2011. február 15., kedd

Igazi szerelem

Néhányótoknak jó hír, hogy ma megtámadtam az itthoni fa készletet... És menten megállapítottam, hogy újabb adag alapanyagot kell beszereznem - szerintetek is? :)) Szóval ma délután jó ideig csak fúrtam, faragtam ;)
Az egyelőre nyers darabokat nem mutogatom, majd ha végleges formát öltöttek. Lesz jó néhány újdonság, remélem elnyeri a tetszéseteket.

Egyelőre a nagy alkotás után, csak ezt tudom megmutatni. Én beleszerettem...
Ti mit gondoltok?

I formed it all day long today certainly. I ran out of the tree, I have to buy it - according to you? :))
The finished pieces do not show them, and then when the final forms. There will be some good news, I hope to gain your pleasure.
After a great time being creative, just that I can show you. I fell in love ... What do you think?


2011. február 3., csütörtök

Final

Ez az utolsó...



ami elkészült. A patchwork tanfolyam első házi feladata volt. Élveztem. Az egész tanfolymaot élvezem, mert rengeteg dolgot rendszerez, amit innen-onnan tudtam. Nem utolsó sorban rengeteget tanulok. Jó érzés felismerni, hogy ezt is meg tudom csináli. Ez most nagyon kell!

Készült más is, de nincs kedvem mutogatni, fotózni, beszélni róla. Meg egyébként is. Elgondolkodtam azon, hogy akarok-e én egyáltalán blogolni ;) Még épp időben...



This last is finished. A patchwork of course was the first homework. I enjoyed it. Enjoy the whole course, because a lot of things methodize what I could here and there. Last but not least I'm learning a lot. It feels good to realize that this I can do it. This is really it!


Made other, but I do not want to show off, take pictures, talk about it. Anyway. I started thinking about the fact that I wanted to do my blogging;) Even just in time ... észült else, but I do not want to show off, take pictures, talk about it. Anyway. I started thinking about the fact that I wanted to do my blogging;) Even just in time ...

2011. január 18., kedd

Nem vagyok low budget nő ;)

Valamikor réges-rég számoltam be az aktuális pasizós sztorijaimról - érdekes, azok a bejegyzések másokat is szólásra buzdítottak. Lehet, hogy csupa ilyen bejegyzést kellene írnom, ha az olvasók hozzászólására is kíváncsi lennék??? :DDD

A mai esetet nem tudom szó nélkül hagyni. Mivel a fehér pacin ügető, kedves, bután néző hencegben nem hiszek, mivel nincs. Pont ezért állati dühös vagyok a hülye meseírókra, hogy ezzel tömik a kislányok fejét... No, ebből adódóan még javában keresem a nemtudomkit ;), de őt nagyon...

Még tavaly írt nekem egy egy biztonsági őr. Aki ismer tudhatja, hogy nem vagyok túlzottan sznob, ettől még szóba állok az érdeklődővel, mert kiderülhet, hogy jó ember. Már nem lep meg, hogy le sem bagózzák a kérésemet, hogy hozzám hasonló végzettségű ember keresnék, talán épp ezért nem tűnik fel egyeseknek az sem, hogy odaírtam, nem leszek senkinek a szeretője.... (Érdekes a pasik szelektív hallása, látása, de erről máskor ;) )

Szóval a biztonsági őr, aki most x év meló után készül leérettségizni. Itt dobta le először az agyam az ékszíjat. Láttam lelki szemeim előtt, ahogy magyarázkodnom kell olykor pl. a bedobozolt rengeteg egyetemi jegyzetem miatt... ;) A következő akkor volt, amikor először beszéltünk - minden második mondatát meg kellett ismételtetnem, mert annyira hadart :S Aztán kitalálta, hogy "sétálós randink" legyen, mert az sokkal jobb, mint beülni valahová, mindezt december elején, amikor igazán hideg lett, és elkezdett havazni. Neki kényelmes, hiszen egyetlen fillért sem kell elkölteni a szemrevételezendő nőre... de ezt csak a szokásos dögségem mondatja velem.

Gondoltam és kultúrlény vagyok, megvárom mi lesz ebből... aztán lemondta az első időpontot. Én pedig a következő kettőt, majd ígéretem ellenére a karácsony előtti rohanásban elfelejtettem felhívni. No, ezzel hatalmas hibát követtem el. Beletrappoltam az ő önérzetébe, és az adott szóba vetett hitébe, mert ettől kezdve hiteltelenné váltam számára. Olyannyira, hogy amikor legközelebb online talált, dörgedelmesen rámszólt, hogy biztos a munkámban is ennyire megbízható vagyok. :) Kis cuki! Szerintem nem számított a riposztra, amit kapott ezért a mondatért, mert azonnal lelépett. Természetesen szó nélkül.

No, ez a férfi jellemileg igen erős példány, ma ismét megtalált. Finom felsőbbrendűséggel megkérdezte, hogy én még itt vagyok a társkeresőn? Mert ő már csak szórakozni jár ide... (Elég szánalmas, ha ennyi számára a szórakozás.) A legjobb az volt, amikor azt tudakolta, mi van a vizsgáimmal. Mondom, ez tévedés, én nem beszéltem vizsgákról, valakivel összekever. Kicsit erősködött még, hogy de igen, én beszéltem erről. Eltartott kb. 5 percig, mire ebből "kivágta" magát, azaz ennyi ideig csöndben volt, majd nyeglén visszakérdezett, hogy nem én vagyok az óvónő? A nemleges válaszra valami olyasmit írt, hogy jaaa, nem mert én vagyok, aki félrehantázza a híreket... 

