatalmas dolog. Nem érti, nem tudom megértetni vele, hogy igyekszem minden jót megadni neki szintén az. A világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy körülötte forog a világ, és mindenki ennek a kis királynőnek a szolgája. (Persze, ez ebben a korban részben normális.) Pont ezekben a pillanatokban fájóan hiányzik egy határozott férfi, aki egy szemvillanásával helyretenné.
Az én hibám, hogy ennyire nem látja a különbséget a saját kis világa és a többieké között, de nem jöttem még rá a megfelelő megoldásra. Dolgozom a kérdésen. Nyugodtan elhalmozhattok megoldási javaslatokkal, mert rám fér! ;)