2009. október 27., kedd

A por, a napok és a tyúkok

Kihasználtam a hosszú hétvégét, az őszi szünetet, és azt hogy kedvem szerint alakíthatom, hogy mikor dolgozom. Neee, ne dobáljatok kövekkel :) Tisztában vagyok vele, hogy arany életem van, csak olykor a portól, amit a folyamatos topogással kavarok magam körül nem látom az arany csillogását :S De nem erről akartam írni...

Elékszültem egy újabb képpel, már azt is tudom mi lesz a "végeredmény". Folytattam egy rég félbehagyottat és kitaláltam, hogy a miniőm egyik tanítónénije lesz a "célszemély". A másiknak még keresnem kell egy kis mintát.

Végre tudom azt is, hogy a barátnőm milyen babaköszöntőt fog kapni - épp időben, hiszen jövő hónap közepén megszületik a babája. :) És lassan rendeződnek a karácsonyi ötleteim is. Nagyon élveztem, hogy villámtű került a kezembe az elmúlt napokban - nálam nagyon jó terápiás eszköz a varrás.

A vakáció lényege mégiscsak az volt, hogy meglátogattuk nagynénéméket, a kicsitündér élvezhette az igazi, hamisítatlan vidéki életet. Meg is örökítettem, de most még nem tudom megmutatni. Kicsit meglepődtem, amikor fotó ötletekkel lepett meg. Bután nézhettem, amikor közölte, hogy fényképezzem le a tyúkokat. Aztán rájöttem, nem minden városi gyereknek egyértelmű, hogy a tyúk hogy is néz ki.

Közben az anyai szívem is dagadozott - azért a fent említett dolgok ellenére a kiscsajjal is foglalkoztam ;), mentegetem magam a gyámügy előtt ;) - amikor végre kiderült, hogy mi mindent tud már. Egyik este önként és dalolva előkapta az olvasókönyvét és írd és mondd! elolvasta ez első 18 oldalt! Csak néztem nagy kerek szemekkel. Persze gyakoroltuk a néptáncos dalokat is bőven. (Annyira meglepődnek rajtunk az emberek az utcán, amikor meghallják, hogy nmi népdalokat énekelgetünk.)

Emellett pedig szép csöndben szövögettem az álmaimat, mert vannak. Persze olykor a fent említett por... de mégis.

Ez ugyan nem tyúk, de nyúl... az is állat ;)

10 megjegyzés:

  1. Jajj a Te édes kicsi lánykád egy igazi tündér :) Volt hozzá szerencsém élőben is, úgyhogy tudom :))
    Mondd, megkérdezhetem, mi a munkád? Jól hangzik ;)) ez az "akkor dolgozom, amikor akarok", bejönne nekem is :)
    Bár én meg akkor, amikor van mit csináljak, és én is lopok magamnak szabadidőt ;)
    Novemberi talira ugye jöttök megint???
    Ez a bejegyzésed a kedvencem lett... az aranypor... néha én sem látom a sok más portól, de jó tudni, hogy valahol azért ott van...

    VálaszTörlés
  2. Szeretem olvasgatni az írásaidat:))
    A gyermek nem csak szép, hanem okos is:))
    Melyik babaköszöntő lesz az?
    Én is a napokban álltam neki egynek, és imádom csinálni:)

    VálaszTörlés
  3. Lányok, nagyon köszönöm a kedves szavakat!
    Láthattátok, eddig nemigen mutogattam és írtam a kicsitündérről, illetve a hétköznapjainkról. Részben, mert nem tudtam, titeket mennyire érdekelhet...
    Ezek után a végén még vérszemet kapok! :) Hiszen pl. Barbi blogjában is nagyon szeretem a róluk szóló bejegyzéseket.

    Nina, a gyerek őstehetség abban, hogy bárkit az ujja köré csavarjon, de ezt tapasztalhattad. ;) A munkám... nos, forgatom hivatásszerűen a szavakat ;)

    Juit, köszönöm! A grafomán lelkemnek gondolhatod mit jelentett megjegyazésed ;) Ja a babaértesítő, az FRC egyik kis mintája.

    VálaszTörlés
  4. Szerintem mondhatom más nevében is, írjál sokat és hosszan, és a gyermekről is, mert igenis érdekel minket:))

    VálaszTörlés
  5. Tudod, ha valaki ilyen jól fogalmaz és jókat ír, akkor szívesen olvasom bármiről az írását. Barbinál is, Nálad is. :) Én is szószártyár vagyok ám, csak a blogomban nem látszik ;) De élőben hajj, de ezt ugye tapasztaltad :D :D

    VálaszTörlés
  6. Lassan érik egy újabb post arról, hogy mennyire jó azt érezni, hogy szeretitek, amit írok! ÁÁá, a végén még megríkattok ;) :D

    VálaszTörlés
  7. Nagyon aranyos a kislányod :)
    Na, igen, a városi gyerekek és a vidéki élet :D
    A nagylányaimtól még kisebb korukban megkérdeztem, milyen színű a tehén, és közölték, hogy LILA, nem tudtam, hogy sírjak, vagy röhögjek.

    VálaszTörlés
  8. Ó, a mininő már harcedzett... Három éve nyaranta egy hónapot nagynénéméknél tölt. Csak azt vette, amikor tavaly ősszel az ovistársainak elmesélte az élményeit és a többiek közölték vele, hogy hazudik. :O Na erre nem tudtam mit lépni. Próbáltam azzal nyugtatni, hogy nem kell mindent komolyan vennie, amit a többiek hitetlenkedésük okán mondanak.

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...