Kicsit leverte a biztosítékot, nem csináltam még ilyet, de letiltottam. Ezután már legalább nem játszhat lesből támadó ruhaszárító kötelet...

Tényleg nem értem, hogy a pasik, különösen, ha kő ostobák, egyszerűek mint egy faék, rusnyák, mint Quasimodo, esetleg csak egy újabb strigulára vágynak, és kedvelik a low budget megoldásokat és nőket, hogy a fészkes fenébe veszik a bátorságot, hogy nekiálljanak pl. engem kóstolgatni, piszkálni?! (Tudom, ez rettentően nagyképűen hangzott... :S de basszus, sem csúnya, sem buta, sem szőke - tisztelet a kivételnek, sem egyszerű ribanc nem vagyok, hogy ezt megengedhessék magunknak!

Szóval új fejezetet nyitottam! És nagyon határozottan, bájosan, szellemesen úgy elküldök minden hasonló pasiit a sunyiba, hogy csak úgy porzik. Igaz, ezt már eddig is feltételezték rólam egyesek, de legalább legyen igazuk :DDDD


2011. január 17., hétfő

Újabb csoda a SWAP révén

Már ég a fejem, hogy még nem mutattam meg milyen kincseket kaptam ebben a SWAPkörben Michelle-től. Sajnos fotózni nem tudtam. Tegnap már lett volna rá időm, gépem, de egy gyors betegség csúnyán ágynak döntött, így maradt a kölcsön-fotó.

Kaptam egy szépséges dobozt, és rengeteg izgalmas apróságot. Vásznat, filcet, gyöngyöket, gombokat ;)
Michelle köszönöm szépen! :)



2010. december 31., péntek

Elköszönök

Most nem leszek kivétel, én is elköszönök.

Hosszú és rövid volt ez az év. Ha mérlegre teszem, volt rengeteg kudarc, és felcsillanó örömök. Szerencsére az örömök nagyobb súllyal esnek a latba. Az igazán fontos dolgokban, - amik külső szemlélő számára észrevehetőek - a látványos kudarcok és pofára esések voltak túlsúlyban. :))

Ami viszont nem látható, az az enyém, mert bennem történt. Nekem ez fontosabb. Valahogy ez az év azt igazolta számomra, hogy a töltekezés, a csöndben zajló dolgok sokkal fontosabbak.

Ennyi sikerült idén
Kikerültek a kezem alól dolgok, érzésem szerint rendkívül kevés.

Viszont, végre magamnak is alkottam. Eddig mindig olyasmit készítettem, amit nyomban el is ajándékoztam. Magamra is sort kerítettem, és nem csak e tekintetben találtam meg a helyem. Sokszor nem voltam a helyzet magaslatán, még többször vállaltam magam túl. Legutóbb az "aktuális" jegyezte meg, kicsit sok dolog van a vállamon, le kéne tenni őket.

Nem szeretem a mai naphoz kötődő kötelező jókedvet, a fogadalmasdit. Az év csúcspontja nekem a Karácsony volt. Az a pillanat, amikor egyik este egyedül matattam és hirtelen összeálltak olyan dolgok, amiket hosszú évek óta nem sikerült megértenem, akkor, ott megértettem, miért történtek velem dolgok, miért ezt az utat választottam.

Azt kívánom mindenikek, - akinek igénye van erre ;) - hogy az ilyen "összeáll a kép" pillanatok fémjelezzék a következő évet. Tanuljunk meg mosolyogni, boldognak lenni, és legfőképpen őszintének lenni magunkhoz és másokhoz, hogy jól érezhessük magunkat a világban, az országban, a családunkban.

2010. december 27., hétfő

Na végre!

Az utóbbi időben többünket megtréfált a Posta... :S Engem most megörvendeztetett, Karácsonyra sikeresen odaért a SWAP ajándékom Ledanahoz. Huhhhh... nem kis kövek gördültek le a szívemről. Volt egy-két pillanat, amikor látni véltem, hogy kezdhetem. :S

De nem fecsegek tovább fölöslegesen, mutatom, mi készült:
Atalie Louise, linen: 32 count Permin, threads: by Nina





A képekért elnézést kérek, nem a legjobbak :S

Amint látjátok, egy doboz. Kívül-belül bélelve, csipkézve, zsebezve. A tetejét díszítő Atalie Louise mintát Nina fonalaival hímeztem, a csipke is az ő festése, naná, ez illett tökéletesen a fonalhoz... :))
Került még a dobozba egy bobbina is, ilyet még nem készítettem eddig. Meg persze, csetreszek, úgy mint charmok, hímzővászon, anyagok, fonal, csipke. Édességet nem mertem csomagolni, mert messzire utazott a doboz, és nem akartam kockáztatni.

Közben már Ledana írt is, hogy sikerült bearanyoznom a Karácsonyát, és ez volt a legnagyobb öröm.

I was Tatiana´s angel in this SWAP round. I tried to surprise her with something that suited her, and with work that matched her standards.

I made a box and decorated it with Atalie Luise pattern made with Nina's thread. Into the box I placed several charms, linen, material, and one of those bobbin that I made just recently.

2010. december 19., vasárnap

Vásárfia

Ezek a kis madarak készültek az iskolai karácsonyi vásárra. Csak ennyi, mert sem időm, sem energiám nem volt és nincs arra, hogy ennél többet összehozzak. :S :)) Valahogy furcsa módon most tört ki rajtam a kóros fáradtság, úgyhogy küzdök az ébrenlétért.



Persze, a kötelező ajándékokkal sehol sem tartok, de ahogy elnézem, nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen gondokkal küzd.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...