Elanyátlanodtam...

pontosabban a mininő mondhatná ezt, hiszen ma reggel elutazott élete első erdei iskolájába. :)

Izgult, minden módon. Napokkal ezelőtt még nem akart menni, semmi képpen. Aztán rájött, hogy mennyivel nagyobb buli, hogy mi elengedtük, mint ami néhány társának jutott osztályrészül, hogy a szülők egyenesen eltiltották, és így nem is engedték őket az erdei iskolába. Elgondolkodtam ezen...

Persze, az ember félti a gyerekét, mert ez a dolga. Ám, ha egy olyan iskolába iratom be, ahol a tanterv szerves része az erdei iskola, és az igazgató külön felhívja a figyelmet, hogy ez kötelező... Nem is tudom! Azért jövő héten megkérdezem majd az érintett 5-6 gyerek szüleit, hogy milyen volt a párhuzamos osztályban töltött hét. Hiszen ennyi hiányzást egyhuzamban még a szülők sem igazolhatnak :D

Vissza hozzánk...
Önállósodott, nagyon. Az utóbbi napokban, hetekben különösen. Egyedül rakta össze a  holmiját, persze ellenőriztük, mi komoly és felelősségteljes felnőttek. :) Mielőtt a pasi szakaszt odaengedtem volna, azért a rengeteg rózsaszín, habos-babos ruhát eltávolítottam a kupacból, és néhány plüssállatot is kivettem a táskából :) Ettől eltekintve, ügyesen összerakta. Tegnap este azért még megszagolgattam, hogy az orromban maradjon az illata péntekig. ő is kért számtalan extra puszit lefekvéskor. Reggel pedig olyan izgalommal evett és készülődött, hogy öröm volt nézni. :)))

Amíg nem lesz itthon, nézegetem a csoda alkotásait, mert vannak ám! Mióta kézműves foglalkozásra jár, csodák kerülnek ki a keze alól! Csak sokára derült ki, hogy a tanárnő a kis inasának tartja, és elsők között hívta abba a táborba, ahová csak 20 gyerkőc mehet az összes tanítványa közül. Holnap majd mutatok fotókat is, mert ebben a remek időben :S mindent lehet, csak fotózni nem... Addig is, itt egy kis intimitás a múltból...

Közben igyekeztem kihasználni az időt, gondoltam, kicsit kiokosodom kötés terén. Persze, ezer éve még még anyukám megtanított az alapokra, aztán annyiban maradtam... Szereztem szakirodalmat. Az ábráknál rögtön eszembe jutott, hogy azért szívesen látnám a bőrömben a készítőt... sosem gondolnak a balkezesekre. :D Szóval minden egyes képet tükröznöm kell a fejemben, hogy azt csináljam, amit kell. Vicces játék ;) de megoldom, ha addig élek is.