Végignézve az idei évemen volt minden, mint a mesében, ahogy mondani szoktam.
Kezdtem egy boldog egymásra találással, rengeteg mosollyal, jó barátokkal, jó munkahellyel. A mininővel túléltük az ovi utolsó - nem kicsit viharos - hónapjait, megküzdöttünk az iskolaválasztással. Kapott egy ideiglenes "pótapát", akivel jól egymásba szerettek. :)
Volt utazgatás országon belül, és kívül, adódott rengeteg találkozás jónál jobb emberekkel.
A nyár kicsit döcögősre sikerült, kezdtük egy szakítással, rettenetes nyaralással, aztán jött a gyerek "szokásos" egy hónapos nyaralása a nagynénéméknél, vidéken. Ekkoriban bepótoltam sok mindent, ami kimaradt korábban. Elővettem a kanalamat, amivel belekóstoltam a pasi felhozatalba. Még jó, hogy nem vagyok gourmand... nem ízlett volna a többség. De voltak villanások, pillantások, élmények - ebből pedig rengeteg tapasztalat, ami még jobban megvilágította mi is fontos nekem egy férfiban! Közben alaposan próbára tettem a barátaim tűrőképességét, hol a könnyeimmel, hol a "befutó" pasival.
Aztán ősszel indult az iskola, és minden, ami ezzel jár! Szívfacsaró hallgatni olykor a beszámolókat, hogy ez vagy az nem sikerül, nem úgy alakulnak a barátságok, ahogy a mininő tervezi. Aztán jöttek a megnyugtató pillanatok, amikor írásba adják a tanító nénik, hogy tényleg nem buta :) csak az a fránya szorgalom. De ez tőlem, nem olyan hiteles.... :)))))))
Aztán a kóstolgatás közepette volt egy íz, egy érintés... Nevetségesen hangzik lemeztelenítve, kimondva, csodátlanítva, ám a tény tagadhatatlan, hogy megtaláltam Őt... Az előző bejegyzésben olvashattátok, nem indult könnyen, rózsaszínbe burkoltan a kapcsolatunk. Valahogy az az érzésem, belevágtunk egy gyönyörű hegymenetbe...
Mindenkinek csak azt tudom kívánni, hogy legyen őszintén boldog, és egészség teli a 2010!
